200644. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dióültetvény termőképességének helyreállítására és fokozására
1 HU 200644 B 2 A bejelentés tárgya eljárás dióültetvény termőképességének helyreállítására és fokozására, amellyel nagy termőképességő dióültetvény hozható létre. A hagyományos dióültetvényeknek a termesztésben jelenleg két főbb formája ismeretes, a vegyes tulajdonságösszetételű magonc- és az ismert fajtákból létesített oltvány diós. A magonc diósra általánosan, az oltványdiósra nagy gyakorisággal jellemző, hogy a benne álló fák terméshozama sokkal alacsonyabb, mint a magánosán álló diófáké. A jelenleg elfogadott szakmai felfogás szerint, a diófa fejlődését, egészségi állapotát, termékenységét kedvezően befolyásolja az, ha a fát minden oldalról bőségesen éri a napfény és a levegő, ugyanis óvakodni kell a túl sűrű ültetéstől. Nagyüzemi telepítésnél, amikor nagyobb területet egy tagban diófákkal akarunk betelepíteni, a diófát négyes kötésben 20 m-30 m (előnyösen 25 m), mint 20 m)sor és tőtávolságra kell ültetni. A diófának egészséges fejlődéséhez nagy térközökre /20 m-30 m/ van szüksége, állapította meg Mohácsy M. - Porpáczy A.: Diótermesztés (1956., Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 138. old) című könyvében. E fokozott tenyészterület és fényigényesség tulajdonsággal szemben a sűrűbb állomány hozamcsökkenésének oka az, hogy a diónak szaporodási önszabályozása van. Ez a szaporodási önszabályozás úgy valósul meg, hogy a nővirág a bibére jutó sok pollenszem hatására abortál, a bibe „lebarnul”, a terméskezdemény lehull. Ez az állapot minden több fából álló zárt ültetvényben törvényszerűen létrejön, s a virágabortálások mértéke az ültetvényben álló fák számának növekedésével fokozódik. A találmány alapja az a felismerés, hogy a diófa szaporodási önszabályozásának és emiatt terméskiesésének ültetvényen belüli kialakulása megszüntethető azzal, hogy a nővirágzása időszakában a nagyobb mennyiségű pollentermelést és szóródást meggátoljuk. Tehát az eljárás lényege, hogy új dióültetvény létesítésekor eltérő hím - és nővirágzás idejű fajták használatával, már felnevelt ültetvényekben a hímvirágok fizikai vagy kémiai úton való gyérítésével a nővirágzás időszakában a nagyobb mennyiségű pollentermelést és szóródást és ezzel a fák szaporodási önkorlátozását meggátoljuk. A találmány tehát eljárás dióültetvény termőképességének helyreállítására és fokozására. Új dióültetvény létesítésekor eltérő hím-és nővirágzás idejű fajtákat telepítünk, felnevelt dióültetvényben a hímvirágok számát fizikai vagy kémiai úton gyérítjük a nővirágzás időszakában. Az eljárás előnyös megvalósítási módjaként új dióültetvény létesítésekor eltérő saját hím- és nővirágzás idejű főfajta Ck) közé elosztva 2- 3%, az eltérő saját hím- és nővirágzás idejű föfajta('k) nővirágzásának idejével megegyező hímvirágzás idejű úgynevezett porzófajtát telepítünk. Az eljárás másik előnyös megvalósítási módjaként a dióültetvényben a pollenszórás kezdetén - amikorra a barkavirágzatok nagy része teljes méretére kifejlődött - a barkákat farázó géppel leritkítjuk s a lerázott barkákat a talajba be tárcsázzuk. Az eljárás további előnyös megvalósítási módjaként a termőre fordult dióültetvény porzás szempontjából fölös számban levő porzó egyedeit az ültetvényből eltávolítjuk vagy a fölös számban levő porzó fajta(k) egyedeit más porzási idejű diófajtával, vagy a főfajtára átoltjuk. Az eljárás célszerű megvalósítási módjaként a termőre fordult dióültetvényben rügyfakadás után - amikor a barkarügyek mérete 2,5-3,5 cm hosszúságú, és a barka egyes virágai egymástól kissé elváltak, az ekkor érzékenyebb barkákat ismert perzselő hatású vegyszeres permetezéssel gyérítjük. Az eljárás szerint új dióültetvény létesítésekor eltérő hím- és nővirágzás idejű fajtákból telepítjük az ültetvényt, s a nővirágzás időszakában szükséges alacsony pollensűrűség létrehozásához tág hálózatban elegyítünk az állomány közé 2-3% porzófát. Az eljárás szerint a hagyományos dióültetvényben a pollenszórás kezdetén - mikorra a barkavirágzatok nagy része teljes méretére kifejlődött - e barkákat farázó géppel leritkítjuk s a lerázott barkákat a talajba be tárcsázzuk. Az eljárás szerint a hagyományos dióültetvényben, rügyfakadás után, mikor a takaratlan barkarügyek mérete 2,5-3,3 cm hosszúságúra növekedett, a barka egyes virágai egymástól kissé elváltak, s ugyanakkor a rügypikkely- és buroklevelekkel takart termő- és hajtó- rügyek még a takarólevelek védelmében vannak, az ekkor érzékenyebb barkákat perzselő hatású vegyszeres permetezéssel gyérítjük. Az eljárás szerint a hagyományos oltványdiósban az árutermelés szempontjából kisebb, de a porzás szempontjából fölös mennyiségű porzófajta fáit, melyek a főfajta fokozott visszaporzása következtében a bőséges nővirágzásuk ellenére is meddőek, az alacsony pollensűrűség létrehozásához szükséges mértékűre előnyösen 2%) kiritkítjuk, vagy a kivágásra ítélt fákat a főfajtával vagy annak nővirágzási idejétől eltérő időben porzó fajtával átoltjuk. A találmány szerinti eljárást részletesebben az alábbi kiviteli példákban ismertetjük anélkül, hogy oltalmi igényünket kizárólag ezekre korlátoznánk. 1. p élda Az ismert módon 10x8 m-re tervezett oltványdiós telepítéshez átlagosan a saját porzónyílását 10 nappal megelőző Alsószentiváni 117-es főfajtát alkalmazunk, porzófajtaként a főfajta közé ültetünk minden 10. sor minden 5. fahelyére (2%) egy db Alsószentiváni 118-as nőtelőző porzófajtát. 2. példa A hagyományos magonc dióültetvényben a pollenszórás kezdetén - mikorra a barkavirágzatok nagyrésze teljes méretére kifejlődött - a barkákat farázó géppel leritkítjuk. Ha az állomány hímvirágzási ideje nagyon eltérő, a késeibb fákat második menetben szükséges lerázni. A lerázott barkákat a talajba betárcsázzuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
