200178. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzotiazin-dioxid-származékok előállítására

1 2 nyi mennyiségű (III) vagy (IV) általános képletű ve­­gyülettel vagy ennek hidrokloridjával kezeljük; e kép* leiben Y, Z és A jelentése a zelőbbiefcben meghatározott és X jelentése klór- vagy brómatom. Ezt a reakciót rendszerint a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben hajtjuk végre, lényegé­ben vízmentes körülmények között, legalább 1 egyen­­értéknyi megfelelő szokásos bázis jelenlétében. A re­akciót általában kb. 0 *C — kb. 50 *C hőmérsékleten hajtjuk végre, kb. 1/2 - kb. 125 óra időtartamon át, bár rendszerint a legcélszerűbben a reakciót kb. szobahő­mérsékleten végezhetjük, miután a reakciőpartnere­­ket csökkentett hőmérsékleten — pl. 0-10 *C-on — összehoztuk. Bármelyik közömbös szerves oldószer al­kalmazható, de általában kívánatos olyan oldószerek alkalmazása, amilyenek az aromás szénhidrogének, halogénezett, rövidszénláncú szénhidrogének, rövid­szénláncú alkil-ketonok, rövidszénláncú alkil-észte­­rek (rövidszénláncú alkán-szénhidrogén-karbonsa­­vakkal képezve), rövidszénláncú dialkil-étere, a dio­­xán és a tetrahidrofurán. Kitüntetett aromás szénhid­rogének pl. a következők: benzol, toluol és xilol; kitün­tetett halogénezett rövidszénláncú szénhidrogén pl. a metilénklorid, kloroform, etilén-diklorid és a s-tet­­raklór-etán; kitüntetett rövidszénláncú alkil-keton pl. az aceton, metíil-etil-keton és metil-izobutil-keton; kitüntetett rövidszénláncú alkil-észterek a metilace­­tát, etilacetát, izopropilacetát, metilpropionát és etil­­propionát; kitüntetett rövidszénláncú dialkil-éterek pl. a dietiléter, diizopropiléter és di-n-butiléter. A ta­lálmány szerinti eljárásban megfelelő standard bázi­sok pl. az alkálifém- és alkáliföldfém-oxidok, -hidro­génkarbonátok és -karbonátok, pl. a magnéziumoxid, nátrium-hidrogénkarbonát, nátriumkarbonát és mag­néziumkarbonát, valamint a tercier aminok, pl. a trie­­tilamin, NJí-dimetil-anilin és a piridin. Meg kell je­gyeznünk, hogy az alkalmazott standard bázisnak megfelelő mennyiségben kell jelen lennie a reakció so­rán felszabadult hidrogénhalogenid semlegesítésére. A leginkább kitüntetett ilyen bázis a trietilamin, mivel könnyen eltávolítható a reakcióelegyből, oldhatatlan szilárd hidrogénhalogenid alakjában, csapadékként A reakciót előnyösen vékonyrétegkromatográfiá­­val követjük, ily módon meghatározhatjuk a reakció teljes lefolyásához szükséges reakcióidőt ugyanakkor elkerülhetjük a szükségtelen melegítéssel járó költsé­geket és a szükségtelenül hosszú reakcióidőt amely növelheti a melléktermékek mennyiségét és csökkent­­heti a kitermelést A találmány szerinti új 4-aciloxi-2-metil-N-(2-pi­­ridinil)-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxamid-1,1 -diox id-származékok előállításához szükséges kiindulási anyagok mind ismert vegyületek. így pl. a 4-hidroxi-2- metil-N-(2-piridinil)-2H-l,2-benzotiazin-2-karboxa mid-l,l-dioxid (piroxikám), 4-hidroxi-2-metil-N-(6- metil-2-piridinil)-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxa­­mid-l,l-dioxid és a 4-hidroxi-2-metil-N-(2-tiazolil)- 2H-1,2-benzotiazin-3-karboxamid-1,1 -dioxid teljes leírása megtalálható a 3,891,584 sz. amerikai egyesült HU államokbeli szabadalmi leírásban (szabadalmas: J-G. Lombardino), valamint J. G. Lombardino et al cikké­ben, amely a J. Med. Chem. 16, p. 493,1973 helyén jelent meg) ideérve e vçgyületek könnyen hozzáférhe­tő szerves anyagokból kiinduló szintézisét). A talál­mány szerinti eljárásban kiindulási anyagként szüksé­ges többi, nagyon hasonló oxikám könnyen hozzáfér­hető a szakember számára jól ismert eljárások révén (1. a jelen leírásnak a technika állására vonatkozó ré­szében idézett, a többi oxikámra vonatkozó szabadal­mi hivatkozásokat). A találmány szerinti eljárásban acilezőszerként al­kalmazott savhalogenidek viszont új vegyületek, ame­lyeket úgy állítunk elő, hogy a megfelelő 4-aminorae­­til-benzoesavat vagy annak egy hidrogénhalogeniddel képzett savaddíciós sóját egy megfelelő halogén­­ezőszerrel (pl. tionilkloriddal vagy -bromiddal vagy oxililkloriddal) kezeljük, a szerves szintézis klasszikus módszerei szerint, amelyeket részletesebben a leírás következő részeiben (N-Y. készítmény) fogunk ismer­tetni. A 4-aminometil-benzoesav-szánnazékok zöm­mel ugyancsak új vegyületek, amelyeket úgy állítunk elő, hogy az ismert alfa-klór-p-toluilsavat a megfelelő szerves am innal reagáltatjuk az ismert szerveskémiai eljárás szerint, amelyet a következőkben részleteseb­ben a leírás kísérleti részének elején (A-M. készít­mény) fogunk ismertetni. A találmány szerinti oxikám elő-gyógyszerek ízüle­ti gyulladás elleni szerekként a gyógyászatban való al­kalmazásra könnyen átalakíthatók. így pl. a 2-metil-4- /4-(piperidino-metil)-benzoiloxi/-N-(2-piridil)-2H-l ,2-benzotiazin-3-kaiboxamid-l;l-dioxid, a találmány szerinti egyik jellegzetes és előnyben részesített ve­­gyület gyulladásgátló aktivitást mutat a standard, kar­­ragenin által indukált patkányláb ödéma tesztből (C. A. Winter et al., Proc. Exp.Biol.Med.lll, p. 544, 1962). Ennek során azt találtuk, hogy a vegyület 47%­­os duzzadás-csökkenést vált ki 32 mg/kg dózis-szin­ten, orális bevitel esetén. Az itt leírt p-amino-metil­­benzoil-származékok további előnyös tulajdonságo­kat mutatnak. A 2-metil-4-/4-piperidino-metil-ben­­zoiloxi/-N-(2-piridil)-2H-1,2-benzotiazin-3-kaiboxa mid-l,l-dioxid biológiai hozzáférhetőségi értéke pat­kányban 84%; oldható híg savban és stabil híg savban 37 *C-on több mint 24 órán át; ezenkívül nagy haté­konyságot mutat gyulladásgátló/fájdalomcsillapító szerként az állatokba napi egyszeri dózisban való bevi­tel mellett A találmány szerinti többi elő-gyógyszer­­rel hasonló eredményeket kapunk. A találmány szerinti, itt leírt oxikám elő-gyógysze­rek orálisan, parenterálisan vagy helyileg vihetők be. Ezeket a vegyületeket általában a legelőnyösebben kb. 5,0 mg-kb. 1000 mg napi dózisban vihetők be, bár szükségszerűen változtatásokra lehet szükség a keze­lendő beteg súlyától és állapotától, valamint a válasz­tott konkrét beviteli módtól függően. Legelőnyöseb­ben azonban a kb. 0,08 mg - kb. 16 mg/kg-testtö­­meg/nap dózis-szint alkalmazható. Emellett azonban még mindig előfordulnak variációk a kezelendő állat fajtájától, az említett gyógyszerre adott egyedi vála­178 200 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom