200314. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rhódium visszanyerésére rhódium-komplex-vegyületeket tartalmazó vizes oldatokból

HU 200314 B lönösen előnyösen 0,8-2,0 tömeg% vízoldható komplex-ligandot tartalmaz (a vizes oldatra vonat­koztatva). Az oldat ezenkívül a vízoldható komplex­­ligandok lebomlási és átalakulási termékeit is Hatal­mazza. Ide tartoznak a szerves helyettesítőket tartal­mazó foszfin-oxidok és foszfin-szulfidok, szulfonsa­­vak, karbonsavak, foszfmsavak és sóik. Ezek kon­centrációja a vizes oldatra vonatkoztatva 1-15 tö­­meg%, előnyösen 3-12 tömeg%, különösen előnyö­sen 5-10 tBmeg%. A sómaradék mennyisége - szárazanyagban szá­mítva -1,5-30 tflmeg%, előnyösen 3,7-20 tömeg%, különösen előnyösen 5,8-15 tömeg%, vizes oldatra vonatkoztatva. A „sómaradék kifejezésen a jelenlévő valamennyi sószerű komponens (azaz a rődium­­komplex-ligand és annak lebomlási és átalakulási ter­mékei) összmennyiségét értjük. A hidroformilező katalizátor esetében a vizes ol­dat összesen 0,15-4,0 tömeg%, előnyösen 03-3,0 tö­­meg%, különösmi előnyösen 1,0-1»5 tömeg% szer­ves komponenst tartalmaz, a vizes oldatra vonatkoz­tatva. E szerves komponensek közül a betáplált ole­fint, aldehideket, alkoholokat, aldolokat, kondemzá- . ciós termékeket és adott esetben oldásközvetítőket említjük meg. Az oldásközvetítő feladata az olefintartalmú szer­ves fázis és a vizes katalizátor-fázis határfelülete fi­zikai tulajdonságainak megváltoztatása és a szerves reaktánsoknak a katalizátor-oldatba, valamint a ví­zoldható katalizátor-rendszerek a szerves fázisba tör­ténő menetének elősegítése. A vizes rádium-komplexet tartalmazó oldatot ta­lálmányunk értelmében valamely karbonsav vízold­ható sójának a ródiumra vonatkoztatva fölös meny­­nyiségben hozzáadott mennyiségével elegyítjük és melegítjük. Az előre megadott hőmérséklet elérése után oxidációt hajtunk végre. Ekkor a ródium vízold­­hatatlan ródium-karboxiláttá alakul és ilyen formá­ban közvetlenül elválasztható. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a rádiumot vízoldhatatlan szerves oldószerben oldjuk és ily módon a ródium-karboxilá­­tot könnyebben választhatjuk el a vizes fázistól. A találmányunk tárgyát képező eljárásnál 7-22 szénatomos-előnyösen 8-13 szénatomot tartalmazó - karbonsavak sóit alkalmazzuk. E célra alifás, ciklo­­aliíás, aromás és/vagy aralifás karbonsavak sói alkal­mazhatók. Előnyösen használhatjuk alifás, cikloali­­fás, aromás és/vagy aralifás sorba tartozó monokar­bonsavak sóit, éspedig különösen előnyösen elágazó­láncú alifás monokatbonsavak sóit A találmányunk szerinti eljárás különösen előnyös foganatosftási módja szerint 2-etil-hexánsav és izonánsav (diizobu­­tilén hidroformilezésével, majd a hidroformilezési termék oxidációjával állítjuk elő) és/vagy az izoride­­kánsav (tetrapropilén hidroformilezése, majd a hidro­­formilezési termék oxidációja útján állítjuk elő) sóit. Ezenkívül előnyösen alkalmazhatók a fenil-ecetsav és a- vagy ß-naftoesav sót A fenti karbonsavak sói közül előnyösen az alká­­lifémsók és/vagy ammóniumsók, célszerűen a nátri­um- és/vagy káliumsók, különösen előnyösen a nát­riumsók alkalmazhatók. A vizes oldathoz (1 g-atom ródiumra vonatkoztat­va) 20-500 mól, előnyösen 40-300 mól, különösen előnyösen karbonsavas sót adhatunk. 3 Akarbonsavas só és a ródium tömegaránya a vi­zes oldat ródium-koncentrációjátől is függ. Alacsony . ródiumtartalom esetén a karbonsavas só - ohfiiatósá­­gának megfelelően - különösen nagy fölöslegben al- . kalmazható, míg magas magas ródium-koncentráció a karbonsavas só és ródium megfelelően alacsony arányához vezet Akarbonsavas sót a vizes oldathoz a melegítés el­őtt adhatjuk. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a karbonsavas sót az oxidáció hőmérsékletére törté­nő felmelegítés alatt vagy az oxidáció hőmérsékleté­nek elérése után adjuk hozzá. Arra kell csupán ügyel­­nflnk, hogy akarbonsavas só az oxidáció alatt mérje­­kn legyen. A karbonsavas só későbbi hozzáadása ugyanis beláthatatlan eredmény-romlást okoz. Ügyelnünk kell további arra, hogy a só-maradék bizonyos felső határértéket ne lépjen túl Amennyi­ben ugyanis a feldolgozandó vizes oldat - annak tö­megére vonatkoztatva - 30 tömeg%-nál több só-ma­­radékot tartalmaz, a ródium-ldtermelés jelentősen romlik. Ilyen körülmények között a találmányunk szerinti eljárás már nem végezhető el sikeresen. A vizes oldat oxidációját 50-200 *C-on, előnyösen 60-160 *C-on, különösen előnyösen 80-140 ‘C-os hőmérsékleten hajtjuk végre. Teljes átalakulás bizto­sítása céljából magasabb hőmérsékletre van szükség. Amennyiben 50 *C-on alacsonyabb hőmérsékleten dolgozunk, a visszanyert ródium kitermelése csökken és nem elhanyagolható mennyiségű ródium marad a vizes fázisban. Oxidálószerként tiszta oxigént vagy oxigéntartal­­mű gázelegyeket - előnyösen levegőt - alkalmazha­tunk. A találmányunk szerinti eljáráshoz azonban más oxidálószerek is felhasználhatók (pl. hidrogén-pero­­xid, hidrogén-peraxid képzésére képes vegyületek, hipokloritok, kromátok, permanganátok). A hidro­­gén-peroxid különösen előnyösnek bizonyult Az oxidációt norinál-nyomáson vagy nagyobb nyomás alatt végezhetjük el Általában 0,l-2,0 MPa, előnyösmi 0,1-1 MPa, különösen előnyösmi 03-0,7 MPa nyomáson dolgozhatunk. A vizes oldat pH-ja 4-8, előnyösen 5,0-73. külör nősen előnyösen 53-7,0 közötti érték. Minthogy a hidroformilezés alatt a vizes oldatban csekély mennyiségben mindig aldehidek vannak jelen, ame­lyekből oxidáció útján karbonsavak képződnek, al­­jánlatosnak bizonyult az oxidációfolyamán a pH-ér­­ték időnkénti mérése és adott esetben a kívánt tarto­mányra történő visszaállítása. Amennyiben teljes mértékben el kívánjuk kerülni a karbonsavak aldehidekből való képződését a fel­dolgozandó vizes olatot desztillációnak vetjük alá vagy a szerves termékeket oxidáció dőlt kiűzzük (pl. túlhjevített vízgőz átvezetésével). Az oxidáció nemcsupán a fölös mennyiségben al­kalmazott komplex ligandot, hanem magát a ródium­­komplexet is megtámadja és a ligand komplex-kép­zésre alkalmatlan formává alakul. A fentiekben ismertetett foszfinokból a megfelelő foszfin-oxidok keletkeznek és az eredetileg jelenlevő ródium-komplex szétesik. Az oxidáció folyamán vízoldhatatlan ródium-ve­­gyületek (ródium-karboxilátok) keletkeznek és ezek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom