200244. lajstromszámú szabadalom • Eljárás együtemű önrezgő transzverter működtetésére, valamint együtemű önrezgő transzverter

HU 200244 A A találmány tárgya eljárás együtemű önrezgő transzverter működtetésére, amelynek során a transz­­verter tápfeszültségre kapcsolásával a transzverter kapcsolóelemével párhuzamosan kötött, a transzver­ter üzemi alapfrekvenciáját meghatározó kondenzá­tort a transzverter feszültség áttételező transzformá­torának primer tekercsén át feltöltjük és a kapcsolóe­lemre vezérlőegységből vagy szabályozóegységből vezérlőjelet adtmk és ezzel a kapcsolóelemet nyitjuk, majd a kapcsolóelemen átfolyó áram értékének, illet­ve időbeli lefolyásának függvényében a transzformá­tor visszacsatoló tekercséről levett vezérlőjellel a kapcsolóelemet vezérlőbemenetén át lezárjuk, majd az azon átfolyó csökkenő üzemi áram előre meghatá­rozott ért&énél a kapcsolóelemet ismételten nyitjuk és a kapcsolóelem nyitását és zárását periodikusan is­mételjük, továbbá találmányunk együtemű önrezgő transzverter feszültséget ádételező, célszerűen vas­magos nagyfrekvenciás transzformátorral, a transz­formátor primer tekercsére csatlakozó, azzal sorba­­kapcsolt kapcsolóelemmel, ahol a primer tekercs egyik kivezetése és a kapcsolóelem egyik kivezetése adott esetben áramérzékelő fokozaton át a transzver­ter tápfeszültségkapcsaira van rákötve, a transzfor­mátor primer teknőse és a kapcsolóelem közösített pontjára csatlakozó kondezátorral, amelynek másik kivezetése a transzformátor primer tekercsével vagy a kapcsolóelem kivezetésével közösítetten ugyan­csak a tápfeszültségre van kapcsolva, továbbá a transzformátor visszacsatoló tekercséből, kondenzá­torból és ellenáramból álló soros taggal, amely a kap­csolóelem vezérlőbemeneteire van kapcsolva, és táp­­feszültségre csatlakozó indítóellenállással, amely szintén a kapcsolóelem egyik vezérlőbemenetére van csatlakoztatva. A technika állását képező hagyományos együte­mű önrezgő transzverterek túlnyomó többsége olyan alapkapcsolásra vezethess vissza, amelyben a terhe­lés számára szükséges feszültséget előállító transz­formátor — leggyakrabban vasmagos nagyfrekven­ciás transzformátor—primer tekercsével kapcsolóe­lem, azaz nagyteljesítményű kapcsoiótranzisztor van sorbakötve. A tranzisztort kondenzátor hidalja át, míg bázisa indítóellenálláson keresztül tápfeszültségre, valamint a transzformátor visszacsatoló tekercséből, kondenzátortól és ellenállásból álló soros LCR tagra kapcsolódik. A tápfeszültség bekapcsolása után a transzverter üzemi frekvenciáját is meghatározó kon­denzátor a transzformátor primer tekercsén át feltöl­tődik a tápfeszültség értékére. A kapcsolótramrisztor bázisába az indítóellenálláson át befolyó vezértőáram tölteni kezdi a bázisköri kondenzátort, és amikor an­nak feszültsége meghaladja a kapcsoiótranzisztor nyitófeszültségét, az nyitni kezd, csökkenti a kollek­torára kapcsolódó kondenzátor feszültségét így a transzformátor primer tekercsén fellépő feszültség azonos fázisban áttranszformálódik a szekunder te­kercsre, illetve a terhelésre. Ez a feszültség a vissza­csatoló tekercsen, az azzal sartakapcsolt bázisköri kondenzátoron és ellenálláson át járulékos bázisára­mot kelt és jobban nyitásba vezérli a kapcstAhran­­zisztort Ez az önerősítő folyamat következtében te­lítésbe kerül és a teljes tápfeszültség a primer tekercs­re jut. A kapcsolótranzisztor koHektorárama terhelés alatt exponenciálisan nő, miközben a bázisárama az 1 LCR tag kondenzáctorának töltődése következtében exponenciálisan csökken. Ha a bázisáram a kollekto­ráram és a nagyjelű áramerősítési tényező hányado­sával számítható határérték alá csökken, a kapcsolót­ranzisztor kikerül a telítésből és kollektorfeszültsége a rákapcsolt kondenzátor által meghatározott sebes­séggel nőni kezd. A transzformátor primer tekercsén így csökken a feszültség, így csökken a visszacsato­ló tekercs feszültsége, ami tovább csökkenti a kap­csolótranzisztor bázisáramát. A folyamat végén a kapcsolótranzisztor lezárt, bázisán záróirányú áram folyik át, kollektorfeszültsége torz félszínuszalakot ír le, majd harmad-fél tápfeszültségen ismét bekapcsol és a leüt folyamat periodikusan ismétlődik. Az ismertetett áramkör számos felhasználást kor­látozó hiányosságai a következők:- a kapcsolótranzisztor bázisa egyenáramúlag nincs megfogva, így az nősen hőmérsékletfüggő bel­ső Icbo árama hozzáadódva a vezérlő bázisáramhoz szabályozási gondot okoz. Ez az Icbo áram azátkap­­csolási veszteségek miatt akkora lehet, hogy a rend­szer megszalad, szabályozhatatlanná válik és a kap­csolótranzisztor túldisszipálódik,- hálózati feszültségtől történő táplálás esetén a transzverterre jutó egyenfeszültség 300 V körüli érté­kű. Hatásfok és energiafelhasználási okokból a kap­csolótranzisztor kollektorfeszültségét közel 800- 1000 V szintre kellene felemelni. Mivel a tranziszto­rok biztonsággal csak Uceo feszültséget bírnak ki ká­rosodás nélkül, ha bázis — emitter átmenetük nincs ténylegesen alacsony impedanciával lezárva, a kap­csolás nem igazán megbízható,- a kapcsolási elrendezés stabil működése érdeké­ben a kapcsolőtranzisztort még azelőtt be kell kap­csolni, mielőtt kollektorfeszültsége nullára csökken­ne. Ha a kapcsolótraneisztort a szokásos módon har­mad tápfeszültsége körül kapcsoljuk vissza, a rákö­tött kondenzátor energiáját a tranzisztornak kell fel­emésztem. Ez gyakorlati tapasztalataink szerint hoz­závetőlegesen 1W veszteséget jelent Ha a tranzisz­tort 200 V kollektorfeszültség körül kapcsoljuk be - - a stabil működés és szabályozhatóság miatt ez gya­kori—a fenti veszteség négyszeresére nő, ami már a félvezető számára is számottevő. A veszteségen túl az áramkör megbízhatósága is erősen csökken, mert a tranzisztornak túl kell élnie a kristályszerkezetben he­lyi túlterheléseket okozó lökésszerű igénybevételt- a kapcsolótranzisztor nyitott, telített helyzetében a növekvő kollektorárammal szemben csökkenő bá­zisáramot kap, ami ugyancsak a tranzisztor vesztesé­geit növeli,- kikapcsoláskor a kapcsoló tranzisztor záró bázi­sárama lassan alakul ki, miközben kollektorfeszüksé­­ge hasonló ütemben emelkedik. A ktssú átmenet is­mét veszteséget jelent A találmánnyal célunk az ismert együtemű önrez­gő transzverterek működésének kedvezőbbé tétele újszerű vezérlés és kapcsolási elrendezés révén. Fel­ismerésünk szerint ennek érdekében a kapcsolótran­zisztor emitter—bázis átmenetét ki kell üríteni, füg­getlenítve a szabályozást a tranzisztor Icbo értékétől. A tranzisztort csak feszültségmentes állapotban sza­bad bekapcsolni és bázisárainál megfelelő tartalékkal kell lezárni, hogy ne léphessenek fel veszteségnöve­lő tmziens szakaszok. Kitűzött feladatunk megoldá­2 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom