200211. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet épületek födémjeinek megerősítésére
1 HU 2002 11 3 2 A találmány eljárás épület födémének megerősítésére, gerendákat, különösen acélgerendákat, feltöltést és burkolatot tartalmazó födémek teherbírásának fokozására. Az eljárás során a burkolatot eltávolítjuk és a meglévő födém gerendáit vasbeton lemezzel egészítjük ki, és így a födém közbülső teherhordó szerkezetét részben tehermentesítjük. A találmány tárgyát képező szerkezet gerendákat, főleg acélgerendákat, azok között elhelyezett közbülső teherhordó szerkezetet, feltöltést és burkolatot tartalmaz, azerősnest pedig vasbeton lemez alkotja. Az épületek acélgerendás, fa vagy salakbeton kitöltő szerkezetű födémjeinek megerősítésére olyan esetekben van szükség, amikor az épület alaptestjei és teherhordó főfalai a szükséges teherbírással rendelkeznek, a födémek azonban valamilyen kémiai és/vagy fizikai hatás következtében megkárosodtak, és a rájuk háruló terhek fölvitelére már alkalmatlanok. A salakbeton szerkezetű — pl. az ún. Mátrai féle — födémek esetében a födémszerkezetbe beépített acélszerkezeteket a salakbeton csak korlátozott módon képes megvédeni a korrózióval szemben. Ezért azok hasznos keresztmetszeti felülete — és ezáltal teherbíró képessége — ennek arányában csökken. Különösen igaz ez az acélgerendák közötti, az acélgerendákra ./elfüggesztett” betonacél háló esetében, ahol — ellentétben a melegen hengerelt I gerendák kis fajlagos felületével és hatásos korrózióvédő bevonatával — a nagy fajlagos felület és a védőbevonat hiánya miatt jelentős károk léphetnek föl. Acélgerendák között csapos, borított gerendás fafödémek esetében a födémszerkezet teherbíró képességének csökkenését többnyire az acélgerendákra támaszkodó fagerendák gombásodása, korhadása okozza. A teherbírás csökkenés a fenti okok miatt időben elhúzódó folyamat, amely a kritikus állapotot — amikor a födém a meglévő terhek teherviselésére már alkalmatlan — az épület idősebb korában, általában 50—70 év után éri el. A csökkent teherbíróképességű födémeken olyan beavatkozást kell végrehajtani, amelyek azt továbbra is alkalmassá teszik a terhek viselésére. A beavatkozás egyik lehetséges módja a födémcsere, amelynek során a régi födémet elbontják, és teljesen új födémet készítenek. E megoldás rendkívüli gondosságot igényel, mivel a födémek elbontása veszélyesen csökkenti az épület állékonyságát, a szintenként történő bontás pedig a munkát lassítja. További gond, hogy az egész épületet belülről nehéz állvánnyal kell gyámolítani az új födémek építése közben. A beavatkozás nagyon idő- és költségigényes. Ezen hátrány kiküszöbölésére született a beavatkozás másik lehetséges módja, a födémmegerősítés. A födémmegerősítés lehet ideiglenes vagy végleges. Az ideiglenes födémmegerősítések hagyományos formája a meggyengült födémek pl. gerendákkal való gyámolítása. Ilyenkor a gerendákat vagy azok hálózatát szintenként dúcolattal támasztják alá. Hátrány ebben az esetben, hogy a sok faanyag, pl. dúcoszlop korlátozza a helyiségek funkcióját és a födémcsere vagy a végleges födém megerősítés csujján időben eltolódik, de végiilis nem kerülhető el. Egy lehetséges erősítő eljárást ír le a 24 32 547 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírás. Az eljárás lényege, hogy előregyártott gerendákat és béléstesteket tartalmazó födémszerkezetben, a béléstestek megbontásával, u tólag kiegészítő vasbeton gerendá kát hoznak létre. A megoldás előnye, hogy egyedi gerendákat egyszerűen tudunk létrehozni, és így hibás gerendák tehermentesítése vagy egyedi terhelési esetekhez szükséges pótlólagos gerendák beiktatásával lehetséges. Hátránya, hogy csak üreges béléstesteket tartalmazó födémeknél alkalmazható. A gerendavégek kialakításához szükséges vésés az eredeti gerendákat összefogó ún. koszorú megszakításához vezethet, ami állékonysági problémákat eredményez. A födémben utólag kialakított gerenda és a födém együttdolgozása kétséges, így a teljes födém teherbírása nem növekszik jelentősen. Nő a födém önsúlya, ami alapozási problémákhoz vezethet. A korábbiakban említett hátrányok kiküszöbölésére alkalmas megoldást ismertet a 180.629 számú magyar szabadalmi leírás, amely ideiglenes és végleges megerősítésre is megfelelő elgondolást tartalmaz. Lényege, hogy a teherbíró képességét vesztett födém alá olyan vízszintes teherbíró szerkezetet feszítenek, amely a régi födém terheit részben vagy egészben a falazatra továbbítja. A vízszintes teherviselő szerkezet fióktartókból és azon elhelyezett héjalásból áll, amelyet a teherhordó falba beépített konzolok és az azokon elhelyezett szelemenek tartanak. A héjalás és a födém alsó síkja közé rugalmas, képlékeny elemeket helyeznek el. A teljes megerősítő szerkezetet álmennyezettel takarják el. Többnyire csak közbenső födémek megerősítésére alkalmas a konzolok belső végének leterhelése miatt. Ezt a hátrányt küszöböli ki a 187.083 lajstromszámú, valamint a 184.387 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás, amelyek konzolos speciális kialakításai a zárófödémek megerősítésére is alkalmasak. A födémek teherbírásánek fokozására vagy megőrzésére ismert még a 187.518 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban leírt szerkezet és eljárás. Lényege, hogy a födém fölött vagy alatt teherhordó rácsszerkezetet készítenek, amely teherhordó szerkezet a meglévő födém önsúlyát és a hasznos terheket egyidőben és teljes egészben viseli. A hivatkozott újabb elgondolások közös jellemzője, hogy a csökkent teherbírású födém megerősítésére a régi födém alsó síkja alá nagy teherbírású, újabb födémszerkezetet építenek. Ezek egyik hátránya, hogy a hasznos belmagasságot 30—40 cmrel csökkentik, ezáltal a nagy tömegben előforduló redőnyszekrényes ablakok esetében nem alkalmazhatók. A teherhordó falakra való teherközvetítés a meglevő kémény járatokkal való gyakori ütközések miatt a gyakorlatban körülményes. A megerősítő szerkezetet az általában nagy belmagasságok miatt csak segédállványokról, a szere lő jelleg mellett is csak bonyolultan lehet végrehaj • tani. További hátrány, hogy a tűzvédelmi követ I 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2