200327. lajstromszámú szabadalom • Eljárás retinhatású, piridilcsoporttal és tetralincsoporttal diszubsztituált acetilének és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

befolyásolhatjuk. Habár nem isrn írjük az ODC akti­vitás növekedésének valamennyi okát, azt tudjuk, hogy a 12-0-tetradekanoil-fobol-13-acetát (TPA) ODC aktivitást idéz elő. A retinsav ezt—a TPA által indukált—ODC aktivitást gátolja. A találmány szerint előállított vegytlletek—amint azt a Cancer Research 1662-1670 (1975) helyen is­mertetett eljárás alapján végzett kísérlet bizonyítja - - szintén gátolják az ODC TPA által kiváltott aktivi­tását A találmány szerinti eljárás célvegytileteit az 1. re­akcióvázlat szerint állíthatjuk elő. A szintetikus kániában járatos szakember számá­ra világos, hogy az itt megadott körülmények speci­fikus megvalósítások, amelyeket bármely (1) képletű vegyületre általánosíthatunk. Az eljárást az 1. reakcióvázlat szemlélteti. A reakcióvázlaton szereplő B jelentése alkoxi-karbonil-csoport, X jelentése brómatom, klóratom vagy jódatom, el­őnyösen klóratom. A következőkben részletesen ismertetjük az 1. re­akcióvázlatban szereplő vegytlletek előállítását Az 1. reakcióvázlat szerint a következőképpen ké­szítjük el az etinil-tetrahidronaftalin-fragmenst* Az (1) képletű 2,5-dihidroxi-2,5-dimetil-hexánt a megfelelő dikloridjává alakítjuk úgy, hogy a dihidro­­xi-vegyületet hidrogén-klorid gázzal reagáltatjuk. A reakciót szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten vé­gezzük úgy, hogy a hidroxi-vegyület vizes sósav-ol­datban készített szuszpenzióján hidrogén-klorid gázt buborékoltatunk át a telített oldat eléréséig. A diklo­­rid kicsapódik az oldatból a hidrogén-klorid gázzal történő telítődés közben. A kristályos csapadékot összegyűjtjük, ismételten vízzel mossuk, majd példá­ul vákuumban szárítjuk. A (3) vegyületet a tetrametil-tetrahidronaftmnt úgy állítjuk elő, hogy a 2,5-diklőr-2,5-dim etil-hexánt benzollal reagáltatjuk Friedel-Crafts reakcióban. Pél­dául a 2,5-diklór-vegyületet -10 és+10 *C közötti hő­mérsékletre hűtött benzolban oldjuk, majd a 2,5-dik­­lór-vegytlletre számítva mintegy 50% mólfelesleg- , ben vízmentes alumínium-kloridot adunk hozzá. A vízmentes alumínium-klorid hozzáadása után az ele­gy et 10 és 50 *C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten 1-6 órán át, előnyösen 3 órán át kevertetjük. Az oldatot ezután 30 perc és 2 óra közöt­ti ideig, előnyösen 1 órán keresztül forraljuk. Akapott oldatot savanyítjuk, mad a terméket extrakcióval és egyéb úton, például frakcionált desztillációval nyer­jük ki. A (4) képletű ketont úgy állítjuk elő, hogy a tetra­­hidronaftalint alumínium-klorid jelenlétében acetil­­kloriddal reagáltatjuk. Az alumínium-kloridból polá­ros inert oldószerben, inert gáz atmoszférában, ala­csony hőmérsékleten, azaz -10 és +10 *C között szuszpenziót készítünk. Inert gázként alkalmazha­tunk argont vagy nitrogént, előnyösen argont A reak­ciót előnyösen oldószerben, például metilén-klorid­­ban végezzük. Az elumínium-klorid szuszpenzióhoz adjuk a tetrahidronaftalint és az acetil-kloridot, cse­pegtető tölcséren vagy hasonló berendezésen át A tetrahidronaftalinra vonatkoztatva acetil-kloridból 5% \ oí,’mínium-kloridból 10%-os mólfelesleget alkalmazunk, a reakciót kevertetéssel végezzük 0,5-3 4, előnyösen 2 órán át 10-50 *C közötti hőmérsékle­ten, előnyösen szobahőmérsékleten. Ezután a reakci­ót vízzel és/vagy jéggel befagyasztjuk, a terméket extraháljuk és desztillációval vagy más megfelelő' módszerrel tovább tisztítjuk. Az (5) képletű vegyület acetilén-csoportját úgy alakítjuk Id, hogy lítium-diizopropil-amiddal vagy más hasonló bázissal alacsony hőmérsékleten inert atmoszférában reagáltatjuk a (4) vegyületet A reak­ciót éter-típusú oldószerben, például diaUdl-éterben vagy ciklikus éterben, például tetrahidrofuránban, pi­­ránban vagy hasonló oldószerben végezzük. Köze­lebbről, a reakciót úgy hajtjuk végre, hogy a lítium­­diizopropil-amidot in situ fejlesztjük, diizopropil­­amint keverve valamely száraz oldószerbe, például tetrahidrofuránba, amit azután inat atmoszféra alatt -70 és -50 *C közötti hőmérsékletre hűtünk, és ezen a hőmérsékleten hozzáadjuk ekvivalens mennyiségű aüdl-lítium vegyület, például n-butil-lítium megfele­lő oldószerrel készített oldatát, és megfelelő ideig ke­­vertetjük, így lítium-diizopropil-amid keletkezik (LDA). Ehhez a reakcióelegyhez adjuk hozzá a (4) képle­tű ketont (legalább 10% mólfeleslegben) miután fel­oldottuk a reakció oldószerében és lehűtöttük az LDA hőmérsékletére. Rövid kevertetés után a reakcióe­legyhez mintegy 20%-os mólfeleslegben dialkil-klór­­foszfátot, előnyösen dietil-klór-foszfátot adunk, máj az elegyet fokozatosan engedjük szobahőmérséklet­re melegedni. Ezt az elegyet ezután egy második líti­­um-diizopropil-amid oldathoz adjuk, amelyet in situ készítünk, száraz oldószerben, inert atmoszférában, előnyösen argóiban, alacsony hőmérsékleten (példá­ul -78 *C-on). Ezt követően a reakeióelegyet újra fel­melegítjük szobahőmérsékletre, és ezen a hőmérsék­leten kevertetjük hosszabb ideig, előnyösen 10-20 óráig, még előnyösebben 15 (káig. Az oldatot sava­nyítjuk és a terméket ismert módon kinyerjük. A (6) képletű vegyületeket víz és oxigén kizárásá­val készítjük. Oldószerként valamely száraz, éter-tí­pusú oldószert, például dialkil-étert vagy ciklikus étert, például furánt vagy piránt, előnyösen tetrahid­­rofuránt alkalmazunk. Először elkészítjük az (5) kép­letű vegyület oldatát inert atmoszféra, például argon­vagy nitrogénatmoszféra alatt, majd erős bázist, pél­dául n-butil-lítiumot adunk az oldathoz (mintegy 10%-os mólfeleslegben). Areagáltatást alacsony,-10 és +10 *C közötti hőmérsékleten, előnyösen 0 *C kö­rül kezdjük. A reakeióelegyet rövid ideig, például 30 perc és 2 óra közötti ideig kevertetjük, majd a reak­ció oldószerében oldott 10%-os mólfeleslegben lévő izzított cink-kloridot adunk hozzá. A reakeióelegyet további 1-3 órán keresztül kevertetjük a kezdeti hő­mérsékleten, majd a hőmérsékletet 10-40 percre szo­bahőmérsékletre emeljük. A (6) képletű vegyületekkel való összekapcsolás­hoz a megfelelő savból, anyagok, a savak, úgy kép­zőnk észtert, hogy a savat a megfelelő alkoholban oldva tionil-klorid jelenlétében forraljuk, vagy a sa­vat és az alkoholt diciklohexil-karbodiimid vagy di­­metil-amino-piridin jelenlétében reagáltatjuk. Az (I) képletű vegyület előállításához a piridin-ve­gyületet száraz reakció-oldószerben oldjuk és meg­közelítőleg a (6) képletű vegyülettel megegyező mól­koncentrációban alkalmazzuk. Ezt az oldatot hozzá­4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom