200210. lajstromszámú szabadalom • Könnyűszerkezetű tartóváz

1 2 HU A találmány könnyűszerkezetű tartóváz beépíté­sére, amely teherátadó- térelválasztó és térhatáro­ló elemeket tartalmaz. A tartóvázat a beépítendő tér héjalásának megtartása mellett, a meglévő adott esetben megerősített, teherviselő szerkezeten he­lyezzük el. A tartóváznak függőleges oszlopai, vala­mint az oszlopokat összekötő ferde és vízszintes rúdjai vannak, a függőleges oszlopok a teherviselő szerkezeten elhelyezett teherátadó elemekhez van­nak rögzítve, a teherátadó elemeknek alsó és fölső talplemezei vannak, a felső talplemezekre hő- és hangszigetelő pallóelemek vannak felerősítve, és a tartóváznak belső elválasztó paneljei és hőszigetelt külső térhatároló paneljei vannak. • Ismeretes, hogy Közép- és Nyugat Európában már régóta az utóbbi évtizedekben hazánkban is te­­tőtérbeepítés kezd elterjedni. Ezt részben a közel­múltban magastetővel kialakított épületek elterje­dése, részben a magas építési költségek és telekárak tették indokolttá. Az építtetők a beépíthető terület teljes 100%-os hasznosítására törekszenek. A külső területeken eddig épített vagy épülő te­lepszerű lakóegyüttesek építésének befejezésével mind a városgazdák, mind az építészek figyelme a belvárosi 50—80 éves városrészek rehabilitációja felé fordult. Ugyanakkor a külső területeken épülő lakótelepek magas infrastrukturális költségei miatt is célszerűnek látszik a már megépült, 20—30 éves lakótelepek még kihasználatlan tetőtereinek beépí­tése, vagy a lapostetők magastetővel történő utóla­gos beépítése. Vannak olyan törekvések, ahol a meglévő fedél­­szerkezetek kiváltásával, átalakításával oldják meg a tetőtér beépítését. E megoldások egyikét tartal­mazza a 4 442 640 lsz.-ú USA szabadalmi leírás is, ahol V-alakú feszítőművel alakítanak ki a tetőtér középső részében megfelelő magasságú, beépíthető teret. A szerkezet kettős oszlop-állású, feszítőmű­ves megoldás, melynek építése nehézkes és magas műszaki szakképzettségét igénylő feladat. Az alkalmazott tetőtérbeépítési módok nélkülö­zik a komplex szerkezeti technológiát, mindenben egyedi tervezést és gyártást igénylő, rendkívül sok faanyagot és helyszíni szerelést igénylő munkaigé­nyes, heterogén megoldásokat alkalmaznak. Az új hőszigetelő és burkoló anyagok, többréte­gű szendvics szerkezetű fóliák, különböző rend­szerű tetőablakok jelentősen megkönnyítették a te­tőterek beépítését. Ennek következtében a tetőtéri lakások teljesen azonos értékűvé váltak a normál la­kószinti lakásokkal. Az alkalmazott — szerelt — technológiák is fele­fele részben előregyártottak vagy a hagyományos technológiák ötvözetei. Előregyártott kész szend­vics elemekből összerakható szerkezeti rendszer még nem került kialakításra. A tetőtérbeépítés ismert módszereinél a követke­ző feladatok merülnek fel: — a meglévő tetőszerkezet teljes, vagy részleges felújítása, kémények átépítése, ellenőrzése stb., — a kötőgerendák, bakdúcok, székállások részle­ges, vagy teljes kiváltása, megerősítése, hiszen ezek a legtöbb esetben már nem képesek a plusz terhelé­sek hordására; 0 A — a tetőhéjalás anyagának, lécezésének felújítá­sa, vagy újraépítése, a tető szigetelése: — rossz állagú fagerendás zárófödém esetén an­nak cseréje, vagy felfüggesztése; — a zárófödém utólagos cseréje — legtöbb eset­ben — csak az alsó lakásokban lakók kiköltöztetése után lehetséges. Ha fentiek közül csak egyiket nem kellő körülte­kintéssel kezelték, ennek utólagos javítása csak a már beépített tetőtér roncsolásos szétbontása árán lehetséges. A rendelkezésre álló építőanyagokból mindezi­dáig nem állt össze komplex építési rendszer, tehát sokféle és sokfelől beszerehető anyagokból hetero­gén végeredmény volt elérhető. A tűzrendészeti előírások lényegében tiltják, hogy a belső térben szabadon teherhordó faszerke­zet álljon, vagy hozzáférhetetlenül eltakart legyen. Ugyanakkor a hagyományos technológia máskép­pen nem is építhető meg, mint ezen szerkezetek el­lenőrizhetetlen eltakarásával. Ez számtalan veszélyt rejt magában, pl. gombá­sodás átterjedése, eltört vagy megroppant szerkeze­tek javíthatatlansága. , Mindezekhez csatlakozik az a lényeges költség­­megnövelő tényező, ami a munka rendkívüli hely­színi időigényességéből, a hosszú szálanyagoknak a tetőtérbe való nehéz mozgatásából adódik, egészen a nagy hányadú anyaghulladékig. Fentiekből következik, hogy a hagyományos te­tőtérbeépítési módszernek csupán az előkészítői munkái a teljes építési költség 30—35%-át elérhe­tik. Ennek következtében az így létrehozható terüle­tek építési költségei szinte egy normál épület m2 árával azonosak. A találmány célja olyan könnyűszerkezetű tartó­váz kialakítása, mellyel a tetőtérbeépítés a tetőszer­­kezet megtartása mellett egyszerűen, gyorsan, kézi erővel kialakítható. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy kis súlyú, előregyártott elemekből, a tetőszer­­kezet megtartása mellett a tetőtérben beépített te­ret hozunk létre egyszerű szerkezeti kapcsolatok­kal. (Ház a házban.) A kitűzött célnak megfelelően a találmány könnyűszerkezetű tartóváz tetőtér beépítésére, — amely tartóváz teherátadó—térelválasztó és térha­tároló elemeket tartalmaz, és a beépítendő tér há­­jalásának megtartása mellett, a meglévő adott esetben megerősített teherviselő szerkezeten van el­helyezve, a tartóváznak függőleges oszlopai, vala­mint az oszlopokat összekötő ferde és vízszintes rúdjai vannak, olymódon van kialakítva, hogy a tar­tóváz függőleges oszlopai a teherviselő szerkezeten elhelyezett teherátadó elemekhez vannak rögzítve, a tartóváz oszlopai alatt és az oszlopok között elhe­lyezett teherátadó elemeknek erőelosztó alsó és föl­ső talplemezei vannak, a fölső talplemezekre hő- és hangszigetelő padlóelemek vannak felerősítve, to­vábbá a tartóváznak belső térelválasztó paneljei és hőszigetelt külső térhatároló paneljei vannak. A találmány további ismérve lehet, hogy a tehe­rátadó elemeket állítható magasságú filc anyagú, vagy hangszigetelő gumi alátétekre támaszkodó or­20021 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom