200436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás veszélyes folyékony és iszapszerű húsipari hulladékok ártalmatlanítására
5 HU 200436 B 6 úszó, lebegő szilárd anyagokat a ráteg pórustere visszatartja, azt fokozatosan felteliti, a fölös folyadékfázist kiszűrve a kezelótalp talajára folyatja. A szalmaágy tehát az első gravitációs szűrőréteg, ahol a húsipari hulladék szilárd (úszó, lebegő) anyag szétválik, a hordozó (nem biológiai) fölös víztömegtől, miközben közege pórustere folyamatosan feltelik, illetve benne az aerób biológiai bomlásfeltételek kialakulnak. A kezelótalp szerepét vagy a nagyüzemi alagcsövezett táblarész, vagy az erre a célra alagcsövezett kezelő telep részterülete képezi. A szalmaréteg terítését megelőzően a várható víztömeg helybentartására és szivárogtatásának biztosítására felszínét természetesen elő kell készíteni. Ez nem áll másból, mint hosszirányú bakhátas szántásból (rétegfellazitás és folyadékterelés) ahol a bakhátak az oldalirányú kifolyást akadályozzák, a barázdák a hosszanti megvezetést segitik elő. Az így előkészített talaj (kezelótalp) felszinre (barázdákba) összegyűlő szalmaágyon átfiltrált folyadék a talajrétegen szivárog át az alagcsóvekig, miközben kolloidjait, sót oldott anyagainak egy részét is kiszűri a kb. 1-1,2 m-es alagcsó és felszín közötti réteg. Az alagcsőbe tehát kettős filtrációjú folyadék kerül, illetve kerülhet, melynek tisztulási lehetőségét a Szennyvizelhelyezési Szabályzat 9. sz. melléklete érzékelteti. Az évi átlagban 2063 mm, azaz 2063 1/m2 szennyviztömeggel terhelt nyárfásban az alagcsó fölötti talajréteg kb. 90%-át visszatartotta a szennyvíz NPK tartalmának 5 évi átlagban. Ez az, érték egyben az alagcsőben elvezetett vízfázis további hasznosíthatóságát vagy elhelyezhetőségét is előrevetíti. A találmány szerinti eljárásból következően, a szalmaégyra kifolyatott (kiterített), abban és azon elhelyezkedő nyers hulladéknak a szálas közeg mindaddig aerób bomlásteret biztosít, amíg a gravitációs pórustere fel nem töltődik szüredékkel, illetve amíg a felszíne el nem záródik újabb szalmaréteggel és annak terhelésével. A szalmarétegen gravitáló vizfázis ugyanis mindaddig, amíg a napi újabb és újabb terhelés átfolyik (átfolyhat), a közeg légfázisát (CO2 telítettségű levegőjét) kiszorítja maga előtt, miközben maga mögött atmoszferikus (oxigéndús) levegőt szív be a kiürülő gravitációs pórustérbe. Természetesen, ha a gravitációs pórustér már megtelt szüredékkel (vagy a szalma ülepedése csökkentette részarányát) és/vagy a kővetkező szalmaréteg már rákerült, az alatta lévő réteg aerób folyamatát az anaerób - a szalmástrágyát tartósító - biológiai folyamat váltja fel. S az átszivárgást már nem a gravitációs térfogatarány, hanem a főléhelyezett szalmaréteg filtrációs viznyomása fogja az alsó ülepedett rétegben kikényszeríteni. Az alapozó szalmaágy szüredék feltelésével beálló térfogat egyensúlyi állapot, újabb szalmaréteg fel(rá) terítést igényel tehát, s a folyamat az előbbiek szerint folytatódik mindaddig, amíg a kezelő kazal el nem éri réteges felépítésében a technikai (a gépi kezelhetőségi) ülepedett magasságot, ami kb. 2-3 m-nek felel meg. Ekkor - a kihúzott nyomvonalon - újabb szakasz kezdődik alapozó szalmaágyon, s folytatódik a szükséglet szerint. A szalmaágyon belül kialakuló aerób közeg és élettér, a kezdeti heves - felmelegedéssel járó - mikrobiális folyamatokat indítja be, ami a technológiai folyamatmenetben fokozatosan az anaerób folyamatoknak adja át helyét. Ez a szalmás trágya normál agrotechnológiai érésfolyamata. Ez utóbbi teszi lehetővé, hogy a szalmás kezelés 6-12 hónap után is az agronómia! tömegfelhasználásban kívánatos .félérett* vagy szálasán szórható trágyát és nem .kenőcsszerű*, szórhatatlan konzisztenciájú tömeget eredményezzen. Ez utóbbit megelőzően, a kezelő trágyatalpról a már befejezett trágyakazlat 2-3 hónapi érés után szükséges letermelni, s lehetőleg potenciális felhasználási helyére (a trágyázandó tábla szélére) kihordani, ahol ún. trágyaszarvasban tárolható, miközben a művelettel a homogenizálás is megtörténik, az agronómiái felhasználási igénynek megfelelő szinten. Ha figyelembe vesszük, hogy ....a szalmás istállótrágya élénk átalakulásban lévő szerves tömeg, melynek folyamata célszerűen a talajban fejeződik be, míg az érett komposztban ezek az átalakulások már úgyszólván befejeződtek* (Ballenegger R.), akkor a szalmás kezelésű hulladék nagyüzemi (szántóföldi) felhasználhatóságát sem lehet azon az alapon megkérdőjelezni, hogy ez nem komposzt. Ha az lenne, a szántóföldi hasznosítása agrotechnikailag szóba sem kerülhetne. Az alagcsövek összegyűjtött vízfeleslegét - mint talajszűrletet - a táblaméretű alagcsőrendszer eliminálja, mig a telepméretű kezelótérben további felhasználósról vagy elszállításáról kell gondoskodni, minőségétől függően. A kolloid szűrlettel telített trágyatalp, a trágyakazal leemelése után intenzív talajművelést igényel, a termesztéssel regenerálandó ahhoz, hogy a kővetkező termőévben újra helyreállt szűrőképességgel legyen rajta szalmaágy üzemeltethető. A találmány haladó jellege abból következik, hogy az ismert technikai megoldások, elgondolások, empíriákhoz képest a folyékony, iszap és pépszerű szerves húsüzemi hulladékokat elsődleges és együttes keletkezési formájukban képes minden előkezelési igény nélkül, bármely évszakban és időjárási helyzetben fogadni és mikrobiális lebontásának körülményeit közegében biztosítani. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
