200220. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőcsap alapban, falban vagy egyéb hasonló szerkezetben, előre elhelyezett furatban történő rögzítésre
1 HU 200220 A 2 A találmány rögzítőcsap alapban, falban vagy egyéb hasonló szerkezetben, előre elhelyezett furatban történő rögzítésre. A magas- és mélyépítési, alapozási gyakorlatban igen sokféle rögzítési eljárást és ennek megfelelően igen sokféle rögzítő elemet alkalmaznak. Általánosan elterjedt megoldás, hogy az alapban henger, csonka kúp, hasáb, vagy csonka gúla alakú üreget képeznek, ebbe helyezik a rögzítőelemet, célszerűen speciális fejkiképzésű csavart és az üreget kötőanyaggal kiinjektálják. A rögzítés szilárdsága; a kihúzóerővel szembeni ellenállás elsődlegesen a kiöntő anyag és az alaptest között létrejött kötéstől, — súrlódó erőtől — vagyis nagymértékben az üreget kitöltő utószilárduló anyag kitöltési tényezőjétől függ. A kitöltési tényezőt több módon is befolyásolhatják, pl. megfelelő viszkozitású kitöltő anyaggal, annak fizikai erővel való tömörítésével, a rögzítendő elem szerkezeti felépítésének, geometriájának megfelelő megválasztásával stb. Az utóbbi időben egyre nagyobb tért hódító műgyanta kiöntések viszkozitása eléggé kötött, a fizikai erővel való tömörítés nem ellenőrizhető, gyakoriak a kitöltési tényezőt lerontó zárványok, ami jelentősen csökkenti a kihúzó erőt, tehát a rögzítés teherbírását. A kihúzó erő növelése érdekében ezért olyan megoldásokat hoztak létre, melyeknél a legegyszerűbb — és utólagos kialakítással (fúrással) is egyszerűen kialakítható — üregbe speciális rögzítő elemet helyeznek el, amely lehetővé teszi az üreg egyenletes, teljes kitöltését az utánszilárduló anyaggal, ezáltal maximális súrlódóerő létrejöttét. Hasonló megoldások ismertek például a DE 2515950 lajstromszámú szabadalmi oltalom alatt álló találmány leírásából, amely lényegében egy furatban elhelyezett, önmagában ismert megoldású hornyokkal kialakított dübelbe helyezett rögzítőelemből áll. Az elhelyezés után az üreget, illetve a furatot utószilárduló anyaggal töltik ki, az oltalom alatt álló megoldás jellemzőjét képező csatornarendszeren keresztül. A csatornarendszer a rögzítőelem hossztengelye mentén végighúzódó főcsatornából és abból radiális irányban kivezetett több kilépő nyílásból áll, utóbbiak a düheiben ugyancsak radiális irányban kialakított kilépő csatornákkal vannak összeköttetésben. Az utószüárduló anyag betöltése a rögzítőelem főcsatornáján keresztül történik, ezáltal az anyag jó kötést biztosítva teljesen kitölti az üreget, mind a furat és a dübel, mind a dühei és a rögzítőelem között. A megoldás jó és biztos kötést ad, de hátrí .ya, hogy bonyolult, pontos megmunkálással kialakítható elemekből áll és a viszonylag kis keresztmetszetű csatornákat csak finomszemcsés utószilárduló anyag alkalmazásával lehet egyenletesen, zárványmentesen tehát kötésbiztosan kialakítani. A DE 1750663 lajstromszámú szabadalmi leírásból ismert megoldásnál a horganycsavar egyik szárvégén csavarmenettel másik szárvégén konkáv külső görbületű feszítőszakasszal van ellátva. Utóbbin egy feszítőlag van, mely azonos hosszúságú egymással szakadóbiztos kapcsolatban álló elemekből áll, melyek külső élei a feszítőtag középtengelyéhez azonos szög alatt futnak. A horganycsavar konkáv görbületű feszítőszakasza a feszítőtag elemeit szétfeszítve a furatba ékeli, ezáltal biztosítja a szerkezetet a kihúzódás ellen. Minél nagyobb a kihúzó igénybevétel, annál jobban feszül be a feszítőtag a horganycsavar szárvég konkáv görbületű feszítőszakaszának hatására. A megoldás kivitelezéséhez pontosan megmunkált, viszonylag bonyolult elemek: horganycsavar, feszítőtag szükséges. Az erőátadás nem az utószilárduló anyag és az alaptest között jön létre, hanem közvetlen a feszítőtag és az alaptestbe készített i urat között ezért a furat átmérője nem lehet lényegesen nagyobb a szerkezet átmérőjénél, pontos megmunkálást kíván, nincs tűrés és állítást nem lehet végrehajtani. Az US 4.026.187 lajstromszámú szabadalom szerinti megoldás lényegében egy hengeres rögzítő eszköz, amely alaptestben, illetve teherhordó szerkezetben kialakított furatlyukba van befeszítve, olymódon, hogy a rögzítő eszköz szárát egyik végén axiális irányban deformálható anyagból készült hüvely veszi körül, mely zárt kialakítású és golyókkal van megtöltve. A szár külső vége menetes, belső vége kúpos kialakítású. A kúp alaplapja a furat átmérőjével közel azonos átmérőjű. Utóbbi a kihúzóerő hatására a golyókat a hüvely falához szorítja, melynek hatására az a furatlyukba befeszül. Minél nagyobb a kihúzóerő, annál jobban. Ez a rögzítő elemtípus igen jó rögzítést biztosít, de bonyolult szerkezetű és pontos elhelyezést, jó előkészítést kíván. Hátránya, hogy az elhelyezési pontatlanságot nem lehet kiküszöbölni, nincs tűrés, a furat helye utólag nem módosítható. Ezért az elem helye kötött, nem lehet utólag módosítani mint a nagyobb utószilárduló anyaggal kitöltött furatlyukba elhelyezett rögzítő eszköz típusok alkalmazása esetén. Célkitűzésünk, olyan rögzítőcsap megoldás szolgáltatása, amelynél a szár geometriai kialakításával biztosítani tudjuk a kitöltési tényező elérhető maximumát, a zárvány mentes üregképzést, a megfelelő rögzítést. Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy — különösen műgyanta kiöntések esetén — ha az utószilárdulóanyagnak megfelelő törésmentes utat biztosítunk az a rendelkezésre álló teret a gravitációs erő hatására is zárványmentesen kitölti. Természetesen ez a felismerés bármilyen kiöntő anyagra igaz, csak anyagtól függően egyéb technológiai lépésre is szükség lehet: pl. beton esetében fizikai tömörítésre. A találmány szerint az alapban, falban vagy hasonlóban előre elhelyezett furatba történő rögzítést olyan rögzítőcsappal oldjuk meg, amely palástján kiképzett bordákkal ellátott szárból áll, és amely rögzítőcsap jellegzetessége, hogy a szárból kiemelkedő bordákat a palást mentén kiképzett hossztengely irányú hornyok, valamint ezekre merőleges síkú csatornák választják el egymástól. A találmány szerinti rögzítő csapot egy kiviteli példa kapcsán a mellékelt rajzok alapján ismertetjük részletesebben. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti rögzítőcsap egy lehetséges kiviteli alakjának axonometrikus képe, a 2. ábra a találmány szerinti rögzítőcsap egy lehetséges kiviteli alakjának vázlatos beépítési rajza, hosszmetszetben. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
