200150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új típusú ródium hidrogénező katalizátorok előállítására és alkalmazásuk doticiklin előállítására

3 HU 200150 B 4 Amikor a 4 550 096 sz. amerikai egye­sült államokbeli szabadalmi leírásban ismerte­tett eljárásbn ródium-trikloiid helyett ródi­­um-trinitrétot alkalmaztunk, meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ebben az esetben a komplexek képződése általában másképp megy végbe, mint a ródium-trikloridból képezett komplexek esetében. Az igy képezett katali­zátor-rendszerek sorába tehát olyan ródium­­-komplexek tartoznak, amelyek más, az anio­­nos ligandumként kloridot tartalmazó komple­xekétől eltéi’ő képletüek. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy a doxi­­ciklinnek metaciklin-savaddiciós sók kataliti­kus hidrogénezóse útján történő előállítására szükséges minimális katalizátor-mennyiség - különösen ipari méretű eljárás esetén - kö­rülbelül felére csökkenthető ilyen katalizáto­rokkal, az említett 4 550 096 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban is­mertetett, ródium-kloriddal előállított katali­zátorokhoz viszonyítva. Ez ipari szempontból rendkívül fontos előny, mert a rádium igen költséges kiindulási anyag. A jelen találmány tehát egy új homogén, nagy sztereospecifitású hidrogénezésre alkal­mas ródiumtartalmú katalizátornak, valamint az elkülönített új, teljesen meghatározott képletü ródiumtartalmú komplexeknek az elő­állítására vonatkozik. A találmány szerinti új katalizátor-rend­szer oly módon állítható elő, hogy 1 mól di­­hidrát alakjában alkalmazott ródium-Lrinitrá­­tot gáztalanitott metanolban, a szobahőmér­séklet és a reakciókőzeg forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen inert atmoszférában trifenil-foszfin 1-13,5 móljával és hidrazin vagy hidrazin-monohidrat 1-4 móljával rea­gálhatunk. A tercier foszfinok közül ugyanis nem mindegyik alkalmas ilyen szempontból, azon­ban azt tapasztaltuk, hogy maga a trifenil­­-foszfin hatásos komplexek képzésére alkal­mas, mig a trifenil-foszfin származékai, mint például az orto-metoxi- vagy para-dimetil­­-amino-származékok hatástalan komplexek képződésére vezetnek. Emellett az etil-dife­­nil-foszfin és a benzil-difenil-foszfin alkal­mazásával képezett komplexek nincsenek ka­talitikus hatással a doxiciklin előállításánál. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy az .in situ' 1 mól ródium-trinitrát-dihidrátból, 1 mól trifenil-foszfinból és 1 mól hidrazinból ilyen mólarányban előállított katalizátor nem mutat kielégítő aktivitást a metacikliri-p-tolu­­olszulfonát doxiciklin (alfa-epimer) előállítása céljából történő hidrogénezésére, minthogy az ilyen katalizátor sztereospecifitása csekély (az alfa- és béta-epimer mólaránya 7:1), míg ha az említett kiindulási anyagokat 1:1:2 mól­arányban alkalmazzuk, akkor a katalizátor sztereospecifitása sokkal jobb (az alfa- és béta-epimer mólaránya 24:1). Még nagyobb sztereospecifitású katalizátort kapunk, ha a kiindulási anyagokat 1:1:3 mólarányban alkal- 4 mázzuk (az alfa- és béta-epimer mólaránya a termékben 45:1). Általában akkor tekinthető a katalizátor­rendszer a jelen találmány szerint előállított­nak, ha összesen legalább 3 mól ligandum kerül felhasználásra, mimellett 1 mól ródiura­­- nitrátra számítva 1-13,5 mól tercier foszfin­­nak kell jelen lennie. Részletes vizsgálatok után sikerült bizo­nyos találmányunk szerinti katalizátorok el­különítése és szerkezeti képletük megállapí­tása. A találmány tárgya tehát elsősorban egy új eljárás újfajta ródium-komplexek előállítá­sára, amelyek homogén hidrogénezési katali­zátorok, jól meghatározott kémiai szerkezet­tel; az eljárásban ródium-trinitrát-dihidrátot, trifenil-foszfint és valamely hidrazint reagál­hatunk egymással, és az eljárást az jellemzi, hogy a reakciót gáztalanitott metanolban, inert atmoszférában folytatjuk le, és így (1) és (II) általános képletü komplexeket kapunk (ezekben a képletekben Ph jelentése fenil­­csoport), ha 1 mól ródium-trinitrát-dihidrát trifenil-foszfin feleslegével, előnyösen leg­alább 3 1/2 mól trifenil-foszfinnal és leg­alább 1 mól hidrazinnal reagál; amikor is rö­vid reakcióidő esetén inkább az (I) képletü komplex, hosszabb reakcióidő esetén inkább a (II) képletü komplex képződik a termékben. Ha az eljárást a 4 550 096 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban is­mertetett módon, de ródium-trinitrát alkalma­zásával folytatjuk le, akkor különböző termé­kek elegyéhez juthatunk. Ha azonban az em­lített eljárást inert atmoszférában, levegő teljes kizárásával és gáztalanitott reakciókö­zegben folytatjuk le, és a termék szárítását is inert atmoszférában vagy vákuumban vé­gezzük, akkor általában egy jól meghatáro­zott komplexet kapunk termékként. A termék szükséghez képest történő tisztítása után az így kapott komplex egységes összetételű éB jól meghatározott képletü; az így kapott ter­mékek tehát új, eddig még soha le nem irt vegyületek. igy tehát a jelen találmány körébe új, homogén katalizátorok előállítása tartozik, amely katalizátorok ródium trifenil-foszfinnal és hidrazinnal képezett, tiszta állapotban jól meghatározott kémiai szerkezetű komplexei; ezek a komplexek nagy sztereospecifitású és regioszelektív katalitikus aktivitást mutatnak és minimális mennyiségek felhasználáséval jól alkalmazhatók metaciklin hidrogénezésére al­­fa-6-dezoxi-5-hidroxi-tetraciklin nagy, csak­nem sztöchioinetrikus hozammal történő előál­lítása céljából. A találmány tárgya tehát eljárás az (I) vagy (II) képletü ródium-komplexet - a kép­letekben Ph jelentése fenilcsoport - tartal­mazó homogén hidrogénező katalizátor előállí­tására azzal jellemezve, hogy ródium-trinitrát dihidrátot, annak 1 móljára számítva 1-13,5 mól trifenil-foszfinnal és 1-4 mól hidrazinnal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 00 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom