200634. lajstromszámú szabadalom • Vízálló fényképészeti papírhordozó és eljárás előállítására

! HU 200634 B 2 hatolása hoz létre. Ha a remisszió elérte a beállított értéket, egy automatikus számítómű rögzíti a penet­ráció idejét. A mérési értékek reprodukálhatók, mivel a mérés végpontját egy fotocella automatikusan rög­zíti. Az áteresztőképesség tehát a meghatározott mér- 5 tékű penetrációhoz szükséges idővel mérhető. Minél kisebb egy anyag áteresztőképessége, annál nagyobb a záróhatása. A záróréteget a találmány szerinti különböző mó­dokon, különféle anyagokból lehet előállítani. Csupán 10 arra kell tekintettel lenni, hogy a zárórétegnél az ak­­rilátmonomerek áteresztésére vonatkozó legalább 100 mp-es értéket ne közelítsük meg, továbbá hogy a záró­­réteg csak minimális mennyiségű szabad nedvesítő­anyagot, célszerűen azonban semmilyen szabad ned- 15 vesítőanyagot ne tartalmazzon. Az egyik különleges kiviteli alaknál a zárónéteg olyan poliolefin filmből áll, amit extrudált rétegfel­hordással viszünk fel. Ebben az esetben a záróréteg vastagsága 5-30 mikron között, előnyösen 7-20 mik- 20 ron között van. A poliolefin például polipropilén, poli­etilén, ionomer gyanta, vagy más etilén-kopolimer gyanta lehet. A záróréteg azonban említett hőre lá­gyuló gyanták egymással, vagy más hőre lágyuló gyantákkal készült keverékéből is állhat. Előnyös, ha 25 az elülső oldalt záróréteg pigmentet is tartalmaz. Egy további kiviteli alaknál a záróréteg vízzel oldható film­­képző polimer vizes oldataként vihető fel és szárítható meg. Alkalmas vízoldható polimer például a polivi­­nil-alkohol, filmképző keményedő származékok, film- 30 képző celluloid származékok, kopolimerek, vagy ak­­rilsavak más vinilmonomerekkel, alginátok, kazein, poliakrilamid, polisztirol-szulfonát, vagy ezeknek a polimereknek a keveréke egymással, illetve más víz­ben oldott, vagy diszpergált anyagokkal. A megszáradt 35 záróréteg vastagsága a polimer fajtájától függően 3 és 30 mikron között van. Egy harmadik kiviteli alaknál a záróréteg vízben nem oldható polimer vizes diszperziójából, vagy az ilyen polimerizátum - diszperzióknak a keverékéből 40 készül vízben oldott vízoldható kötőanyaggal. Meg­felelő polimerizátum - diszperzió az etilén-polimerek és -kopolimerek, az akrilát vagy metakrilát-polimerek és -kopolimerek, valamint a vinil-acetát-kopolimerek diszperziója, továbbá az ilyen polimerizátum - disz- 45 perziók egymással való keverékei, melyek a papírgép­ben vagy a kenőgépben szokásos szántási hőmérsék­letnél filmet képeznek. A megszáradt záróréteg vas­tagsága vizes diszperzióból előállítva 4 és 30 mikron között van. 50 Alapjában véve a záróréteg tartalmazhatja az összes olyan szokásos adalékot és segédanyagok, mint a pig­menteket, színezőanyagokat, világosítókat, lágyítókat, elektrolitokat és egyebeket. Kivétel csupán a szabad nedvesítő anyagok alkalmazása nagyobb mennyiség- 55 ben. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a nedves bevo­nat-keverék felületi feszültsége előnyös módon ne le­gyen kisebb, mint 55 din.cirr', azaz 5.5X10-4 N. Kü­lönösképpen ki kell küszöbölni a zárórétegben lehe­tőség szerint a nem-ionos nedvesítőanyagok jelenlétét. 60 Vízmentes záróréteg céljára vagy közvetlenül, vagy a tapadást elősegítő előzetes kezdés után elektron­sugárral keményíthető keveréket viszünk fel és elekt­ronsugár hatására megkeményítjük. Erre a elektron- 65 sugárral keményített rétegre adott esetben még egy tapadóréteg felvitele után visszük fel a szokásos fény­képészeti réteget fotokatalitikus redox-rendszenl bá­zissal. például ezüstsókkal. Az elektronsugárral keményített bevonatok a kötő­anyag mellett célszerű módon pigmenteket és adott esetben kis mennyiségben színező és/vagy más adalék­anyagokat tartalmaznak. A bevonat tétegtömege mint­egy 10-60 gfm2, de előnyösen 15-40 g/m2. A keményíthető keveréket valamelyik ismert be­vonó eljárás segítségével viszik fd, elterítik és védő­gáz alatt elekíransugárral megkeményítik. A DE-OS 30 22 709 számú közrebocsátás i irat szerinti azonban ez a keverék a felvitele után odanyomható egy forma­adó felületnek és ezután védőgáz alkalmazása nélkül keményíthető meg elektronsugár segítségével a papí­ron ét a zánSrétegen keresztül. Végezetül, a kétoldali réteget a DE-OS 30 22 709 számú közrebocsátási irat szerint egyetlen munkame­netben is fd lehet vinni és egyidejűleg lehet megke­­ményíteni. Az elektronsugánral keményíthető réteg kötőanyaga lényegében olyan anyagokból áll, amelyek a kemé­nyítős előtt szén-szén kettőskötéseket, például akrilát­­vagy metakrilát-csoportokat tartalmaznak. Kisebb mennyiségben tartalmazhatnak nem keményíthető po­limereket, oligomereket, vagy kismolekulájű anyago­kat is mindaddig, amíg az ilyen adalékok meghatáro­zott tulajdonságok javítására alkalmasak és az elekt­­ronsugátTal keményítendő keverék jellegét alapjában nem változtatják meg. Az elektronsugárral keményí­tendő rétegben előnyös pigmentek a fehér pigmentek, például a titán-oxid, a cirkónium-oxid, a cink-oxid, a cink-szulfid, az antiomin-oxid, a bárium-szulfát és a kalcium-karbonát. Különleges alkalmazása céljára, vagy egyedi kívánság esetén színes pigmentek, korom vagy oldható színes anyagok is lehetnek a rétegben. A réteg azonban átlátszó is lehet. A találmány szerint előállított többrétegű papírhor­dozó papír-hátoldalát általában ugyancsak záróréteggel és keményíthető réteggel, adott esetben pedig további rétegekkel vonjuk be. Egyszerű alkalmazások céljára azonban kielégítő a találmány szerinti többrétegű fel­építés csak az egyik oldalon. Az elülső oldalon lévő, elektronsugárral keményí­tett réteg felett adott esetben további közbenső réteg felvitele útit, a fekeíe/fehér, vagy színes felvételt szol­gáló. ezüsísó-emulziő bázisra épülő egy vagy több fényképészeti réteg van. A találmány tárgya továbbá eljárás a fényképészeti papírhordozd előállítására. Az eljárásra jellemző, hogy először az enyvezett fényképészeti alappapír legalább egyik felületére az akii lát-monomerekkel szemben legalább 100 rop-íg zárást biztosító, filmképző polimer záróréteget visznek fel, ezt követően a záróréteget ön­magában ismert, elektronsugárral keményíthető, öm- Ieszthető keverék rétegével vonják be, majd a záró­­rétegre felvitt keverékréteget önmagában ismert mó­don, elektronsugár segítségével megkeményítik. A találmány szerinti papírhordozó felépítésének jobb megértését szolgálják a rajzokon bemutatott pél­daképpel kiviteli alakok, ahol- az l. ábrán egy, az elektronsugárral keményített rétegre felvitt tapadóréteget is tartalmazó kiviteli alak vázlatos keresztmetszete látható; 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom