200210. lajstromszámú szabadalom • Könnyűszerkezetű tartóváz
1 2 HU A találmány könnyűszerkezetű tartóváz beépítésére, amely teherátadó- térelválasztó és térhatároló elemeket tartalmaz. A tartóvázat a beépítendő tér héjalásának megtartása mellett, a meglévő adott esetben megerősített, teherviselő szerkezeten helyezzük el. A tartóváznak függőleges oszlopai, valamint az oszlopokat összekötő ferde és vízszintes rúdjai vannak, a függőleges oszlopok a teherviselő szerkezeten elhelyezett teherátadó elemekhez vannak rögzítve, a teherátadó elemeknek alsó és fölső talplemezei vannak, a felső talplemezekre hő- és hangszigetelő pallóelemek vannak felerősítve, és a tartóváznak belső elválasztó paneljei és hőszigetelt külső térhatároló paneljei vannak. • Ismeretes, hogy Közép- és Nyugat Európában már régóta az utóbbi évtizedekben hazánkban is tetőtérbeepítés kezd elterjedni. Ezt részben a közelmúltban magastetővel kialakított épületek elterjedése, részben a magas építési költségek és telekárak tették indokolttá. Az építtetők a beépíthető terület teljes 100%-os hasznosítására törekszenek. A külső területeken eddig épített vagy épülő telepszerű lakóegyüttesek építésének befejezésével mind a városgazdák, mind az építészek figyelme a belvárosi 50—80 éves városrészek rehabilitációja felé fordult. Ugyanakkor a külső területeken épülő lakótelepek magas infrastrukturális költségei miatt is célszerűnek látszik a már megépült, 20—30 éves lakótelepek még kihasználatlan tetőtereinek beépítése, vagy a lapostetők magastetővel történő utólagos beépítése. Vannak olyan törekvések, ahol a meglévő fedélszerkezetek kiváltásával, átalakításával oldják meg a tetőtér beépítését. E megoldások egyikét tartalmazza a 4 442 640 lsz.-ú USA szabadalmi leírás is, ahol V-alakú feszítőművel alakítanak ki a tetőtér középső részében megfelelő magasságú, beépíthető teret. A szerkezet kettős oszlop-állású, feszítőműves megoldás, melynek építése nehézkes és magas műszaki szakképzettségét igénylő feladat. Az alkalmazott tetőtérbeépítési módok nélkülözik a komplex szerkezeti technológiát, mindenben egyedi tervezést és gyártást igénylő, rendkívül sok faanyagot és helyszíni szerelést igénylő munkaigényes, heterogén megoldásokat alkalmaznak. Az új hőszigetelő és burkoló anyagok, többrétegű szendvics szerkezetű fóliák, különböző rendszerű tetőablakok jelentősen megkönnyítették a tetőterek beépítését. Ennek következtében a tetőtéri lakások teljesen azonos értékűvé váltak a normál lakószinti lakásokkal. Az alkalmazott — szerelt — technológiák is felefele részben előregyártottak vagy a hagyományos technológiák ötvözetei. Előregyártott kész szendvics elemekből összerakható szerkezeti rendszer még nem került kialakításra. A tetőtérbeépítés ismert módszereinél a következő feladatok merülnek fel: — a meglévő tetőszerkezet teljes, vagy részleges felújítása, kémények átépítése, ellenőrzése stb., — a kötőgerendák, bakdúcok, székállások részleges, vagy teljes kiváltása, megerősítése, hiszen ezek a legtöbb esetben már nem képesek a plusz terhelések hordására; 0 A — a tetőhéjalás anyagának, lécezésének felújítása, vagy újraépítése, a tető szigetelése: — rossz állagú fagerendás zárófödém esetén annak cseréje, vagy felfüggesztése; — a zárófödém utólagos cseréje — legtöbb esetben — csak az alsó lakásokban lakók kiköltöztetése után lehetséges. Ha fentiek közül csak egyiket nem kellő körültekintéssel kezelték, ennek utólagos javítása csak a már beépített tetőtér roncsolásos szétbontása árán lehetséges. A rendelkezésre álló építőanyagokból mindezidáig nem állt össze komplex építési rendszer, tehát sokféle és sokfelől beszerehető anyagokból heterogén végeredmény volt elérhető. A tűzrendészeti előírások lényegében tiltják, hogy a belső térben szabadon teherhordó faszerkezet álljon, vagy hozzáférhetetlenül eltakart legyen. Ugyanakkor a hagyományos technológia másképpen nem is építhető meg, mint ezen szerkezetek ellenőrizhetetlen eltakarásával. Ez számtalan veszélyt rejt magában, pl. gombásodás átterjedése, eltört vagy megroppant szerkezetek javíthatatlansága. , Mindezekhez csatlakozik az a lényeges költségmegnövelő tényező, ami a munka rendkívüli helyszíni időigényességéből, a hosszú szálanyagoknak a tetőtérbe való nehéz mozgatásából adódik, egészen a nagy hányadú anyaghulladékig. Fentiekből következik, hogy a hagyományos tetőtérbeépítési módszernek csupán az előkészítői munkái a teljes építési költség 30—35%-át elérhetik. Ennek következtében az így létrehozható területek építési költségei szinte egy normál épület m2 árával azonosak. A találmány célja olyan könnyűszerkezetű tartóváz kialakítása, mellyel a tetőtérbeépítés a tetőszerkezet megtartása mellett egyszerűen, gyorsan, kézi erővel kialakítható. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy kis súlyú, előregyártott elemekből, a tetőszerkezet megtartása mellett a tetőtérben beépített teret hozunk létre egyszerű szerkezeti kapcsolatokkal. (Ház a házban.) A kitűzött célnak megfelelően a találmány könnyűszerkezetű tartóváz tetőtér beépítésére, — amely tartóváz teherátadó—térelválasztó és térhatároló elemeket tartalmaz, és a beépítendő tér hájalásának megtartása mellett, a meglévő adott esetben megerősített teherviselő szerkezeten van elhelyezve, a tartóváznak függőleges oszlopai, valamint az oszlopokat összekötő ferde és vízszintes rúdjai vannak, olymódon van kialakítva, hogy a tartóváz függőleges oszlopai a teherviselő szerkezeten elhelyezett teherátadó elemekhez vannak rögzítve, a tartóváz oszlopai alatt és az oszlopok között elhelyezett teherátadó elemeknek erőelosztó alsó és fölső talplemezei vannak, a fölső talplemezekre hő- és hangszigetelő padlóelemek vannak felerősítve, továbbá a tartóváznak belső térelválasztó paneljei és hőszigetelt külső térhatároló paneljei vannak. A találmány további ismérve lehet, hogy a teherátadó elemeket állítható magasságú filc anyagú, vagy hangszigetelő gumi alátétekre támaszkodó or20021 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
