200424. lajstromszámú szabadalom • Golyós őrlőszerkezet
9 HU 200424 B 10 vannak elrendezve. A párhuzamos 14 és 16 elválasztógyűrűk, illetve 15 és 17 elválasztógyűrűk egymástól 1 távolságban helyezkednek el. A szomszédos 14 és 15, 15 és 16, illetve 16 és 17 elválasztógyűrűk távolsága li = 1/2. A 14, 15, 16 és 17 elválasztógyűrűk egymástól mért távolsága alatt a korábbiakkal megegyezően a 14, 15, 16 és 17 elválasztógyűrűk síkjai és az 1 hengeres ház 3 geometriai hossztengelye által meghatározott döféspontok távolságait értjük. Kiindulási helyzetben a 14, 15, 16 és 17 elválasztógyűrűk a 3. ábrán folytonos vonallal jelölet helyzetben vannak. Az 1 hengeres ház 180°-kal történő elfordulása után a 14, 15, 16 és 17 elválasztógyűrűk a 3. ábrán 14a, 15a, 16a és 17a hivatkozási jelekkel és szaggatott vonallal jelölt helyzetet veszik fel. Például a 14 és 16 elválasztógyürűk felső véghelyzetből az alsó véghelyzetbe történő forgása közben a 15 és 17 elválasztógyűrűk által meghatározott 21 zóna h távolsággal az 1 hengeres ház bevezetönyilása felé mintegy eltolódik, és az éppen 14a, illetve 16a jelű helyzetben lévő 14 és 16 elválasztógyűrűk közötti térfogatot veszi fel. Az órlótestek és az órlendő szemcsék teljes tömege a bevezetőnyílás felőli oldal irányában mozog, miközben az órlendő anyag szemcséit intenzív morzsolóhatás éri. Ugyanilyen mozgást végeznek egyidejűleg az 1 hengeres ház alsó részén elhelyezkedő órlótestek is. Az S hosszúságú 14, 15, 16 és 17 elválasztógyűrűk alsó helyzetükből a felső helyzetbe - például a 15 elválasztógyűrű alsó helyzetében a 15a jelű helyzetbe történő elforgása közben a 22 zónában található órlótestek Vi térfogtát, valamint a 21 zónában található órlótestek V2 térfogatát emeli fel. A Vi térfogatban lévő órlótestek az 1 hengeres ház bevezetönyilása felé, a V2 térfogatban lévő órlótestek pedig az 1 hengeres ház kivezető nyílása felé lesznek kidobva, miközben az órlendő szemcséket intenzív, lavinaszerű ütőhatás éri. Az 1 hengeres ház továbbforgása során a 14 és 16 elválasztógyűrűk veszik fel az alsó 14a, illetve a 16a jelű helyzetüket, mig a 15 és 17 elválasztógyűrűk a felsó 15a, illetve 17a jelű helyzetükbe fordulnak. Ezen félfordulat közben a 21 és 22 zónák az 1 hengeres ház 3 geometriai hossztengelye mentén mintegy eltolódnak, és újra kiindulási helyzetüket veszik fel, miközben az órlótestek teljes tömege ugyancsak lineáris mozgást végez. Az órlendó anyag szemcséi az órlótestek kereszt- és hosszirányú mozgása következtében intenzív órlóhatásnak vannak kitéve. Az 1 hengeres ház keresztmetszetének középső részén nem alakulnak ki .holtterek', ahol az órlőhatás kellőképpen nem érvényesülne. Az 1 hengeres ház 23 és 24 zónáiban az 1 hengeres ház körbeforgása közben a fentiekkel megegyező folyamatok játszódnak le. A 14, 15, 16 és 17 elválasztógyűrűk szabályos ellipszisgyűrűhöz képest rövidebb, S hosszúságú elliptikus patkó formájában történő kialakításával lehetővé válik, az 1 hengeres házon belül elrendezett elválasztógyűrűk számának növelése. A legtöbb elválasztógyűrű elrendezésére akkor van lehetőség, ha S = 0,3D, vagyis a 14, 15, 16 és 17 elválasztógyűrűk S hossza a javasolt tartomány alsó értéke. Nagyobb S hosszúságok választása esetén az 1 hengeres házban elrendezhető elválasztógyürűk száma csökken, hiszen túl sűrű elrendezés esetén az egyik oldalon lévő 14 és 16 elválasztógyűrűk által felemelt és kihajított órlótestek a szemközti oldalon lévő 15, illetve 17 elválasztógyűrűknek ütköznének, és azokat működésképtelenné tennék. A 14, 15, 16 és 17 elvélasztógyűrűk S hosszának az alsó értékhatár felé való csökkentésével, és az 1 hengeres házban elrendezett elválasztógyürűk számának növelésével az órlótestek hosszirányú mozgásintenzitása megnövekszik. Ennek hatáséra megnövekszik az órlótestek morzsolóhatásának intenzitása. Ha a 14, 15, 16 és 17 elválasztógyűrűk S hossza a megadott alsó határértéknél (0,3D) kisebb, például 0,25D, úgy a mozgatott órlótestek Vi, V2 térfogatait, és ennek megfelelően a mozgatott tömegek csökkennek, ami az utóhatás csökkenését, és ennek következtében a nagyobb anyagszemcsékre gyakorolt órlőhatás csökkenését eredményezi. Az őrlés hatásfoka tehát romlik. A 14, 15, 16 és 17 elvélasztógyűrűk két sorban felváltva történő elrendezése az 1 hengeres ház körbeforgása során az őrlőtestek egyenletes keresztirányú és hosszirányú mozgását eredményezi. Ha a szomszédos 14 és 15, 15 és 16, illetve 16 és 17 elválasztógyűrűk közötti távolságok nem egyeznének meg, úgy az őrlőtestek hosszirányú elmozdulása az 1 hengeres ház egymást követő félfordulatai közben, például a 14 és 16 elvélasztógyűrűk felső véghelyzetből alsó véghelyzetbe, majd alsó véghelyzetból a felső véghelyzetbe történő elfordulása közben különböző lenne, ami a 14, 15 16 és 17 elválasztógyűrűk egyenletlen axiális terheléséhez vezetne, és azok megrongálódását eredményezhetné. Ha a 14, 15, 16 és 17 elválasztógyűrűk síkjai az 1 hengeres ház 3 geometriai hossztengelyével nem egyenlő cC szöget zárnak be, úgy az 1 hengeres ház azon zónáiban, amelyeket a nagyobb szöget bezáróan elhelyezkedő elvélasztógyűrűk határolják, az órlőtestek túlságosan felhalmozódnának. Mindezek alapján belátható, hogy a találmány révén az őrlőtestek mozgásintenzitésának növelése, az órlótestek racionálisabb energiaeloszlása, az órlótestek össztömegének csökkentése, a teljesítményigény redukálása és mindezek mellett az őrlés hatásfokának növelése érhető el. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
