200039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés kép előállítására lézer elektronsugaras készülék képernyőjén
13 HU 200039 B 14 28, 32 étkapcsolóként a javasolt kapcsolási elrendezésben MIS struktúrájú (.Metal-Izolátor-Semikonduktor") analóg kapcsolókat alkalmazhatunk, míg a 29, 33 differenciáló áramkörök műveleti erősítőkkel felépített ismert analóg differenciáló áramkörként valósíthatók meg. A részletesebben bemutatott kapcsolási elrendezésben például a 3. ábrán részletesebben is ábrázolt kapcsolást alkalmazzuk, amely olyan 40 műveleti erősítőt tartalmaz, amelynek invertáló beraenete 41 ellenálláson át kimenetére és sorosan kapcsolt 42 ellenállás- 43 kondenzátor tagon át a 28 (és ezzel analóg felépítésű kapcsolás a 32) átkapcsoló kimenetére csatlakozik. A 30, 34 abszolútérték jelformáló áramkört például a 4. ábrán részletesen bemutatott kapcsolással valósíthatjuk meg, amely 44, 45 műveleti erősítőket tartalmaz. Ezek invertáló bemenete 46 illetve 47 és 48 illetve 49 diódákon valamint 50 illetve 51 ellenállásokon át a 30 illetve 34 abszolútérték jelformáló áramkör kimenetével van összekötve. A 44 műveleti erősitő neminvertáló bemenete testpotenciálra csatlakozik, mig a 45 műveleti erősitő neminvertáló bemenete 50, 52 ellenállásokkal felépített feszültségosztón keresztül a 44 műveleti erősitő invertáló bemenetére és a 30 illetve 34 abszolútérték jelformáló áramkör kimenetére van csatlakoztatva. Az ismertetett kapcsolás elvi és gyakorlati működését A. G. Alexejenko és társai: .Precíziós analóg integrált áramkörök alkalmazása* című könyve (1981. .Rádió* kiadó, Moszkva), a 107. oldalon ismerteti. Ugyanitt találhatók az abszolútérték jelformáló áramkörök további kiviteli alakjainak felépítése és múködésismertetése, amelyek a fenti kapcsolások helyett azonos eredménnyel alkalmazhatók. A 31, 35 és 37 függvényátalakitó áramkörök helyén, amelyek a U2 = ux2 illetve U2 = V Ui függvényeket valósítják meg, ugyancsak műveleti erősítőkön alapuló logaritmikus és exponenciális erősítőket alkalmazhatunk. Ilyen típusú 31 illetve 35 illetve 37 függvényátalakitó áramkör blokkvázlatát mutatjuk be az 5. ábrán. Eszerint 53 logaritmikus erősítő valósítja meg a U2 = - In ui függvényt, és az 53 logaritmikus erősitő kimenetére 54 invertáló erősitő csatlakozik, amely a 31 illetve 35 függvényátalakitó áramkörök számára K = -2 erősítési tényezőt, illetve a 37 függvényátalakitó áramkör számára K = -0,5 erősítési tényezőt biztosít. Az 54 invertáló erősítő kimenete 55 exponenciális erösitóre csatlakozik, amely a U2 = eul függvényt valósítja meg. Az ismertetett kapcsolás működése az alábbi ismert matematikai összefüggésen alapul: x* = (eln *)a = e* In x (6) Az adott esetben x = ui; a = K. A 31 és 35 függvényátalakító áramkörök számára, amelyek a U2 = ui2 függényt valósítják meg, az 5. ábrán bemutatott felépítésű, K = -2 erősítési tényezőjű 53 logaritmikus erősítővel, 54 invertáló erősítővel és 55 exponenciális erősítővel az alábbi összefüggést kapjuk: U2 = <H-ln ul. 1-2) s e<2 In ul) - ,eIn Uj2= = Ul2 (7) Az U2 = függvényt megvalósító 37 függvényátalakító áramkörben a következő matematikai műveletet végezzük el: U2 = e(-in un 1/2 = e 1/2 In Ux = eln \TÜx = >/ÜTI (8) Az 53 logaritmikus erősítő és az 55 exponenciális erősitő elvi kapcsolási rajzát például U. Titze és K. Schenk .Félvezető kapcsolástechnika* című könyvének 148-152 oldalán található (1982, .Mir* kiadó, Moszkva). Ebben a könyvben az említett kapcsolások valamint az 5. ábrán látható blokkvázlat felépítése és elvi és gyakorlati működése is részletesen megtalálható. Itt utalunk arra, hogy a 31 illetve 35 függvényátalakitó áramkörök, amelyek a uz = ux2 függvényt valósítják meg, analóg szorzóáramkórrel is felépíthető. Az analóg 36 összegzófokozat például ugyancsak a 6. ábrán látható műveleti erósitős kivitelben is megvalósítható. Ebben 56 műveleti erősítő neminvertáló bemenete testpotenciálra van kötve, invertáló bemenete 57 ellenálláson keresztül kimenetére, 58 és 59 ellenálláson át a 31 illetve 35 függvényátalakitó áramkörök kimenetére csatlakozik. Az itt látható kapcsolás felépítése és részletes működése ugyancsak U. Titze és K. Schenk: .Félvezető kapcsolástechnika (1982., .mir’ kiadó, Moszkva) 137. oldalán valamint A. G. Alexejenko és társai: .Precíziós analóg integrált áramkörök alkalmazása’ 1981, .Rádió’ kiadó, Moszkva,) 75-77. oldalán található. A 38 feszültség-frekvencia átalakítót A. G. Alexejenko és társai: .Precíziós Analóg integrált áramkörök alkalmazása* (1981, .Rádió' kiadó, Moszkva) 116-119. oldalán bemutatott átalakító kapcsolások egyike alapján műveleti erősítők segítségével valósíthatjuk meg. A példaképpen bemutatott kapcsolási elrendezésben a 7. ábrán látható kapcsolást használjuk, amelyben sorbakapcsolt 60, 61 műveleti erősítőket alkalmazunk. A 60 műveleti' erősítő neminvertáló bemenete és a 61 műveleti erősitő invertáló bemenete testpotenciálra van kötve, mig utóbbi kimenete 62 ellenálláson át neminvertáló bemenetére van visszavezetve. A 60 műveleti erősítő kimenete 63 ellenálláson át a 61 műveleti erősitő neminvertáló bemenetére, invertáló bemenete pedig 64 ellenálláson át a 37 függvényátalakító áramkör kimenetére van csatlakoztatva. A 61 5 10 15 \ 20 25 30 36 40 45 50 55 60 65 9
