200597. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tumorellenes hatású szulfonil-karbamid-származékok előállítására

HU 200597 B 1 A találmány tárgya N-([(szubsztituált fenil)-ami­­no]-karbonil)-aril-szulfonainid-származékok előállí­tását szolgáló eljárás. Akémiai módszerek fejlődése és a gyógyszeres te­rápia egyre bonyolultabb rendszere ellenére a rák to­vábbra is egyre nagyobb számban szedi áldozatait Jóllehet sok előrelépés történt különösen a kombinált gyógyszeres terápia területén, a daganatok és leuké­mia kezelésében használható új és jobb módszerek iránti igény nem csökkent Ez különösen nyilvánva­ló az operálhatatlan vagy áttételes daganatok eseté­­bői, mint például a tüdőrák több formája. A jobb felhasználhatóság érdekében az új kemote­rápiás szerek széles aktivitástartománnyal és nagy te­rápiás index-szel kell, hogy rendelkezzenek és ké­miailag stabilaknak és más szerekkel összeférhetőek­­nek kell lenniük. Szintén különösen hasznos, ha az új szerek szájon át adagolhatók, lehetővé téve így kez­detben, illetve az utógondozáskor az egyszerű, fájda­lom- és kényelmetlenség mentes kezelést A találmány tárgya eljárás tumorok kezelésére al­kalmas szulfonilkarbamidok egy sorozatának előállí­tására. A találmány tárgyát képező vegyületek szájon át adagolva hatásosak és viszonylag kevéssé toxiku­sait, ami kiváló terápiás indexet eredményez. A szulfonilkarbamidok az irodalomban ismertek, főleg orális hipoglikémiás használhatóságuk miatt,. lásd például (Chemical Abstracts71:11457 w(1969), Holland és munkatársai, J. Med. Pharm. Chem., 2(1), 99 (1961), Gandhi és munkatársai, Arzneim. Forsch., 21,968 (1971), Rajagopalan és munkatársai, J. Org. Chem.. 3ÍL3369 (19651 és Petersen. Chem. Bér.. 83. 551 (1950). Ezen kívül bizonyos gombaellenes akti­vitást is leírtak és a vegyületeket karbodiimid szárma­zékokként szintén előállították. Eaen szerkezetű ve­­gyületekről általános áttekintést ad Kurzer a Chem. Rév., 5Ű, 1(1952) számában. Abiciklusos szulfonil­karbamidok hipoglükémiás szerként is szerepelnek az irodalomban, lásd például a Chemical Abstracts 67:54036t helyén referált OLS 1.249.866. Számú NSZK-beli szabadalmi leírás kivonata, a 3.097.242. számú USA szabadalmi leírás, és a Chemical Abst­racts 60:9220h helyen referált Az OLS 1.159.937. számú NSZK-beli szabadalmi leírás kivonata) és Ler­net és munkatársai, Metáb., Clin. Exptl, H(5), 578 (1965). A fenti hivatkozások azonban nem tesznek említést ezen vegyületek tumor-ellenes hatásáról. A találmánynak megfelelően tehát az d) általános képlettel jellemzett szulfonilkarbamid származékok, ahol A jelentése =0; =NCHj; =CHk -CH2D-CH2- vagy -CH2-O; D jelentése *CH2 vagy =C; azzal a feltétellel, hogy A és B csak egyidejűleg jelenthet oxigénatomot; Rt jelentése hidrogénatom vagy halogénatom; R2 jelentése halogénatom vagy trifluor-metil-cso­­port, tumor ellenes szóként használhatók. E vegyületekből gyógyászati készítmények állít­hatók elő, melyek hatóanyagként az (I) általános kép­­letű vegyületet tartalmazzák, gyógyászatilag elfo­gadható vivőanyagokkal, hígítószerekkel vagy hor­dozókkal kombinálva Ezek a készítmények különö­sen emlőrák daganatos megbetegedéseinek kezelésé­re alkalmasak. A halogén megjelölés alatt fluoratomot, kjórato­­mot,bróm- és jódatomot értünk. Az 1-3 szénatomos afldlcsoport lehet metil-, etil-, propil- vagy izopropil­­csoport A találmány kiemelt jelentőségű vegyületei aazok az (I) általános képlettel jellemzett vegyületek, ahol a) Rt jelentése hidrogénatom, b) R2 jelentése halogénatom, különösen bróm­­atom, klóratom vagy fluoratom vagy triflucr-metil csoport, és c) A jelentése *CHz. A találmány legjelentősebb vegyülete az N-([(4- klór-fenil)-amino]-karbonil)-23-dihidro-lH-indén-5 -szulfonamid. Az (I) általános képletű vegyületek általánosság­ban az N-([(szubsztituált fenil)-amino]-karbonil)­­aril-szulfooamidok származékai, ahogyan például ezt az előző bekezdésben láttuk. Hasonlóképpen a ve­­gyületek az Hszubsztituált fenil)-3-(aril-szulfonil)­­karbamidok származékaiként is elnevezhetők. Az (I) általános képletű vegyületek bármely iroda­lomból ismert eljárás alapján előállíthatók. Ezeket az eljárásokat foglalja össze Kurzer, Chem. Rec., 50, 1(1952), kötetében különösképpen a 4-19. oldalakéi. Az (I) általános képletű vegyületek előállítására al­kalmas eljárásokat leíró egyes hivatkozásokat a fent említett irodalmi hivatkozásokban található meg. Je­len alkalma7ás referenciaként valamennyi hivatko­zást pontosan tartalmazza. Az (I) általános képletű vegyületek előállításának elterjedt mótjja a (II) általános képlettel jellemzett szulfonü-izocianát reakciója a (III) általános képletű amilin-származékokkal, ahol A, D, Rd é* R2 jelentése megfelel a korábbiaknak. A dl) általános képletű és a (ül) általános képletű vegyületek reakcióját általában a komponensek ekvi­­moláris meuayiségével hajtják végre, bár más arány­im megy végbe a reakciói Legtöbbször aprodkus, inert oldószereket alkalmaznak, például benzolt, to­­luok, acetonitrilt, dietil-étert, tetrahidrofuránt, dio­­xánt vagy kiváltképpen metilén-kloridot A reakciót CTC-tól a jealscióelegy ferrpontjáig bármilyen hőmér­sékleten lejátszathatjuk. Az optimális hőmérséklet­tartományban 20-30 *C között, a reakció erősen exo­­term és általában 1 őrá alatt végbemegy. Akapott ter­méket szűréssel nyerhetjük ki, és ha szükséges, bár­mely ismert eljárás, mint például kromatográfia vagy átkristályosítás segítségével tisztíthatjuk. Másrészről a (IV) általános képletű, megfelelően szubsztituált szulfonamid az (V) általános képletű izocianáttal reagáltatva szintén az (I) általános képle­tű vegyületeket eredményezi. A reakció kivitelezésé­hez általában vízzel elegyedő, inert oldószert, példá­ul tetrahidrofuránt vagy acetont alkalmazhatunk. Leggyakrabban az (V) általános képletű együletet ek­­vimoláris mennyiségben vagy enyhe mólfeleslegben allralmfl77.uk, jóllehet a reakció más arányokkal is végbemegy. Egy bázis, például nátrium- vagy káli­­um-hidroxid vizes oldatát adjuk még a reakcióelegy­­hez, általában a (TV) általános képletű vegyülettel ek­­vimoláris mennyiségbe. A reakciót általában 0 *C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten játszatjuk le. Az optimális hőmérséklettartományban, 20-30 ‘C között, a reakció általában 3 nap alatt töké-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom