200405. lajstromszámú szabadalom • Plazmaindukciós kemence

1 HU 200405 B 2 A találmány tárgya plazmaindukcióa kemence, amely az elektrotechnika területén, különösen pedig a villamosán fűtött berendezéseknél al­kalmazható előnyösen. A különféle olvasztókemencék teljesítmé­nye, és a segítségükkel előállított fémek vagy ötvözetek jósága nagymértékben függ az alkalmazott olvasztótégelyben az olvadék mozgásától és a mozgásának az intenzitásától. Minden olyan technológiai folyamatnál, amely valamilyen formában fémeknek vagy ötvözeteknek az olvasztásával függ össze, mint például a töltet leolvasztása, az olvadék tökéletes felmelegítése, az olvadékban lévő anyag egyenletes hőmérsékleten való tartása, az olvadék homogén összetétele, továbbá az olvadókban magában létrejövő diffúziós fo­lyamatok, mint például az olvadék-salakha­­tárréteg, vagy az atmoszféra-olvadék határ­réteg nagymértékben függ az eljárás pro­duktivitása az intenzív és kényszerű keveré­sétől a keveréknek. Ismeretesek különféle indukciós olvasz­tókemencék, amelyek általában induktort, ab­ban elhelyezett olvasztótégelyt tartalmaznak, és az olvasztótégely tűzálló béléssel van el­látva. Ezek az indukciós kemencék biztosít­ják, hogy az olvasztótégelyben lévő 'betét, például töltet, olvadék vagy töltet-olvadék keverék érintkezésmentesen legyen a táp­energiával összekapcsolva. Az olvasztótégely­ben . lévő betétanyagot az induktor ele,, ro­­mágneses terével keverjük meg. A normál, 50-60 Hz frekvenciával műkö­dő indukciós kemencékben az olvadéknak, a sebessége viszonylag nagy, és ezáltal a szi­lárd töltet hatásos olvasztása, és az olvadék homogenizálása viszonylag jól megvalósítható. Ennél az indukciós kemencénél azonban a té­­gelybélése viszonylag gyorsan kopik, és szá­molni kell az olvadék viszonylag nagymérté­kű oxidációjával is, és ezek a fém szennye­zéséhez, zárványok kialakulásához vezethet­nek. Ezenkívül gyakran előfordul, hogy az olvasztótégelyből selejtes fém vehető csak ki. Az ilyen indukciós kemencéknek a fajlagos teljesítménye általában korlátozott, és értéke 300-400 kW/t körül van. Az indukciós kemencéknek egy másik fajtája nagyobb frekvenciával (150- -10 000 Hz) működik, így ezekhez a beveze­tett fajlagos teljesítmény növelhető,' hátránya azonban ezeknek a megoldásoknak, hogy az olvadéknak a mozgási sebessége lényegesen lecsökken. Ismeretes továbbá az is, hogy az induk­ciós olvasztókemencékben természetes cirku­láció is kialakul, amikor is az induktort egy­fázisú feszültséggenerátorra csatlakoztatják, mégpedig két körben, amelyek az olvasztóté­gely felső és alsó részén vannak kiképezve, és mindegyikben ac olvadék külön-külön cir­­kulál. Ezeknél az indukciós kemencéknél a keveredés nem r .^felelő minőségű. Az in­dukciós kemencéi -n ezen cirkulációs mód alkalmazása az olvadék felületén egy konvex meniszkuszt képez, aminek az a következmé­nye, hogy a salak megnő, az olvasztótégely fala mentén lerakódik, annak a bélését tönk­reteszi, és az olvadékot szennyezi. A salakmennyiség növekedése az olva­dék tisztaságának a csökkenését vonja maga után, mivel a salakot az olvadókból jövő hó felheviti. Annak érdekében, hogy indukciós ol­vasztókemencéknél az olvadék elektrodinami­kái keveredését javítani lehessen, kifejlesz­tettek olyan berendezéseket, ahol egy kör­forgó mező segítségével az olvasztótégely teljes egészében átkeverik a benne lévő anyagot úgy, hogy a meniszkusz csökkenni fog, és ezt úgy valósítják meg, hogy az ol­vadéknak a cirkulációját egyetlen körben oldják meg. Ezt a megoldást ismerteti A. E. Slukhotsky, V. S. Nemkov, N. A. Pavlov, A. V. Bamune, Indukciós hevítőkemencék című könyvében, amely könyv 1981-ben jelent meg, és az idézett rész a 246 és 247. oldalon található meg. Az olvasztókemencében, illetőleg olvasz­tótégelyben lévő betétanyagnak a hevítése és keverése történhet egyszerre vagy pedig váltakozva. Az első esetben külön induktoro­­kat alkalmaznak, egyfázisú induktort a heví­tésre , és háromfázisú induktort a keverésre, amelyek megfelelő szűrőkkel vannak a frek­venciák egymásra való hatásának kiküszöbö­lésére az egyes feszültséggenerátorokban el­látva. A második esetben megosztott induk­tort tartalmaz a kemence, amely váltakozva van a különböző feszültségforrásokra csatla­koztatva. Ennél a megoldásnál az indukciós olvasztókemence tápegységének a megvalósí­tása rendkívül bonyolult, és ennek ellenére csak kétféle cirkulációs módot tudnak létre­hozni két körben, az egyik esetben az in­duktor az egyfázisú tápfeszültségre van csatlakoztatva, a másik esetben pedig a háJ romfázisú tápfeszültségre. Ismeretes még egy további plazmainduk­ciós kemence is, amely induktort, abban el­helyezett olvasztótégelyt és egy plazmatront tartalmaz, amely plazmatronnak az áramköre az olvadékon keresztül záródik. Az indukciós olvasztókemencékkel összehasonlítva ez a ke­mence lehetővé teszi a betótelemnek az együttes helyi és térbeli hevítését, így az eljárás során a fémolvadók vagy ötvözetolva­dék produktivitását lényegesen javítani lehet és adott esetben a teljesitmény a duplájára is nőhet. A salaknak a plazmatron ívével tör­ténő hevitóse az előállítandó fém vagy ötvö­zet jóságát azáltal növeli, hogy az olvadék­nak egy igen nagyfokú finomítása valósul meg, azáltal, hogy a nemfémes zárványok és egyéb káros mellékanyagok jó hatásfokkal kerülnek eltávolításra. A plazmatron alkalmazásának köszönhető az is, hogy az olvadék mind inert, mind pe­dig plazmaképző aktív gázzal kezelhető. 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom