200249. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés tetszőleges villamos hálózat, vagy hálózatok tetszőleges két pontja közötti vivőfrekvenciás duplex, vagy semiduplex jelátvitelhez
6 HU 200249 A 6 mértékben kerül jön rá. Az L2 induktivitáson létrejövő fv vevőfrekvenciájú jel a 4 vevőszűrőre jut rá. A 4 vevőszürő a rákerülő fv vevőfrekvenciás jelet kis csillapítás mellett az 5 vevőillesztő egység L7 induktivitású tekercsére továbbítja. A 4 vevőszűrő L4 induktivitásból és C3 kondenzátorból álló soros rezgőköre rövidre zárja és nem engedi a saját oldali adó adófrekvenciájú fa, jelet az 5 vevőillesztőre jutni Az Rí ellenállásra azért van szükség, hogy az L4 induktivitásból és C3 kondenzátorból álló soros rezgőkör ne rontsa le az adó kifelé sugárzott Ta adófrekvenciájú jelének a szintjét. Az R2 ellenállás szétválasztja a C3 kondenzátorból és az L4 induktivitásból álló soros rezgőkört és a C4 kondenzátorból és az L7 induktivitásé tekercsből álló párhuzamos rezgőkört, ahol a TR2 transzformátor L7 induktivitású tekercse, valamint a 4 vevőszűrő C* kondenzátora a mindenkori fv vevőfrekvenciára hangolt párhuzamos rezgőkör, amely a vevő szelektivitást növeli meg. Az L7 induktivitáson előállított fv vevőfrekvenciájú jelet az Ls induktivitásé tekercs illeszt az 51 és 52 kimenetekhez kapcsolódó vevőhöz. Az ía adófrekvenciájú jel a 3 adóillesztőn, a 2 adószűrőn keresztül kis csillapítással, mivel a 2 adószűrő a mindenkori fv vevőfrekvenciára hangolt rezgőkör, jut az 1 vivőfrekvenciás leválasztó egység L2 induktivitású tekercsére. Innen azután az Li induktivitásból és Ci kondenzátorból álló soros rezgőkörre jut, majd ezen keresztül a 6 jálózatra, és onnan tovább. Az Li induktivitásból és Ci kondenzátorból, valamint a vezetékekből álló rezgőkör a kifelé haladó jelekre kis jósági tényezőjű, emiatt az egyébként fv vevőfrekvenciára hangolt jó szelektivitásé rezgőkör lehetővé teszi az f a adófrekvenciájú jelek közel optimális kicsatolását. A frekvencia karakterisztikák a 3. ábrán láthatók. A 4. ábrán látható a 7.1 és 7.2 adó-vevő berendezéssel történő kapcsolat megvalósítás a 6 hálózat különböző két pontján, ahol a két pont galvanikus kapcsolatban van. Az 5. ábrán pedig különböző 6.1 és 6.2 hálózatok egymással történő összekapcsolása látható négy 7.1—7.4 adó-vevő berendezés megfelelő összekapcsolásával. Az 5. ábrán bemutatott példaként! kiviteli alak lehetőséget biztosít arra is, hogy ha A1 és A2 erősítők helyett különböző készülékeket alkalmaznak, akkor frekvenciaváltással lehessen a jeleket továbbítani. Az 5. ábrán látható kiviteli alak tehát két, független 6.1 és 62 hálózat közötti jelátvitelt mutat be négy 7.1—7.4 adó-vevő berendezés alkalmazásával, ahol a 7.1 és 7.2 adó-vevő berendezések végzik el a jelátugratást a két 6.1 és 6.2 hálózat között. Az 5. ábrán jól látható a jeláram és a frekvenciák megválasztása. Lényegében a 7.3 és 7.4 adó-vevő berendezések közötti jelkapcsolatot kell megvalósítani, és ehhez keU mindkét 6.1 és 62 hálózatra két-két 7.1 és 7.2 ill. 72 és 7.4 ádó-vevő berendezést csatlakoztatni. A találmány előnye, hogy ellentétben az addigi megoldásokkal különböző egymástól független hálózatok között is képes a jelátvitelt megvalósítani, és mindezt úgy, hogy a hálózat eredeti funkcióját nem zavarja. További előnye, hogy a hálózatra csatoláshoz elég egyetlen — a találmány értelmében méretezett — C] kondenzátor alkalmazása az 1 vivőfrekvenciás leválasztó egységben. Ennek különösen nagyfeszültségű hálózatoknál van jelentősége. A találmány szerinti kapcsolási elrendezést legvélszerűbb olyan kompakt kivitelben kialakítani, amely lényegében egy műgyantával kiöntött hatpólus. Ez a kialakítás különösen előnyös olyan üzemi körülmények között, amikor az adó-vevő berendezés komoly külső igénybevételnek van kitéve, ilyen lehet mechanikai igénybevétel, azaz rázás, vagy egyéb porhatás vagy korrozív savas környezetnek a hatása. Előnye továbbá, hogy kis méretben valósítható meg, kompakt egységként alakítható ki, amely külön vezeték fektetés nélkül teszi lehetővé a hálózatra történő csatlakozást. Ugyanakkor biztosítja az igen jó minőségű jelátvitelt. Szabadalmi igénypontok 1. Kapcsolási elrendezés tetszőleges villamos hálózattok) tetszőleges két pontja közötti vivőfrekvenciás duplex vagy semiduplex jelátvitelre, amely legalább két, a jelátviteli pontoknál a hálózat(ok) (6) tetszőleges két vezetékre csatlakoztatott azonos felépítésű adó vevő berendezést (7) tartalmaz, amelyek az adóra kapcsolt, transzformátorként kiképezett adóillesztőt (3) és a vevőre kapcsolt, a mindenkori vevőfrekvenciára hangolt, szintén transzformátorként kiképezett vevőülesztőt (5) és ezeket a hálózat(ok)ra (6) csatlakoztató, szintén transzformátoros vivőfrekvenciás leválasztó egységet (1) tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a vivőfrekvenciás leválasztó egység (1) és az adóillesztő (3) közé a mindenkori vevőfrekvenciára (fv) hangolt párhuzamos LC-körként kialakított adószűrő (2), míg a vivőfrekvenciás leválasztó egység (1) és a vevőillesztő (5) közé ellenálláson (R2) keresztül párhuzamosan kapcsolt, a mindenkori adófrekven ciára (fa) hangolt soros LC-kör és a mindenkori vevőfrekvenciára (fv) hangolt párhuzamos LC-kört tartalmazó vevőszűrő (4) van iktatva, továbbá a vivőfrekvenciás leválasztó egység (1) transzformátorának (TR1) közvetlenül a hálózatra (6) kapcsolódó tekercsével egy, ezen tekercs’induktivitásával (Ll) a mindenkori vevőfrekvenciára (fv) hangolt nagy jóságú soros LC-kört képező kondenzátor (Cl) van sorosan kötve. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jellemezve, hogy a vevőszűrő (4) párhuzamos LC-körének induktivitását (L7) a vevőillesztő (5) transzformátorának (TR2) primer tekercse képezi. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jellemezve, hogy a galvanikusan kapcsolódó hálózat (6) adó-vevő berendezései (7.1 Ül. 72) úgy vannak kiképezve, hogy az egyik adó-vevő berendezés (7.1 ill. 72) adófrekvenciája (fAl ÜL 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
