200220. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőcsap alapban, falban vagy egyéb hasonló szerkezetben, előre elhelyezett furatban történő rögzítésre

1 HU 200220 A 2 A találmány rögzítőcsap alapban, falban vagy egyéb hasonló szerkezetben, előre elhelyezett furat­ban történő rögzítésre. A magas- és mélyépítési, alapozási gyakorlatban igen sokféle rögzítési eljárást és ennek megfelelően igen sokféle rögzítő elemet alkalmaznak. Általáno­san elterjedt megoldás, hogy az alapban henger, csonka kúp, hasáb, vagy csonka gúla alakú üreget képeznek, ebbe helyezik a rögzítőelemet, célszerű­en speciális fejkiképzésű csavart és az üreget kötő­anyaggal kiinjektálják. A rögzítés szilárdsága; a ki­­húzóerővel szembeni ellenállás elsődlegesen a kiöntő anyag és az alaptest között létrejött kötéstől, — súrlódó erőtől — vagyis nagymértékben az üre­get kitöltő utószilárduló anyag kitöltési tényezőjé­től függ. A kitöltési tényezőt több módon is befolyá­solhatják, pl. megfelelő viszkozitású kitöltő anyag­gal, annak fizikai erővel való tömörítésével, a rögzí­tendő elem szerkezeti felépítésének, geometriájá­nak megfelelő megválasztásával stb. Az utóbbi időben egyre nagyobb tért hódító mű­gyanta kiöntések viszkozitása eléggé kötött, a fizi­kai erővel való tömörítés nem ellenőrizhető, gyako­riak a kitöltési tényezőt lerontó zárványok, ami jelentősen csökkenti a kihúzó erőt, tehát a rögzítés teherbírását. A kihúzó erő növelése érdekében ezért olyan megoldásokat hoztak létre, melyeknél a legegysze­rűbb — és utólagos kialakítással (fúrással) is egy­szerűen kialakítható — üregbe speciális rögzítő ele­met helyeznek el, amely lehetővé teszi az üreg egyenletes, teljes kitöltését az utánszilárduló anyaggal, ezáltal maximális súrlódóerő létrejöttét. Hasonló megoldások ismertek például a DE 2515950 lajstromszámú szabadalmi oltalom alatt álló találmány leírásából, amely lényegében egy fu­ratban elhelyezett, önmagában ismert megoldású hornyokkal kialakított dübelbe helyezett rögzítőe­lemből áll. Az elhelyezés után az üreget, illetve a fu­ratot utószilárduló anyaggal töltik ki, az oltalom alatt álló megoldás jellemzőjét képező csatorna­rendszeren keresztül. A csatornarendszer a rögzítő­­elem hossztengelye mentén végighúzódó főcsator­nából és abból radiális irányban kivezetett több kilépő nyílásból áll, utóbbiak a düheiben ugyancsak radiális irányban kialakított kilépő csatornákkal vannak összeköttetésben. Az utószüárduló anyag betöltése a rögzítőelem főcsatornáján keresztül tör­ténik, ezáltal az anyag jó kötést biztosítva teljesen kitölti az üreget, mind a furat és a dübel, mind a dü­hei és a rögzítőelem között. A megoldás jó és biztos kötést ad, de hátrí .ya, hogy bonyolult, pontos meg­munkálással kialakítható elemekből áll és a viszony­lag kis keresztmetszetű csatornákat csak finom­szemcsés utószilárduló anyag alkalmazásával lehet egyenletesen, zárványmentesen tehát kötésbiztosan kialakítani. A DE 1750663 lajstromszámú szabadalmi leírás­ból ismert megoldásnál a horganycsavar egyik szár­végén csavarmenettel másik szárvégén konkáv kül­ső görbületű feszítőszakasszal van ellátva. Utóbbin egy feszítőlag van, mely azonos hosszúságú egymás­sal szakadóbiztos kapcsolatban álló elemekből áll, melyek külső élei a feszítőtag középtengelyéhez azonos szög alatt futnak. A horganycsavar konkáv görbületű feszítőszakasza a feszítőtag elemeit szét­feszítve a furatba ékeli, ezáltal biztosítja a szerke­zetet a kihúzódás ellen. Minél nagyobb a kihúzó igénybevétel, annál jobban feszül be a feszítőtag a horganycsavar szárvég konkáv görbületű feszítő­szakaszának hatására. A megoldás kivitelezéséhez pontosan megmunkált, viszonylag bonyolult ele­mek: horganycsavar, feszítőtag szükséges. Az erőá­tadás nem az utószilárduló anyag és az alaptest kö­zött jön létre, hanem közvetlen a feszítőtag és az alaptestbe készített i urat között ezért a furat átmé­rője nem lehet lényegesen nagyobb a szerkezet át­mérőjénél, pontos megmunkálást kíván, nincs tűrés és állítást nem lehet végrehajtani. Az US 4.026.187 lajstromszámú szabadalom szerinti megoldás lé­nyegében egy hengeres rögzítő eszköz, amely alap­testben, illetve teherhordó szerkezetben kialakított furatlyukba van befeszítve, olymódon, hogy a rög­zítő eszköz szárát egyik végén axiális irányban de­formálható anyagból készült hüvely veszi körül, mely zárt kialakítású és golyókkal van megtöltve. A szár külső vége menetes, belső vége kúpos kialakí­tású. A kúp alaplapja a furat átmérőjével közel azo­nos átmérőjű. Utóbbi a kihúzóerő hatására a golyó­kat a hüvely falához szorítja, melynek hatására az a furatlyukba befeszül. Minél nagyobb a kihúzóerő, annál jobban. Ez a rögzítő elemtípus igen jó rögzí­tést biztosít, de bonyolult szerkezetű és pontos el­helyezést, jó előkészítést kíván. Hátránya, hogy az elhelyezési pontatlanságot nem lehet kiküszöbölni, nincs tűrés, a furat helye utólag nem módosítható. Ezért az elem helye kötött, nem lehet utólag módo­sítani mint a nagyobb utószilárduló anyaggal kitöl­tött furatlyukba elhelyezett rögzítő eszköz típusok alkalmazása esetén. Célkitűzésünk, olyan rögzítőcsap megoldás szol­gáltatása, amelynél a szár geometriai kialakításával biztosítani tudjuk a kitöltési tényező elérhető ma­ximumát, a zárvány mentes üregképzést, a megfele­lő rögzítést. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy — különösen műgyanta kiöntések esetén — ha az utószilárdulóanyagnak megfelelő törésmentes utat biztosítunk az a rendelkezésre álló teret a gravitá­ciós erő hatására is zárványmentesen kitölti. Ter­mészetesen ez a felismerés bármilyen kiöntő anyag­ra igaz, csak anyagtól függően egyéb technológiai lépésre is szükség lehet: pl. beton esetében fizikai tömörítésre. A találmány szerint az alapban, falban vagy ha­sonlóban előre elhelyezett furatba történő rögzítést olyan rögzítőcsappal oldjuk meg, amely palástján kiképzett bordákkal ellátott szárból áll, és amely rögzítőcsap jellegzetessége, hogy a szárból kiemel­kedő bordákat a palást mentén kiképzett hosszten­gely irányú hornyok, valamint ezekre merőleges sí­kú csatornák választják el egymástól. A találmány szerinti rögzítő csapot egy kiviteli példa kapcsán a mellékelt rajzok alapján ismertetjük részleteseb­ben. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti rögzítőcsap egy lehet­séges kiviteli alakjának axonometrikus képe, a 2. ábra a találmány szerinti rögzítőcsap egy lehet­séges kiviteli alakjának vázlatos beépítési rajza, hosszmetszetben. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom