200221. lajstromszámú szabadalom • Lehorgonyzó szerkezet, főleg építőipari létesítmények részei közötti teherbíró kapcsolat kialakítására

1 HU 200 221 2 A találmány tárgya lehorgonyzó szerkezet különböző — főleg építőipari létesítmények részei közötti teher­bíró kapcsolatok kialakítására és/vagy együttdolgozó szerkezeti részek és/vagy felületvédő rétegek alaptest­hez történő rögzítésére. Az építőipari (mély - és magasépítési) gyakorlatban a különböző szerkezeti részek egymáshoz vagy alap­testhez történő csatlakoztatásánál általában igen kon­zervatív technológiát alkalmaznak. A teherbíró kap­csolat megoldása leggyakrabban az, hogy az erőt foga­dó szerkezeti részben (alapban) általában valamilyen henger, csonkakúp, hasáb, csonkagúla stb. alakú üre­get képeznek új alapoknál a betonozáskor, meglévő alaptesteknél utólagos fúrással, véséssel stb. kialakítva és ebben helyeznek el különböző rögzítő ún. lehor­gonyzó eszközöket, általában kötőelemeket, amelye­ket az üreg utószilárduló anyaggal (pl. betonnal) törté­nő kiöntésével rögzítenek. Az, hogy a rögzítés e módja milyen kihúzóerő felvételére alkalmas, és adott terhe­lést hány lehorgonyzó eszközzel lehet átadni az erőt fogadó szerkezeti részre a rögzítő eszköz és a beton közötti tapadó erő nagyságától így az érintkező felüle­tek (palást) méretétől függ, mivel az erő felvétele tapa­dással történik. Mivel a felület gazdaságossági okokból, de sokszor a műszaki feltételek miatt bizonyos határon túl növel­hető, a kihúzó erő növelése érdekében különböző ki­egészítő technikai megoldások születtek, amelynek jellemzője az, hogy a kihúzó erőt a tapadó erőn kívül valamilyen más pl. nyomó, — nyíróerővel is egyensú­lyozzák. így jöttek létre azok az általánosan ismert megoldások, amelyek során a lehorgonyzó eszközök felületét például a kihúzó erő irányára merőlegesen elhelyezett tányérok, gallérok, kapaszkodó nyúlvá­nyok stb. segítségével nyomóerők és/vagy nyíróerők átadására alkalmassá teszik, és/vagy a kihúzást ékek, befeszítő segédeszközök alkalmazásával akadályoz­zák meg. A lehorgonyzó eszközök alakja, az elhelyezésükhöz szükséges üreges mérete, geometriája azonban, külö­nösen utólagos készítésnél jelentősen befolyásolja a gazdaságosságot és sok esetben technikailag is nehe­zen kivitelezhető megoldás szükséges. A rögzítő erő növelése érdekében fejlődött ki a dü­­bel technika is, amely speciálisan kialakított betétek­kel igyekszik a kihúzóerővel szemben fellépő erőt nö­velni. A technika egyik legjelentősebb képviselője a HILTI. Dübeljei általában a feszítőék elven működ­nek. Ez a technika azonban a nagyobb és/vagy a dina­mikusabb erőhatásoknak kitett helyeken a méret az azzal hatványozottan növekvő költségek miatt nem gazdaságos és ezért csak korlátozott területen terjedt el. Hasonló elven működik a CH 635 885 lajstromszá­mon szabadalmi oltalom alatt álló, építőelemek lehor­­gonyzására szolgáló svájci találmány, mely megoldás­nál az erőt fogadó szerkezeti részbe; talajba, vagy szik­lába fészket készítenek, majd a lehorgonyzó elemet úgy helyezik el, hogy azt egy rárögzített flexibilis bu­rok veszi körül a rögzítő zónában, amely flexibilis bu­rok injektáló masszával van olymódon kitöltve, hogy a fészekbe befeszül és így a lehorgonyzó elemet rögzíti. A kihúzódást adott esetben a lehorgonyzó elemre rögzített tárcsák, peremek is megakadályozzák. Ez a lehorgonyzási mód nagy fészket igényel, ezért főleg sziklába vagy sziklás talajba alkalmas építőipari pl. alapozásnál történő alkalmazásra nem előnyös és azt a hivatkozott leírásban sem javasolják. A 182 112 lajstromszámú magyar szabadalmi le­írásból ismert megoldás jellemzője, hogy lehorgonyzó eleme, általában horgonyrúd amelynek egyik vége az erőt fogadó szerkezeti részben kialakított kihúzódását meggátló tagozattal ellátott fogadó fészekbe nyúlik. A felületnövelő tagozat adott esetben köpennyel van ha­tározva vagy kialakítva. A lehorgonyzó elem, horgony­rúd fogadó fészken belüli része az erőátadás érdeké­ben felületnövelő idomokkal pl. tárcsákkal, gyűrűkkel, gallérokkal van ellátva és elhelyezése után a fogadó fészeknek a lehorgonyzó elem és a felületnövelő tagok által szabadon hagyott bELSŐ tere utószilárduló kö­tőanyaggal van kitöltve. Az erőt fogadó szerkezeti rész betonozáskor elhelyezett segédelem visszanyerhető betét vagy bentmaradó hüvely segítségével van kiala­kítva. A megoldás jó erőátadást biztosít az erőt átadó és az erőt fogadó rész között, de hátránya, hogy bo­nyolult szerkezettel valósítható meg és csak előzetesen alakítható ki vagy helyezhető el a fogadó részben a felületnövelő tagozat. Ezért utólagos kivitelezésre nem alkalmas és az elhelyezési pontatlanságok csak kis tűréssel és rosszul korrigálhatók. A kapcsolat ki­alakítása sok és bonyolult elemet és nehézkes techno­lógiát igényel, mert a fogadó fészeknek olyan méretű­nek kell lennie, hogy a felületnövelő idomok behelyez­­hetők legyenek ezért a nagy átmérő miatt nem alakít­ható ki egyszerű fúrással. Találmányunk célja olyan megoldások szolgáltatá­sa, amely alkalmas különböző — főleg építőipari — szerkezetek részei közötti teherbíró kapcsolatok ki­alakítására és/vagy együttdolgozó szerkezeti részek és/vagy felületvédő rétegek alaptesthez történő rögzí­tésére, valamint ezeket a feladatokat a hagyományos megoldásoknál egyszerűbben kivitelezhető módon, gazdaságosan, megfelelő biztonsággal oldja meg. Cél­kitűzésünk továbbá, hogy megoldásunk viszonylag kis ráfordítással alkalmas legyen meglevő építőipari szer­kezetekhez új szerkezetekkel történő csatlakozására. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a kihúzó erőt az erőt átadó fogadó részről nemcsak a tapadó erő, hanem más erőhatás; nyíró-, nyomóerő formájában adjuk át az erőt fogadó szerkezeti résznek így a lehorgonyzó eszközzel felvehető fajlagos kihúzó erő nagyobb illetve adott kihúzóerő felvételére keve­sebb lehorgonyzó eszközre van szükség. A találmány lehorgonyzó szerkezet, főleg építőipari létesítmények részei közötti statikus és/vagy dinami­kus terhek átadására, az erőt átadó szerkezeti rész és az erőt fogadó szerkezeti rész közötti teherbíró kap­csolat kialakítására, amelynek erőt átadó szerkezeti része lehorgonyzó elemmel, célszerűen csavarmenet­tel ellátott rúddal, erőt fogadó szerkezet része fészek­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom