200563. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés idegenanyag tartalmú folyadékok kezelésére membránszűrő készülékkel

1 HU 200563 B 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés idegenanyag-tartalmú folyadékok kezelésére membránszűrő készülékkel. Ismeretesek olyan berendezések, ame­lyek idegen anyagokat tartalmazó folyadékok idegenanyag-tartalmának csökkentését teszik lehetővé azáltal, hogy a folyadék vékony membránszüró mellett áramlik, miközben a fo­lyadék nyomása nagyobb, mint a membrán­­szűrő túloldalán uralkodó nyomás. Az áramló folyadék - általában oldat - egy része meg­felelő kialakítás esetén étpréselödik a iuemb­­ránszűrón. Az átpréselődött permeátum ösz­­szetétele más lesz, mint az eredeti oldat összetétele, mert a membránszűrő áteresztő képessége az oldat különböző méretű ionjaira és részecskéire más és más. Ha az eljárás során csak azt a tényt használják ki, hogy a membránszüró pórusai­nak mérete az ionok ill. részecskék méreté­nek nagyságrendjébe esik és igy a memb­ránszűrő a nagyobb ionokat ill. részecskéket mintegy .kiszűri”, akkor az eljárást ultra­vagy mikroszűrésnek nevezik. Ha a memb­­ránszűrő két oldula között jelentős ozmózis­­nyomás-különbség van, akkor ezt nemcsak kiegyenlítve, hanem ennél nagyobb nyomás­­különbséget létrehozva, a szokásos ozmózis fordítottja, az ún. fordított ozmózis jelensége lép fel: az oldatból az oldószer az ozmózis­nyomás ellenében a membránszűrön keresztül kiáramlik az oldószert tartalmazó térbe. A raembránszürő készülékek üzemelteté­sénél az energiaigényt legnagyobb részben a kezelendő folyadéknak a készülékbe való nagynyomású (pl. 50-70 bar) betáplálásához szükséges szivattyú határozza meg. Az ener­giaigény csökkentésére javasoltak már olyan megoldást, amelynél a membránszüró készü­lékből kilépő koncentrálódott folyadékkal (koncentrátummal) egy vízturbinát hajtanak meg, így az energia egy részét visszanyerik. A gyakorlatban azonban ez a megoldás nagy beruházási költséggel jár, és a gyorsforgású vízturbina az egész viztisztitó rendszer üze­meltetését és karbantartását bonyolulttá te­szi. Az energia visszanyerést célozza az a megoldás is, amelyet a 4 354 939 számú US szabadalmi leírásban ismertetnek. Itt a membránszűrő készülékből kilépő koncentrá­­tum felváltva két váltóedénybe van vezetve. Mindegyik váltóedénynek rugalmas membrán­nal elválasztott két térrésze van. Amikor a koncentrátum az egyik váltóedény első tér­részébe jut, a második térrészből egy szi­vattyú kezelendő folyadékot táplál vissza a membránszűrő készülék bemenetére. Amikor az első térrész, azaz az egyik váltóedény megtelt koncentrátummal, a koncentrátum a másik váltóedénybe lesz vezetve, és közben az egyik váltóedényböl a koncentrátum a második térrészébe bevezetett kezelendő fo­lyadékkal kiürítésre kerül. Az említett tipusú membránszüró készü­lékben a kezelendő oldat a membránszüró mellett áramlik. A permeátum átáramlás szem­pontjából mértékadó a membránszüró két ol­dalán, közvetlenül a membránszűrő mellett elhelyezkedő határrétegben található oldat fajlagos oldott anyag tartalma, koncentráció­ja. Ez az érték mindig nagyobb, mint a tel­jes oldatáram átlagos koncentrációja. Az oldószer az oldat belsejéből vándorol a membránszüró felé, amely az oldott anyag zömét visszatartja, az oldószert pedig áten­gedi, ezért a határrétegben az oldott anyag feldúsul. Az ozmózisnyomás-különbség a ha­tárréteg koncentrációk különbségével ará­nyos. A leírt jelenség miatt a leküzdendő oz­mózisnyomás és ezzel az energiaigény is nö­vekszik. Ultra- vagy mikroszűrés esetén a membránszűröbe belépő oldat koncentrációjá­nak növekedése miatt a membránszűrő hidra­ulikus ellenállása megnő (ez természetesen a fordított ozmózis esetében is fellép és to­vábbi nyomásnövekedést okoz). A fenti jelen­ségeket sokszor polarizációnak is nevezik. A jelenség során képződő határréteg vastagsá­ga és ezzel a koncentráció növekedése csök­ken, ha nagyobb az oldatsebesség (pontosab­ban a sebességgel arányos Reynolds-szám). A membránszüró mentén áramló oldatból oldó­szer távozik, azért az átlag-koncentráció a membránszűrő mellett megtett út függvényé­ben növekszik. A membránszüró végén, kilé­péskor az átlag koncentráció a készülékből kilépő oldat koncentrációja. Ha a készülékbe belépő oldat mennyisége n-szerese a memb­ránon átpréselódö permeátum mennyiségének, tehát az ún. kihozatal 1/n, akkor az átlag­koncentráció a kilépéskor n/(n-l)-szer lesz nagyobb, mint a belépéskor. A koncentráció és az ozmózisnyomás említett összefüggése miatt előnyös lenne, ha n minél nagyobb len­ne, ámde ezzel az 1/n értékű kihozatal csök­kenne. A 3 756 408 számú US szabadalmi le­írásban javasolták már a határréteg vastag­ságának csökkentésére a kezelendő folyadék keringetését a membránszüró készüléken ke­resztül. Egy nagynyomású szivattyú nemcsak a fordított ozmózison alapuló membránszűrő készülékhez szükséges nyomást biztosítja, hanem a kezelendő folyadék keringetését is végzi. A 2 622 461 sz. DE közrebocsátási le­írásban ismertetett recirkulációs megoldásnál a kezelendő folyadékot egy nagynyomású szivattyú folyamatosan betáplálja a keringető körbe, amelynek külön keringető szivattyúja van. A fordított ozmózist alkalmazó membrán­­szűrő készülékből folyamatosan távozik a permeátum, a koncentrátumot a keringető körből folyamatosan vagy szakaszosan veze­tik el. Ezeknek a megoldásoknak hátrányuk, hogy a membránszűrő készülékbe belépő fo­lyadék koncentrációja nagyobb lesz, mint a kezelendő folyadéké, ez pedig az ozmózis­nyomást növelve, épp ellenkező hatást ered­5 1Ü 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom