200046. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés rádióadó és/vagy vevő berendezések frekvenciájának vezérlésére

5 HU 200046 B 6 tranzisztor bázisára, másrészről az ötödik R5 ellenálláson és hatodik R6 ellenálláson át to­vábbi kapcsoló T4 tranzisztor kollektorára van kötve. A további kapcsoló T4 tranzisztor emittere hetedik R7 ellenálláson át földelve van, bázisa pedig kilencedik R9 ellenálláson keresztül az E3 áramkör B* feszültségbeme­netét képezi, valamint nyolcadik R8 ellenállá­son ét bekapcsoló vezéi’lö C bemenete csat­lakozik. A kapcsoló T3 tranzisztor kollektora továbbá tizenegyedik Rll ellenálláson át az E3 áramkör E' kimenetét képezi, mely E’ ki­menethez első Dl dióda, valamint harmadik D3 dióda katódja van kötve. A harmadik D3 dióda anódja D’ tápfeszültségre csatlakozik, ahová a kapcsoló T3 tranzisztor emittere is kötve van. Az első Dl dióda anódja első és második RI, R2 ellenállást tartalmazó, földelt feszültségosztóval van összekötve. Az első és a második RI, R2 ellenállás közös pontja ti­zedik RIO ellenálláson keresztül az érzékelő TI tranzisztor bázisára csatlakozik. Ennek kollektora pedig második D2 dióda katódjára van kötve, melynek anódja az E3 áramkör további A’ kimenete. Az E2 kapcsolórész bázisával a közösí­tett A' kimenetekhez csatlakozó T22 tran­zisztort tartalmaz, amelynek emittere R22 el­lenálláson keresztül földelve van, kollektora pedig további R21 ellenálláson át további T21 tranzisztor bázisával van összekötve. A to­vábbi T21 tranzisztor kollektora földelt ki­kapcsoló REL21 relé bemenetéhez van kötve, emittere pedig a D’ tápfeszültségre csatlako­zik. A további T21 tranzisztor kollektora D 21 dióda anódjára van kötve, amelynek ka­tódja földelve van. A D21 dióda anódjához pedig az Y2 kijelzőhöz csatlakozó G’ kimenet van kötve. A 3. ábra szerint az El késleltető rész a D’ tápfeszültséghez csatlakozó R13 ellenál­lást tartalmaz, amelyhez további F’ vezérlő feszültséghez csatlakozó R14 ellenállás van kötve. Az R13, R14 ellenállások közös pontjá­hoz T13 tranzisztor bázisa csatlakozik, amelynek emittere földelve van, kollektorához pedig R16 ellenálláson át másik T14 tranzisz­tor van kötve. A másik T14 tranzisztor emit­tere R17 ellenálláson keresztül a D’ tápfe­szültségre csatlakozik. A D’ tápfeszültség és a T13 tranzisztor kollektora között Cll kon­denzátor van elrendezve és a T13 tranzisztor kollektora R15 ellenálláson ót földelve van. A másik T14 tranzisztor kollektora pedig föl­delt, bekapcsoló REL12 reléhez van kötve. A bekapcsoló, valamint a kikapcsoló REL12, REL21 relék közösített segédérintkezője pe­dig az E2 kapcsolórész kimenetét képezi. A találmány szerinti berendezés az aláb­biak szerint működik részletesen. A berende­zés például első frekvenciakörzetének átfo­­gása 1,5-2 MHz-ig terjed. Ezen frekvencia­körzet nyolc kondenzátor száz kombinációja által van száz egyenlő részre felosztva. Az RH kondenzátor bekapcsolási H jelképzó ki­menetén ezen száz kombináció közül önmagá­ban ismert módon tiz durvaháló jel és tíz fi­nomháló jel közül egy-egy kerül kiválasz­tásra. A kondenzátorok bekapcsolásának meg­felelő kombinációit táblázat rögzíti, melynek megvalósítása a kondenzátorbekapcsoló M lo­gikával történik. Alapállapotban mind a durvaháló, mind pedig a finomháló jel logikai nulla értékű. A sáv elején - 1500 kHz - a bemeneti XI szintáttevő különböző bemeneteire, igy pél­dául ismert módon az lxl MHz-es, valamint 5x100 kllz-es bemeneteire kerül megfelelő, például -27 V-os feszültség, a további beme­­netekre, így például a 10 MHz-es, a 10 kHz­­-es és az 1 kHz-es, viszont nem. Szintátala­­kitást követően ezek a jelek a C kódoló be­menetére kerülnek. Tekintettel arra, hogy az ismert berendezés frekvencia dekádonként tiz vezetéket tartalmaz, ezért előnyösen a C kódoló dekádikusan tízről négyre csökkenti a továbbinenő vezetékek számát. A megoldás előnye: ily módon tehát csak négy vezetéket kell szétosztani az ismert RH kondenzátor bekapcsolási H jelképző, az URH kondenzátor bekapcsoló 0 logika, valamint a P kombináci­ós hálózat felé. A vezetékek számának jelen­tős csökkenésén túl az átalakítás előnyeként jelentkezik, hogy a berendezés ily módon számitógépes vezérlésű rendszerbe illeszthe­tő, mérésautomatizálásra alkalmassá tehető. Ez az átalakítás, tehát a megfelelő kódolás azt is eredményezi, hogy a berendezés egyes részegységei berendezés orientált áramkör­ként kialakíthatók, ugyanis ily módon bizto­sítható a belső részegységek közötti vezeté­kek számának minimalizálása. Az első frekvenciakörzetben 5 kHz-es elhangoléskor a finomháló jel eggyel növek­szik és tiz növekedést követően a durvaháló jel növekedés is történik. Az RH kondenzátor bekapcsolási H jelképzőt követő kondenzátor bekapcsoló M logika képzi a kondenzátor kombinációt realizáló kapcsolójelet, amely is­mert módon már TTL szintű és amely a kime­neti Y átalakítóra jut, ahol a megfelelő E3 áramkörre kerül. Más frekvenciakörzetben például nem 5 kHz-es elhangoláskor, hanem például a ne­gyedik frekvenciasávban 20 kHz-es elhango­láskor történik meg a finomháló, illetve a durvaháló jelek növelése. Az URH kondenzátor bekapcsoló 0 logika 30-60 MHz között képez bekapcsolójeleket a kondenzátor bekapcsoló M logika számára. Bemenő jele előnyösen (0-9) x 1 MHz és (0- -9) x 100 kHz közvetlenül alkalmas durva- és finomháló jelként, mivel a 30-60 MHz-es sáv három részre - 30—10, 40-50, 50-60 MHz - van felosztva, igy a (0-9) x 1 MHz-es jel durvahálóként, a (0-9) x 100 kHz-es jel pe­dig finomhálóként használható. A kimeneti Y átalakító egymástól függet­len kimeneteket, amelyek száma igen magas 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom