200042. lajstromszámú szabadalom • Áramköri elrendezés frekvenciaszintézerek adott hangolási tartományának kiterjesztésére és fix frekvenciák előállítására

1 HU 200042 A 2 A találmány tárgya áramköri elrendezés trek­­venciaszintézerek adott hangolási tartomá­nyának kiterjesztésére és fix frekvenciák előállítására, mely előnyösen alkalmas kétszer transzponált vevőkészülékek oszcillátorjelei­­nek előállítására. A rádió adásvétel technikában, az elekt­ronikai méréstechnikában igen fontosak az elektronikusan vezérelhető, nagypontosságú, nagy jeltisztaságú frekvencia szintézerek. A frekvenciaszintézerek leggyakrabban alkalmazott ismert megoldása az indirekt di­gitális frekvenciaszintézer.' Ennél a szinté­­zertípusnál a kimenő jelet egy feszültségre hangolható VCO oszcillátor állítja elő (lásd 1. ábra). A VCO oszcillátor frekvenciájának pontos értékét ismert módon fáziszárt hurok­ban állítják be. A szabályozó hurokban a VCO oszcillátor jelét logikai kódokkal vezé­relt, programozható osztésarányú 0 frekven­ciaosztó frekvenciában leosztja és ezt a le­osztott jelet előnyösen fázis-frekvencia K komparátor összehasonlítja egy állandó érté­kű referenciafrekvenciát előállító A áramkör jelével. Az összehasonlítás során létrejövő hibafeszültség hangolja a VCO oszcillátor frekvenciáját a megkívánt értékre. Állandó­sult állapotban a K komparátorra jutó jelek frekvenciái állandóak, amely tartalmazza a programozható 0 frekvenciaosztó osztásaró­­nyát is. Az ismert, minimális számú zavaró frek­venciát generáló egyhurkos szintézerek al­kalmazhatóságát több tényező is korlátozza. Ilyen például az, hogy a frekvencialépések csökkentése a legutóbbi évekig csak a min­tavételi frekvencia csökkentésével volt rea­lizálható, ami a szabályozási sávszélesség, és általa a hangolási sebesség illetve a fáziszaj javítási képesség csökkenését is eredménye­zi. Ez a probléma napjainkban az azóta is­mertté vált törtosztású frekvenciaszintéze­­rekkel már megoldható, ezek ugyanis a min­tavételi frekvenciánál kisebb frekvencia lé­pésekben is hangolhatok. További korlátozó tényező az ismert megoldások esetén a programozható 0 frek­venciaosztók működési frekvenciahatóra. Ez az érték a hagyományos TTL osztóknál né­hányszor 10 MHz, a kétmodulusú osztóknál pedig néhányszor 100 MHz. A többször transzponált rendszerű, nagy stabilitású mé­rő-, illetve kommunikációs vevőkészülékeknél - ahol elterjedten alkalmaznak helyi oszcillá­torjel előállítására frekvenciaszintézert - kü­lön problémát jelent a második illetve továb­bi lokáloszcillátor jelek előállítása, amihez egy újabb fáziszárt hurkot vagy szinkroni­zált kvarcoszcillátort kell megépíteni. Egy korszerű, például 500, illetve 1000 MHz-es vételi frekvenciájú kétszertranszponált rend­szerű vevőkészülékben az első lokáloszcillá­tor frekvenciája már az 1000 MHz fölötti tar­tományba esik és igen széles frekvencia át­­fogású. A találmány célja olyan megoldás létre­hozása, amely az ismert megoldások hiányos­ságait - így például az 0 frekvenciaosztó al­kalmazása következtében a kiterjesztett sáv­ban az egyes lépések nagysága (az osztás­­arányváltozás miatt) nem állandó - kiküszö­böli és egyben egyszerű áramköri felépítés­sel további fix frekvenciák előállítására is alkalmas. Felismertük, hogy az ismert megoldások hátrányos tulajdonságainak jelentős része a programozható 0 frekvenciaosztó alkalmazásá­ból származik, ezért azt ki kell küszöbölni. Kísérleteink során rájöttünk arra, hogy a fe­szültséggel vezérelt VCO oszcillátor egy to­vábbi optimális frekvencián működő lépések­ben hangolható segítségével hangolható és ugyanez a további oszcillátor egyben alkal­mas a korszerű, például kétszer transzponált vevőkészülékek további lokáloszcillótor jelei­nek előállítására is. Felismertük, hogy az ed­dig ismert 0 frekvenciaosztó alkalmazása he­lyett a frekvenciakiterjesztés oly módon is létrehozható, hogy ha a vezérlő jellel a kom­­parótorban összehasonlító jelet a feszültség­gel vezérelt VCO oszcillátor hangolási sávjá­­hoz hozzáadott, illetve abból kivont további másik VCOn oszcillátor jelének segítségével, azok állandó frekvenciájú jelének összege il­letve különbségeként állítjuk elő. Ezzel az összehasonlítás során nyert jellel az első VCOi oszcillátor szinkronizálható. Magasabb frekvenciákra történő kiterjesztés esetén a különbségi, alacsonyabb frekvenciák felé pe­dig az összeg frekvenciás jel kerül előnyö­sen összehasonlításra. Az összehasonlítás történhet közvetle­nül, ez azonban magas frekvenciatartomá­nyokban speciális áramköröket igényel, de történhet oly módon is, hogy az összehason­lítás előtt a frekvenciákat például osztó se­gítségével lecsökkentjük. Ez az osztó nem a sávok egymásra helyezésére szolgál, mint az 1, ábra kapcsán ismertetett, programozható 0 frekvenciaosztó, hanem sávon belüli osztást valósít meg fix osztásaránnyal. Alacsonyabb frekvenciákon ugyanis nincsenek extra tran­ziensek és az összehasonlítás is egyszerűb­ben megvalósítható. Felismerésünk lényege tehát, hogy a széles sávban hangolható vagy átkapcsolható feszültséggel vezérelt frekvenciájú VCOi osz­cillátor frekvenciáját további VCOn raszter­oszcillátorral - amely frekvenciáinak száma a VCOi oszcillátor hangolási tartományától és a vezérlő jel frekvenciaátfogósótól függ - min­dig a vezérlő jel frekvenciatartományába ke­verjük át és az átkevert, valamint a vezérlő jelből nyert - közvetlenül vagy osztás után - történő összehasonlítással előállított egyenfeszültséggel szinkronizáljuk a VCOi oszcillátort. Mind a VCOi mind pedig a további VCOn oszcillátor célszerű több kisebb átfogású oszcillátorból felépített. Ugyanis az előállított 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom