200046. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés rádióadó és/vagy vevő berendezések frekvenciájának vezérlésére
5 HU 200046 B 6 tranzisztor bázisára, másrészről az ötödik R5 ellenálláson és hatodik R6 ellenálláson át további kapcsoló T4 tranzisztor kollektorára van kötve. A további kapcsoló T4 tranzisztor emittere hetedik R7 ellenálláson át földelve van, bázisa pedig kilencedik R9 ellenálláson keresztül az E3 áramkör B* feszültségbemenetét képezi, valamint nyolcadik R8 ellenálláson ét bekapcsoló vezéi’lö C bemenete csatlakozik. A kapcsoló T3 tranzisztor kollektora továbbá tizenegyedik Rll ellenálláson át az E3 áramkör E' kimenetét képezi, mely E’ kimenethez első Dl dióda, valamint harmadik D3 dióda katódja van kötve. A harmadik D3 dióda anódja D’ tápfeszültségre csatlakozik, ahová a kapcsoló T3 tranzisztor emittere is kötve van. Az első Dl dióda anódja első és második RI, R2 ellenállást tartalmazó, földelt feszültségosztóval van összekötve. Az első és a második RI, R2 ellenállás közös pontja tizedik RIO ellenálláson keresztül az érzékelő TI tranzisztor bázisára csatlakozik. Ennek kollektora pedig második D2 dióda katódjára van kötve, melynek anódja az E3 áramkör további A’ kimenete. Az E2 kapcsolórész bázisával a közösített A' kimenetekhez csatlakozó T22 tranzisztort tartalmaz, amelynek emittere R22 ellenálláson keresztül földelve van, kollektora pedig további R21 ellenálláson át további T21 tranzisztor bázisával van összekötve. A további T21 tranzisztor kollektora földelt kikapcsoló REL21 relé bemenetéhez van kötve, emittere pedig a D’ tápfeszültségre csatlakozik. A további T21 tranzisztor kollektora D 21 dióda anódjára van kötve, amelynek katódja földelve van. A D21 dióda anódjához pedig az Y2 kijelzőhöz csatlakozó G’ kimenet van kötve. A 3. ábra szerint az El késleltető rész a D’ tápfeszültséghez csatlakozó R13 ellenállást tartalmaz, amelyhez további F’ vezérlő feszültséghez csatlakozó R14 ellenállás van kötve. Az R13, R14 ellenállások közös pontjához T13 tranzisztor bázisa csatlakozik, amelynek emittere földelve van, kollektorához pedig R16 ellenálláson át másik T14 tranzisztor van kötve. A másik T14 tranzisztor emittere R17 ellenálláson keresztül a D’ tápfeszültségre csatlakozik. A D’ tápfeszültség és a T13 tranzisztor kollektora között Cll kondenzátor van elrendezve és a T13 tranzisztor kollektora R15 ellenálláson ót földelve van. A másik T14 tranzisztor kollektora pedig földelt, bekapcsoló REL12 reléhez van kötve. A bekapcsoló, valamint a kikapcsoló REL12, REL21 relék közösített segédérintkezője pedig az E2 kapcsolórész kimenetét képezi. A találmány szerinti berendezés az alábbiak szerint működik részletesen. A berendezés például első frekvenciakörzetének átfogása 1,5-2 MHz-ig terjed. Ezen frekvenciakörzet nyolc kondenzátor száz kombinációja által van száz egyenlő részre felosztva. Az RH kondenzátor bekapcsolási H jelképzó kimenetén ezen száz kombináció közül önmagában ismert módon tiz durvaháló jel és tíz finomháló jel közül egy-egy kerül kiválasztásra. A kondenzátorok bekapcsolásának megfelelő kombinációit táblázat rögzíti, melynek megvalósítása a kondenzátorbekapcsoló M logikával történik. Alapállapotban mind a durvaháló, mind pedig a finomháló jel logikai nulla értékű. A sáv elején - 1500 kHz - a bemeneti XI szintáttevő különböző bemeneteire, igy például ismert módon az lxl MHz-es, valamint 5x100 kllz-es bemeneteire kerül megfelelő, például -27 V-os feszültség, a további bemenetekre, így például a 10 MHz-es, a 10 kHz-es és az 1 kHz-es, viszont nem. Szintátalakitást követően ezek a jelek a C kódoló bemenetére kerülnek. Tekintettel arra, hogy az ismert berendezés frekvencia dekádonként tiz vezetéket tartalmaz, ezért előnyösen a C kódoló dekádikusan tízről négyre csökkenti a továbbinenő vezetékek számát. A megoldás előnye: ily módon tehát csak négy vezetéket kell szétosztani az ismert RH kondenzátor bekapcsolási H jelképző, az URH kondenzátor bekapcsoló 0 logika, valamint a P kombinációs hálózat felé. A vezetékek számának jelentős csökkenésén túl az átalakítás előnyeként jelentkezik, hogy a berendezés ily módon számitógépes vezérlésű rendszerbe illeszthető, mérésautomatizálásra alkalmassá tehető. Ez az átalakítás, tehát a megfelelő kódolás azt is eredményezi, hogy a berendezés egyes részegységei berendezés orientált áramkörként kialakíthatók, ugyanis ily módon biztosítható a belső részegységek közötti vezetékek számának minimalizálása. Az első frekvenciakörzetben 5 kHz-es elhangoléskor a finomháló jel eggyel növekszik és tiz növekedést követően a durvaháló jel növekedés is történik. Az RH kondenzátor bekapcsolási H jelképzőt követő kondenzátor bekapcsoló M logika képzi a kondenzátor kombinációt realizáló kapcsolójelet, amely ismert módon már TTL szintű és amely a kimeneti Y átalakítóra jut, ahol a megfelelő E3 áramkörre kerül. Más frekvenciakörzetben például nem 5 kHz-es elhangoláskor, hanem például a negyedik frekvenciasávban 20 kHz-es elhangoláskor történik meg a finomháló, illetve a durvaháló jelek növelése. Az URH kondenzátor bekapcsoló 0 logika 30-60 MHz között képez bekapcsolójeleket a kondenzátor bekapcsoló M logika számára. Bemenő jele előnyösen (0-9) x 1 MHz és (0- -9) x 100 kHz közvetlenül alkalmas durva- és finomháló jelként, mivel a 30-60 MHz-es sáv három részre - 30—10, 40-50, 50-60 MHz - van felosztva, igy a (0-9) x 1 MHz-es jel durvahálóként, a (0-9) x 100 kHz-es jel pedig finomhálóként használható. A kimeneti Y átalakító egymástól független kimeneteket, amelyek száma igen magas 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
