200282. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ásványolajfrakciók kontaktanyag alkalmazásával történő dekarbonizáló és fémmentesítő szelektív párologtatásához

5 HU 200282 B 6 A 3 égető szerkezetű, valamely finom el­oszlású szilérdanyagból származó, fluid krak­kóié katalizátor regenerálásakor keletkező éghető lerakódás égetésére kifejlesztett égő lehet. Levegőt a 15 égető gáz vezetéken át viszünk a 3 égetőbe, amely a 16 égéstermék elválasztó vezetéken ét távozó gáz alakú égéstermékekben keletkező közömbös szilárd­anyagokon lévő lerakódás égetésére szolgál. A 3 égetőt előnyösen úgy működtetjük, hogy a hőmérsékletet a lehető legmagasabb értéken tartsuk benne. A hőmérsékletet rendszerint a 3 égető fémanyaga korlátozza. Ezért az 1 felszállócsó hőmérsékletét arra a legkisebb értékre szabályozzuk be, amely szolgáltatja azt az éghető anyagmennyiséget (a szilárdanyagon lévő lerakódást), amely a lehető legnagyobb égóhőmérsékletet biztosít­ja. Közös a hószabályozó FCC-egységekben az, hogy a 6 szabályozó szelep felelős az 1 felszállócsó tetején uralkodó hőmérsékletért azzal, hogy a felszállócsó hőmérsékletét előre beállított értéken tartja. A megemelkedett hőmérsékletet visszaállítjuk szükség esetén a szelektív elpárologtató zónában annak érde­kében, hogy a kívánt maximális hőmérsékletet tartsuk fenn a 3 égetőben. A hőmérséklet csökkenését a 3 égetőben azzal kompenzál­juk, hogy csökkentjük az 1 felszállócső hő­mérsékletét és megfordítva. A 3 égetőben va­ló égetés során felmelegedett közömbös szi­lár danyagokat gőzzel sztrippeljük a 3 égető­ben vagy az 5 túlfolyóban mielőtt visszavin­nénk azokat az 1 felszállálócsóbe. A szilárd kontaktanyag lényegében kö­zömbös olyan értelemben, hogy a lehető leg­kisebb mértékben indukálja a nehéz szénhid­rogének krakkolását a szabványos mikroakti­­vitás-teszt során, amelyet úgy végzünk, hogy mérjük azt a gázolajmennyiséget, amely gázzá, motorbenzinné és koksszá alakult rög­zített ágyas szilárd anyaggal való érintkez­­tetéskor. A kiindulási anyag ennél a tesztnél 0,8 gramm középamerikai 27 API gázolaj, amelyet 4 gramm katalizátorral érintkezte­­tünk 48 másodpercig 488 °C-on. A katalizá­­tor/olaj-arány 5, az óránkénti térsebesség (WHSV) pedig 15. Ennél a tesztnél az itt al­kalmazott szilárdanyag mikroaktivitása 20-nál kisebb, előnyösen 10 körül van. Előnyös szi­lárd anyag a mikroszferikus kalcinált kaolin­kréta. Más alkalmas közömbös szilárdanyagok azok lehetnek, amelyek kielégítik a velük szemben támasztott követelményeket. A találmány szerinti eljárásnál használt kalcinált kaolinkréta ismert a szakterületen és kémiai reagensként használatos nátrium­­hidroxid-oldattal együtt fluid-zeolitos krak­kóié katalizátorok előállításánál, ahogy a 3,647.718 számú amerikai szabadalmi leírásban le van írva. A találmány szerinti megoldásnál ellenben a kalcinált kaolinkrétát nem kémiai reagensként használjuk. A találmány szerinti megoldásnál alkalmazott kalcinált kréta ösz­­szetétele valamely dehidratélt kaolinkréta összetételének felel meg. A kalcinált kaolin­kréta elemzés szerint körülbelül 51-53 tö­­meg% Si02-böl, 41-45 tömeg% Ak03-ból és 0- -1 tömeg% vízből, valamint fennmaradó rész­ben az ezekben lévő szennyező anyagokból, nevezetesen vasból, titánból és alkálifóldfé­­mekból áll. A vastartalom (Fe203-ban kifejez­ve) körülbelül 1/2 tömeg%, a titántartalom pedig (TiÜ2-ben kifejezve) körülbelül 2%. A kalcinált kaolinkrétát előnyösen úgy készítjük, hogy a kaolinkréta vizes szusz­penzióját porlasztva szárítjuk. Az itt hasz­nált .kaolinkréta’ megjelölés olyan krétákat foglal magában, amelyek túlnyomó részben ásványi anyagok. Ilyenek a kaolinit, haloizit, nakrit, dikit, anauxit és ezek keverékei. Elő­nyösen valamely finom részecskeméretű plasztikus hidratált krétát, például lényegé­ben szubmikroszkópikus részecskenagyságú krétát, használunk annak érdekében, hogy egyenlő mechanikai szilárdságú terméket ál­lítsunk elő. Jóllehet bizonyos esetekben előnyös, ha a krétát körülbelül 871-1149 °C hőmérséklet­­tartományban kalcináljuk azért, hogy lehető­leg maximális keménységű részecskéket kap­junk, lehetőség van arra is, hogy az anyag kalcinálással való dehidratálósát alacsonyabb hőmérsékleten, például 538-871 °C hőmérsék­lettartományban végezzük, amelynek során a krétát .metakaolin' néven ismert anyaggá alakítjuk. Kalcinálás után az anyagot szükség esetén hűtjük és frakcionáljuk a kívánt ré­szecsketartományú - 20-150 mikronos anyag előállítása érdekében. A kalcinált kréta pórustérfogata nagy mértékben változik a kalcinálási hőmérséklet­tel és a kalcinálási idővel. Egy minta pórus­­méreteloszlása Desorpta-analizátorral nitro­géngáz légkörben analizálva azt mutatja, hogy a legtöbb pórus átmérője 150-600 A tartományba esik. A kalcinált kréta felülete 10-15 m2/g nagyságrendben van, amelyet a jól ismert B.E.T. módszerrel állapítunk meg nitrogéngáz légkörben. A kereskedelmi forgalomban lévő fluid zeolit-katalizátor felülete jóval na­gyobb, általában 100 mz/g felett van a szo­kásos B.E.T. módszerrel mérve. A most leírt rendszer felületes hasonla­tosságot mutat ugyan egy FCC-egységgel, működése azonban nagyon különbözik annak működésétől. A legfontosabb az, hogy az 1 felszállócsövet tartalmazó berendezés úgy működik, hogy a kiindulási anyagból a be­táplált anyag Conradson-szerinti szénszálas­nak nem nagy feleslege nyerhető ki. Ez el­lentétben van az 50-70%-os normál FCC .konverzió’-val, amelyet nem a kiindulási anyag tartományéban forró FCC-termék szá­zalékaként mérünk. A találmány szerinti meg­oldással kinyert százalék előnyösen a kiindu­lási anyag 10-20%-ának a nagyságrendjében van és gáz, motorbenzin és a szilárd kon­taktanyagon lévő lerakódás alkotja. A meny-5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom