200256. lajstromszámú szabadalom • Méhviaszolvasztó berendezés
1 HU 200256 A A bejelentés tárgya méhviaszolvasztó berendezés. A kaptár fenéklapjáról összesepert viaszmorzsákból, a kertekről és kaptárakról lekapart zúgépftményekből, a klselejtezutt lépet Darabjaiból és a fedelezésből összegyúrt sonkoly igen értékes terméke a méhészkedésnek. Ebből nyerjük olvasztással a biológiailag Is Igen értékes anyagokat tartalmazó viaszt. A sonkolyban levő méhviasz klolvasztására többféle berendezést, eljárást alakítottak ki. A méhviasz kinyerésének a legrégibb és talán ma is a legolcsóbb, legkevesebb munkaráfordítással Járó módja a napviaszolvasztó. Hátránya, hogy a bábinges sonkolyban az olvasztás után még sok viasz marad vissza. A napviaszolvasztó berendezések között a legjobb hatékonysággal a hullámos lemezű és kettős üvegű méhviaszolvasztó berendezés rendelkezik. A berendezés egy tartószekrényből, hosszirányba futó hullámlemezből, kettős üvegű fedélből, állítható magasságot biztosító tartószerkezetből és viaszgyűjtő vályúból áll. A szárazolvasztóban a viaszt a meleg levegő olvasztja meg. A sonkolyt likacsos lemezre, szitára stb. teszik, amely egy zománcozott falú, alul ujjnyi vastagságú, vízzel ellátott főzőedényben van. Az edényt a sonkollyal sütőbe teszik. Hatékonysága Jobb a napviaszolvasztó berendezéseknél. A sajtoló lécekkel történő méhviaszolvasztó során a jól kiázott és apróra tördelt sonkolyt először péppé főzzük. Utána a pépet egy dézsa fölé tartott, forró vízben előmelegített zsákba öntjük. A zsák száját gyorsan összecsavarjuk. A zsákot felakasztása után a dézsa fölött két szótnyltható és összecsukható, széles pofájú lécpárral nyomkodjuk mindaddig, amíg viasz Jön belőle. Ha kihűl, a zsákban maradt pépes sonkolyt újból forró vízbe mártogatjuk és tovább sajtoljuk a sajtolólécekkel. Az olvasztás hatékonysága valamivel jobb a száraz méhviaszolvasztókénál. Az olvasztási eljárás balesetveszélyes. A gőzviaszolvasztó berendezés a sonkolyból a viaszt forró gőzzel olvaszja ki. A legismertebb fajtája a Tichy-féle gőzviaszolvasztó berendezés. Lényege, hogy az alsó víz tartályban a melegítés hatására képződő gőz a felső tartályban elhelyezett sonkoly közé Jut. A kiolvadt folyékony viasz egy kifolyócsövön keresztül távozik a berendezésből. A vizes viasz olvasztó berendezésben a viasz a vízben főzött sonkolyból fajsúlykülönbségük miatt külön válik. A vizes olvasztóknak két formája van: sajtoló nélküli, Illetve sajtós vizes olvasztó. A sajtoló nélküli vizes méhviaszolvasztónál a sonkollyal teli bekötözött Jutazsákot főzőüstbe helyezik. A kiolvadt viasz átszűrődik a zsák szövetén és a fortyogó víz tetejére úszik, ahonnan lemeregetik. A találmányunkhoz legközelebb álló vizes vlaszolvasztó használata nehézkes. A zsákban lévő sonkolyt kövekkel, betonsúlyokkal préselik, mozgatják, miközben forr a főzőüstben a 2 víz. A vízfelszínre úszó viaszt kanállal vagy mérőkével időnként len,érik. Hatékonysága a gázvlaszolvasztó berendezésekhez hasonló. Ez az olvasztási eljárás különösen balesetveszélyes. A méhviasz kiolvasztására használnak még sajtolós és centrifugás olvasztó berendezéseket. Ezek viszont olyan drága berendezések, amelyeket csak nagyobb méhész szövetkezetek üzemeltethetnek gazdaságosan. A kisebb méhészetek számára elérhetetlenek. Az említett berendezéseknek közös hátránya, hogy vagy nem tudják kellőképpen kioldani a bábingek közül a viaszt, az olvasztás hatékonysága nem megfelelő, a berendezések használata balesetveszélyes; (Az elcsepegő és gyorsan megdermedő viaszlencsék, -lemezek, az olvasztást végző forró gőz, III. víz komoly baleseti forrás) vagy mozgó alkotóelemeket tartalmaznak, vagy különleges drága ötvözetekből készülnek. A találmány célja az Ismert berendezések méhviaszolvasztó hatékonyságának a megnövelése és olyan méholvasztó berendezés kialakítása, amely nem tartalmaz mozgó alkatrészt (centrifugát, sajtolókat, préseket). Nem kíván az olvasztóberendezés speciális anyagokat. Az olvasztás nem szennyezi a környezetet. Nem balesetveszélyes. Az olvasztás hatékonysága közelítse meg vagy érje el a sajtolós olvasztók hatékonyságát. A találmány szerinti méhviaszolvasztó berendezés azon felismerésen alapul, hogy ha a sonkolyt száraz állapotban összetörjük, III. ledaráljuk és ezt az őrleményt egy áttört lemezű vagy szltaszerű anyaggal bevont kosárba, ezt a sonkolytartó kosarat pedig megfelelően elrendezett és vízzel feltöltött méhviaszolvasztó üstbe tesszük, akkor a sonkolyból a méhviasz a forró víz hatására az üstben levő víz tetejére úszik, ahonnan a viaszcsapoló csövön keresztül távozik. A sonkolyt a sonkolytartó kosárban a forró víz maga mozgatja, forgatja. így az olvasztás hatékonysága meglepően jó lesz. Az olvasztást végző forróvíz be tud hatolni a báblngek közé és ki tudja oldanl-olvasztanl az ott levő viaszt Is, ami a méholvasztás hatékonyságát meghatározza. A kitűzött feladat megvalósítására olyan méhviaszolvasztó berendezést alakítottunk ki, amelynek móhvlaszolvasztó üstje palástjának a felső részén van a forróvízadagoló cső és az üstzáró fedélhez közel torkollik a méhviaszolvasztó üstbe. A sonkolytartó kosarat szorító elem(ek) rögzítik a móhvlaszolvasztó üst belsejében. A forróvízadagoló cső beömlőnyílása a sonkolytartó kosár zárófedelének szintje felett, a viaszlecsapoló cső kiömlőnyílása pedig a forróvízadagoló cső beömlőnyílása felett van a méhviaszolvasztó üst palástján. Egymáshoz viszonyítva a forróvízadagoló cső és a viaszlecsapoló cső egymással szemben helyezkednek el a méhviaszolvasztó üst oldalfalán. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
