200690. lajstromszámú szabadalom • Eljárás peném vagy karbapeném antibiotikumot tartalmazó készítmény előállítására

HU 200690 B kózamin vagy galaktózamin. A bázist előnyösen olyan mennyiségben adagoljuk, hogy a reakcióelegy pH-értéke 5,5-9, előnyösen 6-9 legyen. A kapott oldathoz adjuk a peném vagy karbape­­ném antibiotikumot. Az így kapott oldatot összeke­verés után alkalmazhatjuk azonnal vagy pedig el­őbb liofilizáljuk és a kapott port ezt követően az adagolási formának megfelelő készítménnyé alakít­juk felhasználás előtt. Az előzőekben felsorolt eljárási lépéseket bár­mely olyan hőmérsékleten lefolytathatjuk, amely hőmérsékleten a komponensek folyékony halmaz­­állapotúak (főként a közeg) és nem bomlanak, így például 0-100 °C hőmérsékleten, előnyösen 0-50 °C hőmérsékleten, különösen szobahőmérsékleten. Bár az antibiotikumot és az aminosav-származé­­kot egyidejűleg egy készítményben adagoljuk el­őnyösen, a két vegyületet külön is adagolhatjuk, feltéve, hogy az adagolási időpontok között elég rövid az idő ahhoz, hogy az aminosav megfelelő koncentrációt érjen el a vérben az idő alatt, ami alatt az antibiotikumot beadagoljuk. Általában ez akkor valósítható meg, ha a két vegyületet egymást követően egy órán belül adagoljuk és az aminosavat előnyösen az antibiotikum előtt adjuk. A találmányunk szerinti készítményt előnyösen intravénásán adagoljuk. Az aminosav-számazék és a peném vagy karba­­peném antibiotikum arányát nem korlátozzuk kü­lönösen, általában az aminosav és az antibiotikum súlyaránya 0,1:1 - 4:1 és így jó eredményeket ka­punk, bár ezen a határon kívüleső arányok is alkal­mazhatók. Legcélszerűbben azonos súlymennyi­ségben alkalmazzuk a vegyületeket. Találmányunkat a következőkben a példákkal és a hatástani vizsgálati eredményekkel mutatjuk be. A példákban a peném és karbapeném antibiotiku­mokat és az aminosavakat az előzőekben már meg­adott számokkal jelöljük. 1. példa 5 g N-benzoil-valint (10-45 számú aminosav ve­­gyület) 80 ml vízben diszpergálunk. A kapott disz­perzióhoz lassan hozzáadunk 1 n vizes nátrium-hid­­roxid-oldatot, az N-benzoil-valin oldat 7-8 pH-ér­­tékénél oldódik fel. A kapott oldatban feloldunk ezután 5 g (5R,6S)-2-[(3S)/l/acetimidoil-3-karboli­­din-3-il-tio]6-[l(R)-hidroxi-etil]-2-karbapeném-3 -karbonsavat (6. számú karbapeném vegyület), így összesen 100 ml térfogatú anyagot kapunk. 2. példa 5 g N-benzoil-ß-alanint (2-22 számú aminosav­­vegyület) 40 ml vízben diszpergálunk. A kapott diszperzióhoz hozzáadunk lassan 1 n vizes nátrium-23 hidroxid-oldatot, az N-benzoil-ß-alanin az oldat 7- 8 pH-értékénél feloldódik. Ezután a kapott oldat­ban feloldunk 5 g (5R,6S)-2-[(3S)-l-acetimidoil­­pirrolidin-3-il-tio]-6-[l(R)-hidroxi-etil]-2-karbap eném-3-karbonsavat (6. számú karbapeném vegyü­let), így összesen 50 ml térfogatú anyagot kapunk. 3. példa Az 1. és 2. példában leírtakhoz hasonlóan a kö­vetkező táblázatban felsorolt vegyületeket alkal­mazzuk, a táblázatban megadott mennyiségben. A táblázatban az aminosav-származékokat nem jelöltük D- vagy L-jelöléssel, ha ezek DL-alakúak. Hatástani vizsgálat Az 1. példa szerint előállított készítményt nyu­­laknak (mintegy 3 kg testsúlyúak) a füli vénájába injektáltuk 3 ml/kg mennyiségben (150 mg/kg 6. számú karbapeném vegyület + 150 mg/kg N-ben­zoil-valin /10-45 számú aminosav vegyület/). Kont­rollként hasonló módon injektáljuk másik nyúlnak a füli vénájába az 1. példa szerinti készítményt, amely azonban N-benzoil-valint nem tartalmaz. Egy hét elteltével mindkét nyúlnak a veséjét ki­metsszük és vizsgáljuk. Annak a nyúlnak a veseszö­vetében, amely az N-benzoil-valin néküli készít­ményt kapta, változás volt tapasztalható, míg az N-benzoil-valint is tartalmazó készítménnyel kezelt nyúl veseszövetében semmilyen elváltozás nem volt megfigyelhető. Hasonló vizsgálatokat végeztünk el egy más pe­ném vagy karbapeném antibiotikumot és aminosa­­vat tartalmazó készítményekkel. Az eredményeket a következő táblázat tartalmazza. A kontroll nyulaknál a veseszövetben bekövet­kezett változás a vesekéreg területén a proximális vesecsatornában jelentkező degeneratív nekrózis volt. A táblázatban a következő jelöléseket alkal­maztuk: a nekrózist felmutató terület összes mennyisége 0-25% = + + + kisebb 50%-nál = + + kisebb 75%-nál = + Ha a vizsgálati csoportban lévő állatoknál külön­böző eredményeket tapasztaltunk, ezeket + + + - + + vagy + + - + jelölésekkel láttuk el. Megjegyezzük, hogy abban az esetben, ha a pe­ném vagy karbapeném antibiotikumot nem kombi­náltuk aminosav származékkal, a veseszövet válto­zása volt megfigyelhető. így az összes kísérlet (ab­ban az esetben is, ha a hatást csak + ) az minosav­­származék lényeges védőhatását mutatta. 24 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom