200028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ZnO-varisztorkerámia előállítására

1 HU 200028 13 2 A találmány tárgya eljárás ZnO-varisztorke­­rámia előállítására, ZnO-alapanyaghoz adott adalékokkal, különösen bizniutoxiddal, anti­­monoxiddal, kobaltoxiddal, manganoxiddal és nikkeloxiddal, keramikus technológia útján, melynek során a varisztorteslek szinterezése szinterező alaplemezeken történik, amelynek legalább az érintkezési felülete ugyanabból az anyagból készült, mint a varisztorkeráinia. Ismeretes pl. a DE PS 18 02 452-ből, hogy cink-oxid alapon, alkalmas kiegészítő anyagok csekély hozzáadásával szokásos ke­ramikus technológiával nagy oí nemlinearitású varisztorok állíthatók elő, amelyek a görbe szerint viselkednek, ahol v az ellenálláson lévő feszültség, 1 az ellenálláson folyó áram, c adott áramnál eső feszültségnek megfe­lelő konstans, oí! nemlinearitás-kitevő. Hagyományos szinterezö alaplemezek, mint pl. AI2O3, SúN-i anyagból, vagy fajta­specifikus masszából készülő alaplemezek al­kalmazásakor azonban általában ezen módosí­tó összetételekkel nem állíthatók elő nagy stabilitású varisztorok. A szinterezésnél a szintertest és a szin­terezö alaplemez között diffúziós folyamatok játszódnak le, amelyek a szintertest összeté­telének inhomogenitásához, valamint a szinte­rezö alaplemezen lévő folyékony összetevők növekedéséhez vezetnek. Ezen folyamatok okozzák, hogy különösen fajtaidegen, lassú reakciójú szinterező alaplemezeken (AI2O3, Zr03, SÍ3N4) végrehajtott szinterezésnél a varisztoraktiv anyag összetétele olyan mér­tékben változik meg, hogy a jelleggörbe a szivárgási áram tartományában igen erősen romlik. Másrészről a fajtaspecifikus illetve fajtaspecifikusan öntött szinterezési alaple­mezeken (DD 160 818; DD 213 424) végzett szinterezésnél a bizmutgazdag folyadékfázis erős kölcsönhatása miatt mind a kezdeti szi­várgási áram, és ezzel az üzemi feszültség rákapcsolása miatt fellépő öregedési tenden­cia, mind a varisztorok meghibásodási hajla­ma magasabb hőmérséklet és redukáló at­moszféra mellett, amint az a varisztorelemek gyártási folyamatában forrasztáskor a fo­­lyasztószerek vagy a kontaktusozásnál a vá­kuumeljárás alkalmazása miatt fellép, jelentő­sen megnőnek. Emellett az említett kölcsön­hatás a gyakorlatban a szinterezési alaplemez állásidejének jelentős korlátozásával is jár. Továbbá ismeretes az is, hogy az elekt­romosan nem vezető korlátok kialakulása ZnO-varisztorkerámiákban egyrészről az oxi­gén-hiány helyek által okozott donorkoncent­­ráció, másrészről az idegenanyag-hozzáadásá­­val megnövelt akceptorszerü cinkhiány-hely koncentrációjának következménye, amely a szemcsehatárhoz közeli rétegekben az n-ve­­zető arzénosodásához vezet. Az említett redukáló atmoszféra okozza nyilvánvalóan a védetlen varisztorkerámia­­-felületen az oxigén-hiányhelyek koncentrá­ciójának növekedését oly módon, hogy az n­­-töltéshordozók koncentrációja megnő és ez­zel a felületközeli tartományokban az elekt­romosan nem vezető korlátok roncsolása kö­vetkezik be. Mindez a varisztor üzemelteté­sekor a kezdeti szivárgási áram növekedésé­hez és emellett a szerkezet hosszabb időn ót üzemi feszültséggel való terhelés miatti rom­lásához vezet. Olyan eljárás is ismert, ahol ezen kóros befolyások megakadályozására a forrasztás előtt poliamid védőanyag egy rétegét viszik fel a varisztortestre, az elektródák közé (DE 30 22 489). Végül a DE 26 51 890 szerint ismert, hogy az optimált keverékösszetétel mellett a szinterezés után végzett többszöri újrahevi­­tés javuló stabilitáshoz vezet, a szivárgási áram jelentősebb növekedése nélkül. Mindkét esetben azonban pótlólagos technológiai ráfordítás szükséges, amellyel az elért eredmények nem állnak arányban. A találmány célja olyan ZnO-varisztorke­­rámia kialakítása, amely csekély szivárgási áramot és nagy stabilitást mutat egyenfe­­szültség- és impulzusterheléssel szemben ak­kor is, ha a varisztorkerámiát a gyártási fo­lyamat során magas hőmérsékleten redukáló atmoszférának teszik ki. A találmány feladata tehát olyan ZnO­­-varisztorkerámia gyártásának kifejlesztése, amely ZnO-alapanyagból és adalékokból, külö­nösen bizmuloxidból, antimonoxidból, kobalt­­oxidból, mangónoxidból és nikkeloxidból ké­szül keramikus technológiával, ahol a varisz­­tortestek szinterezése szinterezési alapleme­zeken történik, amelyeknek legalább az érintkezési felülete ugyanabból az anyagból készül, mint a varisztorkeráinia. A találmány segítségével a szinterezés után a hatásos összetevők homogén eloszlása biztosítható, továbbá a folyékony összetevők varisztortes­­ten belüli csökkenése és azok növekedése a szinterezési alaplemezen megakadályozható. A találmány szerint ez úgy történik, hogy a ZnO-alapanyaghoz adott bizmutoxid­­-koncentrációt a szinterezési profil és az összes adalék figyelembevételével 0,7 mol%-ra vagy annál kisebbre választjuk és olyan szinterezési alaplemezt alkalmazunk, amelynek érintkezési felülete mentes a szinterezési fo­lyamat alatt folyékony bizmutgazdag fázistól és amely sűrű, finomszemcsés szerkezetű. A varisztorhatású adalékok diffúziójának a szinterezési alaplemezre való egyidejű megszüntetésével, a szinterezési alapleraez vagy legalábbis a szinterezési alaplemeznek a varisztorokkal érintkező felülete fajtaspecifi­kus összetétele alapján, valamint annak sűrű, finomszemcsés szerkezete segítségével elér-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom