200322. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új alkán-szulfonil-anilid-származékok előállítására

HU 200322 B stb.), 2-5 szénatom számú alkoxi-karbonil-csoportot (például metoxi-karbonil-, etoxi-karbonil-, propoxi­­karbonil-, izopropoxi-karbonil-, butcxi-karbonil-, izobutoxi-karbonil-, terc-butoxi-karbonil-csoportot stb.), mono-, di- vagy tri-halogén-1-4 szénatomszá­mú alkanoilcsoportot (például klór-főmül-, klór-ace­­til-, bróm-acetil-, trifluor-acetil-csoportot stb.) jelent A találmány szerinti eljárással az (I) általános kép­iéül vegyületeket az alábbi módszerekkel állítjuk elő. 1. Eljárás Az (I’) általános képlett! vegyületeket és sóikat a (II) általános képleté vegyületeket vagy sóikat szul­fonilező szerrel reagáltatva állítjuk elő. Az (I’) és (II) általános képleté találmány szerinti vegyületek alkalmas sói ugyanazok lehetnek, melyek az (I) általános képleté vegyület esetén korábban le­bt gyógyszerészetileg elfogadható sók. Alkalmas szulfonilező szerek a megfelelő (VI) ál­talános képleté szulfonsav vegyületek, ahol az általá­nos képletben R3 jelentése a fent megadott, valamint ezek reaktív származékai. Ilyen alkalmas reaktív származékok például a sav­­halogenidek, a savanhidridek és hasonlók. Például ilyen reaktív származékok a savhalogenidek, mint például a savkloridok, savbromidok, vegyes savan­hidridek, amelyek különféle savakkal képezhetők (például szubsztituált foszforsav, mint például dial­­kilfoszforsav, kénsav, szubsztituált szulfonsavak, mint például alkán-szulfonsav, stb. alkalmazható), szimmetrikus savanhidridek és hasonló származékok lehetnek. A reaktív származékokat aszerint kell meg­választani, hogy milyen csoportot kívánunk bevezet­ni a molekulába. A reakciót általában megfelelő oldószerben, mint például diklórmetánban, kloroformban, benzolban, toluolban, piridinben, dietiléterben, dioxánban, tetra­­hidrofuránban, acetonban, acetonitrilben, etilacetát­­ban, N,N-dimetil-förmamidban vagy bármely olyan szerves oldószerben, amely a reakciót nem befolyá­solja ellentétes irányban, hajtjuk végre. Abban az esetben, ha szulfonilező szerként szabad savat vagy só formájú szulfonsavakat alkalmazunk a reakciót el­őnyösen szokásosan alkalmazott kondenzálószerek, például N,N’-diciklohexil-karbodiimid és hasonló jelenlétében végezzük. ✓ A reakció hőmérséklete nem döntő befolyású és azt hűtés mellett, szobahőmérsékleten vagy melegí­tés, illetve fűtés mellett hajthatjuk végre. A reakciót előnyösen valamely szervetlen bázis, mint például alkálifém hidroxid, például nátriumhid­­roxid, káliumhidroxid, vagy alkálifém karbonát vagy hidrogénkarbonát, például káliumkarbonát, nátrium­karbonát, nátriumhidrogénkafbonát vagy káliumhid­­rogénkarbonát, vagy valamilyen szerves bázis, példá­ul terei» amin, mint például trietil-amin, piridin vagy N,N-dimetil-anilin jelenlétét)»! hajtjuk végre. ILEüárás Az (I ; általános képletű találmány szerinti vegyü­leteket vagy sóikat az (I*) általános képletű vegyifle­­tet vagy sóit a (VII) általános képletű aminnal vagy sóival reagáltatva állítjuk elő, ahol az általános kép­letben R7 jelentése a fent megadott. Az (1*0 és (T) általános képletű vegyületek alkal-5 más sói az (I) általános képletű vegyület fent leírt gyógyszerészetileg elfogadható sói lehetnek. Ezt a reakciót bázis jelenlétében hajtjuk végre. Al ­kalmas bázisok lehetnek szervetlen bázisok, mint pél­dául alkálifém vagy alkáliföldfém hidroxidok (példá­ul nátriumhidroxid, káliumhidroxid, kálciumhidro­­xid stb.) alkálifém hidrogénkarbonátok (például nát­­riumhidrogénkarbonát, káliumhidrogénkarbonát stb.) alkáli vagy alkáli földfém karbonátok (például nátrumkarbonát, kálciumkarbonát stb.), alkálifém foszfátok (például nátriumdihidrogénfoszfát, dikáli­­umhidrogénfoszfát, stb.), vagy szerves bázisó, mint például alkálifém alkoxidó (például nátrium-meto­­xid, kálium-etoxid stb.). A reakciót általában szokásosan alkalmazott mó­don hajtjuk végre. Például a reakciót előnyösen hűtés mellett, szobahőmérsékleten vagy melegítés, illetve hevítés közben szokásos, a reakciót ellentétesen nem befolyásoló oldószerben, mint például vízben, meta­nolban, etanolban, propanolban, N,N-dimetil-forma­­midben, vagy ezek keverékében végezzük. 3-Eljárás Az (r) általános képletű találmány szerinti vegyü­­letet vagy sóit az (1°) általános képletű vegyület vagy sói hidrolízisével állíthatjuk elő. Az (1°) és (T) általános képletű vegyületek sói az (I) általános képletű vegyületre fent megadott gyógy­szerészetileg elfogadható só lehetnék. A hidrolízis reakcióban valamennyi cianocsoport karboxilcsoporttá való átalakítására általában alkal­mazott eljárás alkalmazható. A hidrolízist előnyösen sav vagy bázis jelenlété­­ben hajtjuk végre. Alkalmas bázisok lehetnek a 2. El­járásban leírt bázisok. Alkalmas savak lehetnek szerves savak (például hangyasav, ecetsav, propionsav stb.) vagy szervetlen savak (például sósav, hidrogénbromid, kénsav stb.). A hidrolízist általában szerves oldószerben, vízben vagy ezek keverékében végezzük. A reakció hőmérséklete nem döntő befolyású és a reakciót általában szobahőmérsékleten vagy melegí­tést, illetve az oldószer visszafolyatás melletti forrás hőmérsékletén hajtjuk végre. 4. Eljárás Az (r) általános képletű találmány szerinti vegyü­­letet vagy sóit az (I8) általános képletű vegyület vagy sói oxidációjával állítjuk elő. Az (r) és (I8) általános képletű vegyületek alkal­mas sói az (I) általános képletű vegyületekre fent le­üt gyógyszerészetileg elfogadható sók. Az oxidációt bármely szokásosan alkalmazott módszerrel végezhetjük, amely alkalmas tio-csöpört (Vili) általános képletű csoporttá történő oxidálásá­­ra. Például oxidálószert, mint például m-klór-perben­­zoesavat, perbenzoesavat, perecetsavat, ózont, hidro­­génperoxidot, peijódsavat és hasonlókat alkalmazha­tunk. A reakciót általában oldószerben, mint például vízben, acetonan, dioxánban, acetonitrilben, kloro­formban, diklórmetánban, tetrahidrofuránban, etila­­cetátban vagy más, a reakciót ellentétesen nem befo­lyásoló oldószerben végezzük. A reakció hőmérséklete nem döntő befolyású és 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom