200085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erjesztett (erjedt) takarmányok és/vagy kérődző állatok bendőtartalma aciditásának mérséklésére
5 HU 200085 A (5 gaik mellett még ma is sok kedvezőtlen hatással és hátránnyal rendelkeznek. A találmány feladata az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölésével, a korszerű cukorgyártás egyes melléktermékeinek felhasználásával olyan új eljárás létrehozása takarmánykiegészitő készítmény gazdaságos előállítására, amely alkalmas az erjesztett (savas kémhatású) tömegtakarmányok és/vagy a ben dótar talora megfelelő pufferolására, valamint a bendőben történő szerves savtermelés mérséklésére, és amely kellemes, étvágygerjesztő izű, továbbá nagy energia, valamint emészthető fehérje tartalommal rendelkezik. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a cukorgyári híglé kezelésére szolgáló anioncseréló oszlop lúgos kémhatású regeneráló oldatának sűrítménye önmagában vagy cukorgyári melasz kiegészítésével olyan takarmánykiegészitő terméket eredményez, mely megfelelő adagolással előnyösen alkalmazható az erjesztett takarmányok, valamint a kérődző állatok bendő tartalma savasságának mérséklésére. Ismeretes, hogy a cukorgyártás során több olyan melléktermék keletkezik, illetve képződik, amely takarmányként közvetlenül is hasznosítható. Ezek a melléktermékek a cukorrépa kilúgozása során nyert ún. lúgzott szelet, valamint az ebből előállított préselt-, továbbá szárított répaszelet, és a cukor kristályosítás utolsó fokozatában visszamaradó melasz. Az utóbbi időben hazánkban egyre több ioncserélő berendezést építenek a cukorgyárakban, amelyeknek alapvető célja az egyes termelési paraméterek javítása mellett a cukor kitermelés fokozása. Egy ilyen kezelés sorén a léből szervetlen és szerves anionokat, aminosavakat és festékanyagokat távolítanak el. A szervetlen anionok elsősorban Cl, SO4 és CO3, a szerves savak fótőmege tejsav és ecetsav, kisebb mennyiségben hangyasav, vajsav, glikolsav és citromsav. Az ún. híglé kezelését egy-egy ioncsere ciklusban addig folytatják, amíg az ioncserélő gyanta nem telítődik a lé anionjaival. Ezt követően az ioncserélő regenerálásét 5%-os nátronlúggal végzik, a regeneráló oldat jobb (gazdaságosabb) kihasználása érdekében két lépcsőben, az egyszer már használt, illetve frissen készített lúg oldattal. A kétszer használt 5-8% szárazanyag tartalmú regeneráló oldat a lúgfeleslegnek megfelelő nátronlúg mellett tartalmazza a hígléból eltávolított anionokból keletkezett nátriumsókat és a festékanyagokat. Ennek megfelelően az oldat lúgos kémhatású és sötétbarna színű, szaga a melasz szagára emlékeztet. Az 5-6% szárazanyag tartalmú lúgos kémhatású regeneráló oldat 50-60% szárazanyag tartalomra besűrítésre kerül. Ez az 50-60% szárazanyag tartalmú lúgos sűrítmény az alkalmazott technológiának megfelelően nátriumsó formájában a tisztított lé szerves és szervetlen aminosavait tartalmazza, kémhatása a nátronlúg feleslegétől erősen lúgos (3-5% nátriumhidroxid), színe sötétbarna. A lúgfeleslegen kívül a termék a cukorrépától, illetve a melasztól idegen anyagot nem tartalmaz. Felismerésünk szerint tehát az anioncserélót regeneráló lúgos oldat 50-60% szárazanyagtartalmú sűrítménye önmagában vagy megfelelő összetételben és arányban összekeverve cukorgyári melasszal, célszerűen kationcserélt Quentines melasszal, olyan takarmánykiegészítő terméket képez, mely igen előnyösen használható fel elsősorban a kérődző állatok (szarvasmarha és juh) szakszerű takarmányozásához, mint folyékony és komplett takarmánykiegészitő, és amely egyben mérsékli az erjesztett takarmányok és a bendótartalom aciditását. A találmány szerinti takarmány kiegészítőhöz való felhasználásra - a lúgos kémhatású regeneráló oldat sűrítményhez keveréshez - a már említettek szerint különösen alkalmas a takarmánykiegészítő hatékonyságának növelésére a cukorgyártás során az ún. Quentines eljárással előállított melasz. Ez az - alkali fémionokat Mg ionokkal helyettesítő - kationcserélós eljárás a cukorgyártási folyamatban az utolsó előtti kristályosítási lépcsőből származó ún. .zöldszörp' ioncserélós kezelésére szolgál. A kezelés során a szörpben lévő szervetlen kationok, elsősorban a K és Na, kisebb mértékben a Ca egy részletét (30— -70%-át) Mg-ra cserélik ki. A Mg tartalmú és csökkent alkáli (Na, K) tartalmú szörpből az utolsó kristályosítási lépcsőben kedvezőbb hatásfokkal nyerhető ki a cukor. A kapott anyalúg, az ún. Quentines melasz pedig kisebb hányadban tartalmaz cukrot, és kation összetételében is eltér a normál cukorgyári (hagyományos technológiával létrehozott) melasztól, kevesebb benne a K és a Na, és lényegesen több a Mg tartalom. A Quentin melasz a normál melaszhoz hasonlóan igen nagy viszkozitású, igy önmagában való adagolása különösen a téli alacsonyabb hőmérsékletű időszakban nehezen megoldható üzemi feladat. Az erjesztett (erjedt) takarmányok és/vagy kérődző állatok bendótartalma aciditásának mérséklésére irányuló találmány szerinti eljárás során, a cukorgyári híglé anionjaival telített anioncserélő oszlopot regeneráló lúgos kémhatású oldatot 50-60% szárazanyagtartalmú sűrítményre pároljuk be, ehhez a 12-13 pH értékű sűrítményhez adott esetben ennek tömegére számítva 25-75 t%, célszerűen 50 t% - előnyösen 80% szárazanyagtartalmú, 7 pH értékű - cukorgyári melaszt, főleg kationcserélós eljárással nyert ún. Quentines melaszt, adagolunk, az így létrehozott lúgos kémhatású keveréket, vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
