200249. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés tetszőleges villamos hálózat, vagy hálózatok tetszőleges két pontja közötti vivőfrekvenciás duplex, vagy semiduplex jelátvitelhez

1 HU 200249 A 2 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés tetsző­leges villamos hálózat vagy hálózatok tetszőleges két pontja közötti vivőfrekvenciás duplex vagy se­­miduplex jelátvitelhez. A gyakorlatban széles körben használnak vezeté­kes hálózatokat kétirányú jelátvitelre erre a célra szolgáló külön vezetékhálózat kiépítésével. Ezeknek a létesítése ipari objektumoknál — eltekintve a nagy költségektől — gyakran technikai akadályok­ba is ütközik. Ilyen lehet pl. épületszerkezeti beton­elemek áttörése, burkolat vagy födémbontás. Prob­lémát okozhat folyamatosan működő üzemeknél a szerelés idejére történő leállítása. Ismeretesek ezen kívül különféle szabadalmi le­írások is, amelyek hálózaton történő jelátvitelre vo­natkoznak. Ilyet ír le többek között a CH 128 886 lsz. szabadalmi leírás, ahol szabad vezetékek között valósítanak meg kétirányú jelátvitelt olyan csatoló­elemekkel, hogy a vivőfrekvencia változásakor ne legyen szükség a csatolótag átkapcsolására. Ez a megoldás lényegében soros és párhuzamos rezgőkö­röket tartalmaz, amelyek viszonylag nagy méretű kondenzátorokkal vannak a hálózatra csatlakoztat­va. Egy másik ismert megoldást ír le a DE 471 977 lsz. szabadalmi leírás, amely nagyfrekvenciás jelát­vitelt valósít meg vivőfrekvenciásan egy adott háló­zat két vezetékén, ahol azonban a csatlakozás csak a hálózat ugyanazon két vezetéke között lehetséges. Ehhez a megoldáshoz is egy sor LV-kört alkalmaz­nak, amelyek szintén csatolótagként legalább két kondenzátoron keresztül vannak a vezetékekre csatlakoztatva. A DE 3 247 559 lsz. szabadalmi leírás szintén ve­zetéken történő jelátvitelt valósít meg egyazon há­lózat két pontja között. Itt a hálózat erősáramú há­lózat, amelyen a vivőfrekvenciás jelátvitel történik. Ennél a megoldásnál minden csatolótag két-két so­ros és párhuzamos rezgőkört tartalmaz, felépítése viszonylag bonyolult, jóllehet a korábbiaknál egy­szerűbb, mivel nem teszi szükségessé a hullámzár al­kalmazását. A korábbiakban idézett összes megoldás mind galvanikusan összefüggő hálózat egyes pontjai k8zötti jelátvitelre vonatkozik. A találmánnyal célunk volt olyan kapcsolási el­rendezés kialakítása, amelynek segítségével tetsző­leges hálózat vagy hálózatok tetszőleges pontjai kö­zött lehet jelátvitelt megvalósítani úgy, hogy maga a kapcsolási elrendezés egyszerű, nincs szükség kü­lön hálózat telepítésére, mivel az üzemekben több­nyire már megtalálható, és a különböző jelzések vagy hang átvitelére szolgáló vezetékes eszközök használhatók fel. Célunk volt továbbá, hogy olyan kapcsolási elren­dezést dolgozzunk ki, amelyeknél a megoldásnak az sem szab határt, ha a jelátviteli pontok között nincs közvetlenül felhasználható homogén hálózat, mivel több más-más célra szolgáló hálózatszakasz össze­kapcsolásával lehet megvalósítani a jelátvitelt. A találmányunk szerinti kapcsolási elrendezés kialakítása lényegében azon a felismerésen alapult, hogy a csatolóelemek rezgőköreinek megfelelő mé­retezésével és azok egymással történő összekapcso­lásával kialakítható egy olyan elrendezés, amikor nemcsak hogy a vételi pontoknál hullámzárra nincs szükség, de maga az elrendezés is rendkívül egysze­rűen és kompakt kivitelben valósítható meg vi­szonylag kevés alkatrésszel. A találmány tehát kapcsolási elrendezés tetsző­leges villamoshálózat vagy hálózatok tetszőleges két pontja közötti vivőfrekvenciás jelátvitelhez, amely legalább két, a jelátviteli pontoknál a hálózatra, vagy hálózatokra, azok tetszőleges két vezetékéhez csatlakoztatott azonos felépítésű adó-vevő beren­dezést tartalmaz, amelyek az adóra kapcsolt, transzformátorként kiképezett ndóillesztőt, a vevő­re kapcsolt szintén transzformátorként kiképezett vevőillesztőt, és a hálózatra csatlakozó, szintén transzformátoros vivőfrekvenciás leválasztó egysé­get tartalmaznak. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés lénye­ge abban van, hogy a vivőfrekvenciás leválasztó egy­ség és az adóillesztő közé, a mindenkori vevőfrek­venciára hangolt párhuzamos LC-körként kiala­kított adószűrő, míg a vivőfrekvenciás leválasztó egység és a vevőiUesztő közé ellenálláson keresztül párhuzamosan kapcsolt, a mindenkori adófrekven­ciára hangolt soros LC-kört és a mindenkori vevőf­rekvenciára hangolt párhuzamos LC-kört tartalma­zó vevőszűrő van iktatva. Előnyös a találmány szerinti kapcsolási elrende­zés azon kiviteli alakja, ahol a második, azaz párhu­zamos LC—kör induktivitását a vevőillesztő transzformátorának primer tekercse képezi. Ugyancsak előnyös a találmány szerinti berende­zés azon kiviteli alakja, ahol a galvanikusan kapcso­lódó hálózat adó-vevő berendezései úgy vannak ki­képezve, hogy az egyik adó-vevő berendezés adófrekvenciája megegyezik a másik adóvevő be­rendezés vevőfrekvenciájával. Előnyös továbbá a találmány szerinti berendezés azon kiviteli alakja, ahol a galvanikusan független hálózatoknál az adó-vevő berendezések úgy vannak kiképezve, hogy fAl -fVl,Ul.fV2-fA2 A találmány szerinti kapcsolási elrendezés el­őnyösen kompakt egységbe hat pólusként van kki­­képezve. A találmány szerinti kapcoslási elrendezést a to­vábbiakban példakénti kiviteli alakjai segítségével a mellékelt ábrákon ismertetjük részletesebben. Az 1. árán látható a találmány szerint kialakított adó-vevő berendezés blokkvázlata, a 2. ábrán a találmány szerinti adó-vevő berende­zés részletes kapcsolási rajza látható, a 3. ábrán az adó-vevő berendezés be-, és kimene­ti feszültségeinek jelalakja látható a frekvencia függvényében,a 4. ábrán látható két adó-vevő berendezésnek a hálózatra történd csatlakoztatása, az 5. ábrán látható a jelugratáshoz egymáshoz ke­resztbekapcsolt négy adó-vevő berendezés össze­kapcsolása. Az 1. ábrán látható tehát a találmány szerinti 7 adóvevő berendezésnak 6 hálózat két vezetékére történő csatlakozása, ahol a 7 adó-vevő berendezés bemenete a mindenkori fA adófrekvenciával, mint 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom