200097. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolin-karbonsav-származékokat tartalmazó fagyasztva szárított parenterális gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 200097 B 2 A találmány tárgya eljárás antibakteriális ha­tású kinolin-karbonsav-származékokat tartal­mazó, fagyasztva szárított gyógyszerkészít­mények előállítására. E készítmények fény- és hőhatással szemben rendkívül stabilak, és oldékonyságuk is igen jó. A találmány szerinti eljárással előállított készítmények hatóanyagai az (I) általános képletül vegyületek, amelyben R1 3-6 szén­atomos cikloalkilcsoportot, egyenes vagy el­ágazó szénláncú, 1-3 szénatomszámú alkilcso­­portot, 1-3 szénatomos halogén-alkilcsoportot vagy dihalogén-fenilcsoportot jelent, X1 ha­logénatom, Y nitrogénatom vagy =CX2- általá­nos képle tű csoport, [ahol az X2 hidrogén­­atomot vagy halogénatomot jelent, vagy X2 és R1 együtt -0-CH2CH(CH3>- csoportot al­kot] és Z adott esetben 1-3 szénatomos alkil­­csoporttal helyettesített piperazinilcsoport vagy 3-amino-pirrolidinil-csoport -; illetve a találmány szerint előállított vegyületek lehet­nek az (I) általános képletű vegyületek hid­­rátjai, valamint gyógyszerészetileg elfogad­ható savak vagy bázisok hozzáadásával nyert sói is. Közismert, hogy e vegyületek többsé­gének viszonylag kicsi az oldékonysága víz­ben. Az oldékonyság javítása érdekében már számos próbálkozás történt. Például oly mó­don állítható elő az antibakteriális hatású ki­­nolin-karbonsav-származékok oldata, hogy tejsavat vagy valamilyen hasonló savat (- 1. Sho 60-94910 számú japán közzétett szaba­dalmi bejelentés, mely megfelel az EP-A-0 138018 számú Európa Szabadalomnak -), illet­ve valamilyen bázist (1. Sho 61-180771 számú japán közzétett szabadalmi bejelentés, mely megfelel az EP-A-0 187 315 számú Európa Szabadalomnak -), adunk az oldathoz. Még a vegyületeknek vízben történt oldódását kő­vetően is azonban igen nagy nehézséget okozott a stabil, parenterális felhasználásra alkalmas gyógyszeroldatok elóállitása, mivel a nyert oldatok fény, illetve hó hatására köny­­nyen elszíneződtek és bizonyos lebomlási termékek keletkeznek bennük. Ily módon, az antibakteriális hatású kinolin-karbonsav­­-származékokat tartalmazó, parenterálisan al­kalmazható gyógyszeroldatok elóállitása a ha­gyományos módszerekkel nem sikerült. A találmány szerzői kiterjedt kutatáso­kat végeztek annak érdekében, hogy fény­éé hőhatással szemben stabil- antibakteriális hatású kinolin-karbonsav-származékokat tar­talmazó gyógyszerkészítményeket találjanak, így jutottak el kutatásaik során végül a ta­lálmány szerinti vegyületekhez. A találmány szerzői tehát első Ízben ál­lítottak elő antibakteriális hatású kinolin­­-karbonsav-származékokat tartalmazó, fa­gyasztva szárított gyógyszerkészítményeket, és megállapították, hogy ezek a fagyasztva szárított gyógyszerkészítmények rendkívül stabilak mind fény-, mindpedig hőhatással szemben, és vízben való jó oldékonyságuk következtében alkalmasak parenterális adago­lásra. A találmány szerint előállított készít­mények tehát megoldották az ilyen típusú készítményekkel kapcsolatos korábbi problé­mákat. A találmány szerinti, fagyasztva szárí­tott gyógyszerkészítmények elóállitása az alábbiak szerint történik. A kiválasztott, bármelyik kinolin-karbonsav-származékot va­lamilyen sav, bázis és/vagy víz hozzáadásá­val feloldjuk, majd ezt követően azonnal -40 °C hőmérsékletre fagyasztjuk le. Az ol­datot ezután vákuumos szívás közben fa­gyasztva szántjuk, vákuumpumpa segítségé­vel, ily módon kiváló minőségű, korong alakú készítményeket állíthatunk elő. Az alkalmazott sav előnyösen tejsav, ecet8av vagy sósav, a bázis pedig előnyösen nátrium-hidroxid vagy kálium-hidroxid. Az oldatban a kinolin-karbonsav-származék kon­centrációja a fagyasztás előtt a 0,1-30 tö­­megX közötti tartományban, előnyösen 5-15 tömegX között van. Amennyiben a koncentrá­ció 0,1 tőmegX-nál kisebb, az oldat térfogata túlságosan nagy lesz. Emiatt nagy ampullára, illetve nagy injekciós fecskendőre lenne szükség, ez pedig kényelmetlenségeket okoz­na az alkalmazás során. Másfelől azonban, ha a koncentráció meghaladja a 30 tömegX-ot, a fagyasztva szárítás nehézségekbe ütközik, mivel ez esetben az oldatot nem lehet köny­­nyen lefagyasztani, alacsony hőmérsékletre történő lehűtés segítségével. Az oldat sterilizálása történhet oly mó­don, hogy - 0,22 pm-es pórusnagyságú - membránszűrón keresztül átszűrjük, majd az oldatot az ampullákba töltjük. Az ampullák­ban lévő oldatot ezután -40 °C-nál alacso­nyabb hőmérsékletre hűtjük le. A gyors fa­gyasztás biztosítása érdekében ez általában úgy történik, hogy az ampullákat közvetlenül hűtjük le oly módon, hogy valamilyen hűtő­közegbe helyezzük őket. A hűtés körülmé­nyeit a hűtőközeg és/vagy a hűtőberendezés jellegzetes tulajdonságainak megfelelően vá­laszthatjuk meg, nincsenek azonban korláto­zások a tekintetben, hogy milyenek legyenek a hűtés körülményei. Bármilyen hűtési eljá­rás alkalmazható, melynek segítségével bizto­sítható a -40 °C hőmérséklet alatti értékre történő fagyasztás. A fagyasztva szárítás - az általában al­kalmazott eljárásnak megfelelően - úgy tör­ténik, hogy vákuumpumpa segítségével vá­kuumos szívást alkalmazunk és közben kissé emeljük a hőmérsékletet. Fagyasztásos szárí­tási módszerként alkalmazható a hagyomá­nyos, úgynevezett hősokk-eljárás, vagy pe­dig egy olyan eljárás, melynek során valami­lyen oldószert alkalmazunk. A szárítás befe­jezése után az ampullákat lezárjuk, például gumidugók segítségével. A találmány szerinti, fagyasztva szárí­tott gyógyszerkészítményekhez bizonyos, or­vosi szempontból hasznos segédanyagokat 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom