200479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immunimpressziós aktivitással rendelkező peptidek és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 200479 B 2 A találmány tárgya eljárás új, immunszupresszív tulajdonságokkal rendelkezd peptidek előállítása. Az immunrendszer az elsődleges védelem egyik eszközét képviseli magasabbrendű állatokban a betegségeket hordozó mikrobákkal és más idegen antigénekkel szemben. Az immunválaszt specifikus immunsejtek hatása közvetíti, amelyek a specifikus antigénekre reagálnak. A potenciális antigének számos anyag közül kerülhetnek ki; gyakran fehérjék, amelyek az egyén számára testidegenek. Ezek leggyakrabban a sejtek külső felületén helyezkednek el. Potenciális antigének találhatók a pollenszemcséken, szövetátültetéssel bevitt szöveteken, állati parazitákon, vírusokban és baktériumokon. Emberben számos potenciális antigén egyáltalán nem képes a test első két védelmi vonalának átlépésére, ezért ezek soha nem hozzák működésbe az immunrendszert. Ezek a védelmi vonalak a következők:- elsősorban a bőr, nyálkahártyával bontott membránok, könnyek és a gyomorsav, és- másodsorban a specializált fehér vérsejtek, granulociták és monociták és a makrofágok, amelyek a patogéneket és más potenciális antigéneket fagocitózissal bontanak el, azaz az idegen anyagot elnyelik és lebontják. Ezeket a fehér vérsejteket és makrofágokat fagocitáknak nevezzük. Az immunválasz akkor kezd megjelenni, amikor patogének vagy más idegen anyagok lépnek át a szervezet első két védelmi vonalán. Két alapvető immunvédelmi rendszer ismeretes: a humorális és a celluláris; mindkettő reagál az antigénekre. A humorális immunitás keringő antitestekkel függ össze, amelyek a plazmafehérjék gamma globulin frakciójában találhatók. Ha a plazmát nagy sebességgel centrifugáljuk, az összetevő fehérjék molekulatömegük szerint szétválnak, frakcióknak nevezett csoportokra. Antitestek rendszerint abban a frakcióban találhatók, amelyben a komponensek molekulatömege kb. 156,000. Ezt a különleges frakciót gamma globulin frakciónak nevezték el. A humorális immunitás a bakterális fertőzésekkel szemben nyújt nagyobb védelmet. A sejt-immunitás részben a limfociták limfokinek néven ismert termékeinek tulajdonítható. Ez az immunitás-típus felelős az elhúzódó allergiás reakciókért, az idegen szövetek átültetésekor ezek kivetéséért és a ráksejtek kiküszöböléséért. Ez nagyobb védelmet biztosít a vírusokkal, gombákkal és egyes baktériumokkal - pl. a tuberkolózist előidéző bacillussal - szemben. A limfocitáknak nevezett specializált fehér vérsejtek felelősek mind a humorális, mind a sejt-immunitásért. A limfocita prekurzor sejtek a felnőtt ember csontszövetében (a csontvelőben) képződnek, majd ezt követően különböző szervekben vándorolnak, illetőleg a fejlődő embrió peteburkában keletkeznek és innen vándorolnak az embrióba, majd a különböző szervekbe. Embernél egyes ilyen prekurzor sejtek a csecsemőmirigybe vándorolnak; ez egy két lebennyel rendelkező, mirigy-szerű külsejű képződmény, amely a mellkas felső részében, közvetlenül a szegycsont mögött helyezkedik el. Itt a prekurzor sejtek T-limfocitákká alakulnak át, amelyek a sejt-immunitásban játszanak szerepet. Emberben a többi prekurzor sejt a lépbe vándorol, amelyben B-limfocitákká alakulnak át; ezeknek a humorális immunitásban van szerepük. A T- és a B-limfociták szerkezetüket tekintve nem különböztethetők meg, bár működésük különböző; különböző kémiai módszerekkel azonosíthatók. Az érett limfociták a vérben keringenek és ugyancsak megtalálhatók a nyirokcsomókban, valamint a lépben és a csecsemőmirigyben. A humorális immunitást a B-limfociták közvetítik, amelyek sejtfelületükön receptorokat hordoznak a különböző antigének számára. Úgy tűnik, hogy ezek a B-limfociták nagyon specifikusak és mindegyik B-limfocita típus csak egy antigénnel reagál. Ha baktériumok és vírusok pl. megtámadnak egy szervezetet, a B-limfociták reagálnak a baktérium vagy a vírus felületén levő antigénekre, összekapcsolódnak ezekkel és ez a folyamat a limfociták osztódása irányában hat. A leánysejtek specializált, ún. plazma sejtekké alakulnak át. Ezek a sejtek nagy mennyiségű antitestet termelnek, majd választanak ki az általános keringésbe. Az antitestek specifikusak a termelésüket stimuláló antigénekre és csak ezekkel a antigénekkel reagálnak. Az agglutininekként ismert antitestek több, antigént tartalmazó anyag esetében úgy hatnak, hogy ezek agglutinálódnak vagy összecsapódnak. Ez megakadályozza az anyagot abban, hogy eljusson a szövetekhez és lehetővé teszi, hogy a fagociták elfogják vagy a nyirokcsomók kiszűrjék a támadó anyagot. Más antitestek oly módon hatnak, hogy lyukakat nyitnak a baktérium sejtfalában és így megölik a baktériumokat. Ezeket lizineknek nevezzük. Az antitestek hatására az antitoxinok egyesülnek a baktériumok által termelt toxinokkal és ezáltal semlegesítik ezeket. Ha egy patogén behatol a szervezetbe és az immunválasz jelentkezik, néhány óra alatt megjelennek az antitestek. Ezt a kezdeti reakciót primer válasznak vagy primer immunizációnak nevezzük. Ezen idő alatt azonban a patogének ugyancsak osztódnak és olykor toxinokat termelnek. Bármelyik ilyen folyamat azt eredményezi, hogy különböző betegség-tünetek lépnek fel. Napokat vagy heteket vehet igénybe, mielőtt elégséges mennyiségű antitest képződik ahhoz, hogy valamennyi patogén elpusztuljon, de mihelyt ezek eltűnnek, a betegség tünetei is megszűnnek. A limfociták, plazma sejtek és az antitestek a vérben visszamaradnak és keringenek, úgy, hogy ha ugyanazok a patogének másodszor is behatolnak a szervezetbe, a limfociták azonnal reagálnak és megkezdik az antitest-termelést. Az érzékenyített limfociták válaszát szekunder válasznak nevezzük. A szekunder válasz eredményeként magasabb antitest-szintek termelődnek, mint a primer válasz esetében. Oly sok antitest képződik és olyan gyorsan, hogy a mikrobák képtelenek osztódni és betegséget okozni. Ez a humorális immunitás típus az „azonnali hiperérzékenység”-ként ismert, annak a ténynek a következtében, hogy egy előzetesen az antigénnek kitett szervezet perceken belül reagálni tud az antigénre, pl. a szénanátha esetében. Az azonnali hiperérzékenységre egy másik példa lenne az anafilaxiás sokk, egy rendkívüli allergiás reakció, amely olykor bekövetkezik, ha valaki olyan antigénnel kerül érintkezésbe, amelyre szenzibilizálódott. Az antigén hatására fellépő ilyen humorális választ esetenként halállal végződhet. A humorális immunitás mind természetes, mind mesterséges módon indukálható. Az aktív természetes immunitás esetében az egyén limfocitái továbbra is jelen vannak a keringésben és aktiválják antitestek termelését egy fertőzés után. Ez az aktív természetes immunitás sok éven át, vagy az egyén egész életében 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
