200068. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet öntözővíznek és növényi tápoldatnak szivárogtatva, cseppenként vagy spriccelve történő kijuttatásához
1 HU 200063 B 2 A találmány szerkezet öntzőviznek és növényi tápoldatoknak szivárogtatva, cseppenként vagy spriccelve történő kijuttatására, amely az ellátandó helyek mentén elhelyezett vezetékkel rendelkezik. A cseppenkénti öntözés lehetőségének és előnyeinek felismerése után a legkülönbözőbb csepegtető öntözőberendezések terjedtek el. Ezen szerkezetek általában az ellátandó helyek mentén futó vezetékből és a vezetékhez csatlakozó csepegtető testekből állnak. Ilyen szerkezetet ismertet például a 180 297 sz. magyar szabadalmi leírás is. Ennél az öntöző perforációval van ellátva, és a perforációba a perforáció méreténél nagyobb keresztmetszetű szivacs, vagy egyéb rugalmas anyagú idom van befűzve. Megfelelő tisztaságú öntözővíz, esetén ez a szerkezet kielégítő öntözést biztosít. Azonban, ha az öntözővíz szennyeződést vagy oldott ásványokat tartalmaz a perforáció eltömödik, és a szerkezet öntözési feladatát nem tudja ellátni. Ennek a konstrukciónak és minden ismert berendezésnek közös hátránya tehát, hogy érzékeny a kijuttatandó víz minőségére. A kijuttatandó folyadék mennyiségét általában a nyomással állítják be, viszont a hosszú vezetékek nyoraésesése következtében amúgy is nehezen biztosítható az egyenletes víz kijuttatás. A találmány célja az ismert cseppegtetés öntözőberendezések felsorolt hiányosságainak kiküszöbölése és olyan szerkezet létesítése, öntözővíznek és növényi tápoldatnak szivárogtatva, cseppenként vagy spriccelve történő kijuttatására, amely nem érzékeny a kijuttatandó folyadék szennyeződésére, és amely révén a folyadék adagolás intenzitása a szerkezet teljes hossza mentén azonos szinten tartható. A találmány szerinti szerkezetnek továbbá olcsón és gazdaságosan elóállíthatónak kell lennie. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a fenti célnak eleget tehetünk, ha a szivárogtatáshoz, cseppengtetéshez, ill. spricceléshez szükséges folyadékot nem az eddig használt csepegtető testek, kis átmérőjű csövecskék stb... igénybevételével végezzük, hanem legalább három rétegű fólia ill. lágy lemez felhasználásával készített tömlő segítségével, ahol a rétegek közötti tér a legbelső térrel és a környezettel perforáció révén áll összeköttetésben a rétegek egymástól távolságban vannak tartva, a perforációk pedig egyes rétegeken egymáshoz képest eltoltan vannak kialakitva. A találmány tehát szerkezet öntözővíznek és növényi tápoldatoknak szivárogtatva, cseppenként vagy spriccelve történő kijuttatására, amely az ellátandó helyek mentén elhelyezett vezetékkel rendelkezik. A találmány lényege, hogy a vezeték legalább az öntözővíz kijuttatási helyeken egymásba húzott, kettőnél több flexibilis falú tömlőből csőből vagy flexibilis falrészből áll, a tömlő csövek falai vagy falrészek kijuttatási helyeken egymáshoz képest eltolt perforációval vannak ellátva, és a csövek falai, ill. falrészek között a perforáció tartományában, de őket legalább részben szabadon hagyó, célszerűen lágy anyagú, előnyösen szivacsszerű távtartók vannak. Célszerű, ha a legkülső tömlő, cső alatti távtartók közvetlenül a perforációk alatt vannak elhelyezve. A találmány szerint tehát a belső térbe érkező víz nyomása, a rétegek közé helyezett távtartók olyan együttest eredményeznek, amelyek segítségével a víz szükség szerint szivárogva, cseppenként vagy spriccelve jut ki a szabadba. A kijutó víz mennyisége a nyomástól kismértékben függ, nagyobb nyomásnál a rétegek szorosabban préselódnek egymáshoz, ezért a kihutoló víz mennyisége nem nő a nyomással arányosan. Kisebb nyomásnál a rétegek kevésbé feszülnek egymáshoz, nagyobb a rétegek közötti távolság, ekkor pedig a kisebb nyomás miatt nem változik lényegesen a kijutó viz mennyisége. Ezek a tények nagy előnyt jelentenek a hosszú, a lejtős, illetve hullámos területeken való egyenletes öntözésnél. Annak ellenére, hogy a találmány szerinti szerkezet az öntözővizet vagy a tápoldatot szivárogtatva, csepegtetéssel vagy sriccelve juttatja a növényhez, a kikerülő vízmennyiség csak kismértékben függ a csőben uralkodó nyomástól. Egy bizonyos nyomás nélkülözhetetlen a működéshez, de ezután elég tág határokon belül más rendszerekkel ellentétben a nyomásnak nincs nagy hatása a kijutó vízmennyiségre. Ezért a szárnyvezetékek és az egész rendszer hidraulikai tervezése, illetve építése az eddigi berendezésekhez viszonyítva lényegesen egyszerűbb. A találmány szerinti szerkezet a kitűzött feladatot teljes mértékben megvalósítja, mert a rétegek közé helyezett távtartók méretének megválasztásával a legkülső perforáción át a szabadba kilépő víz mennyisége jól szabályozható, illetve a kívánt vízmennyiség beállítható. A találmány szerinti szerkezetnél a rétegeket összekötő perforációk mérete is csak kismértékben befolyásolja az áthaladó, illetve kikerülő víz mennyiséget, ami azzal az elónynyel jár, hogy viszonylag nagy méretű nyílásokat lehet készíteni, melyek nem érzékenyek az eldugulásra. A vízmennyiséget a perforáció nyílásainak nagyságánál nagyobb mértékben befolyásolja azok elhelyezési módja. A nyílásokat a rétegek között úgy kell egymástól eltolva kialakítani, hogy a víz kényszerüljön a rétegek között mozogni. A rétegek közti távtartók méretezése után a perforációk elhelyezésével lehet je-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
