200025. lajstromszámú szabadalom • Időkód szinkronizált magnetofonrendszer

1 HU 200025 B 2 A találmány tárgya idökód szinkronizált mag­netofonrendszer, amely több magnetofonké­szüléket tartalmaz, amelyek közül az ún. master-készülék tetszőleges számú slave-kó­­szüléket képes működtetni. Az idökód szinkronizált magnetofonok ismert hibája, hogy a vezető (master) készü­lékről leolvasott idökód tartalmazza a vezető (master) magnetofon teljes nyávogását és ez a kővető (slave) készülékek nyávogásának növekedését okozza. Ismeretes olyan digitális időkód-rend­­szer, amelyet mágnesszalagra, vagy egyéb információhordozó közegre - előnyösen egy független csatornán - rögzítve (a műsorral akár egyidejűleg, akár előzőleg, vagy utó­lag), visszajátszáskor megfelelő szinkronjelet szolgáltat az egyes készülékek pontos együttfutásához. Ismert módon a vezető (master) és a követő (slave) magnetofon közé szinkronizátor-egységet kapcsolnak, ennek blokkvázlata látható az 1. ábrán. A szinkro­­nizátor felé haladó jelek az egyes szalagok­ról leolvasott időkódok, melyekből a szinkro­­nizátor hibajelet állít elő és ezt a követő (slave) készülék felé továbbítja. A hibajel il­leszkedik a követő (slave) készülék elektro­mos és mechanikus konstrukciójához és úgy befolyásolja a követő (slave) készülék me­chanikájának mozgását, hogy a két - vezető, követő - idökód között létrejöjjön a kívánt szinkronitás. Egy szinkronizátor a gyakorlat­ban, mint az az 1. ábrán látható, egy készü­lékpár, tehát V vezetőkészülék, K követöké­­szülék összekapcsolására alkalmas, ahol a ké­szülékpár V vezetőkészüléke és K követőké­szüléke között van SZ szinkronizátor elhe­lyezve. Az elektromechanikus információrögzités - így a magnetofonkészülékek - ismert tulaj­donsága, hogy lejátszáskor a rögzített anyag több-kevesebb időbeli bizonytalansággal (fá­­zisingadozással) érkezik vissza, azaz két (közeli) azonosító pont közötti időtartam min­denegyes visszajátszáskor különböző. Ezt a jelenséget nevezik nyávogásnak és szabvá­nyos ismert módszerek szerint mérve %-ban határozzák meg. A nyávogás tehát minden elektromechanikus információrögzitö jellemző paramétere. Napjaink magnetofonkészülékei nyávogásénak nagyságrendi értéke kb. 0,1%. Az ismert, 1. ábra szerinti elrendezés­ben a SZ szinkronizátor közvetlenül a leolva­sott időkódokat hasonlítja össze, tehát olyan jeleket, amelyek már tartalmazzák az egyes készülékek előzőekben említett nyávogási hi­báját. Ideális szabályozást feltételezve, a K követőkészülék hűen utánozza a V vezetőké­szülék saját nyávogását, azaz a két, V veze­tő- és K követőkészülék futéssebessége pil­lanatról pillanatra megegyezik és a V vezető­készülék eredendő nyávogásának megfelelő hibával közelíti meg a névleges értéket. Ideális szabályozás azonban csak elmé­letben létezik, a gyakorlatban nem megvaló­sítható. Ennek legfőbb oka az, hogy a sebes­ségmeghatározó elem, például motor, és az idökódot leolvasó fej mechanikus kontaktuso­kon (például gumigörgő, szalag, hangtengely) keresztül kapcsolódik egymáshoz. Ezek a kontaktusok önmagukban több-kevesebb bi­zonytalanságot is hordoznak - ez okozza pél­dául a V vezetökészülék eredendő nyávogá­sát - mivel ezek is részét képezik a szabá­lyozásnak, a szabályozás bizonytalanná válik. Ez pedig azt eredményezi, hogy a V vezető­­készülék nyávogásénál nagyobb lesz a K kö­­vetökészülék nyávogása, nagyobb lesz annál az értéknél is, mint amire önállóan működve képes lenne. Ez az ismert hátrányos tulaj­donság mind ez ideig jelentős mértékben korlátozta az időkód szinkronizált magnetofo­nok felhasználási lehetőségeit. A találmány célja olyan együttdolgozó magnetofonrendszer kialakítása, mely rend­szer valamely tagját vezető (master) készü­léknek választva és másik tagját (vagy tag­jait) követő (slave) üzemmódban kapcsolva a követökészülék érzékelje és hajtsa végre azokat a parancsokat, amelyeket a V vezetö­készülék kap oly módon, hogy a két (vagy több) magnetofonra rögzített információ egy­máshoz viszonyított időbeli helyzete - szink­­ronitása - tetszőleges üzemmódban és tetsző­leges számú visszajátszás esetén (meghatáro­zott idő eltelte után) azonos legyen. A talál­mány további célja, hogy a magnetofonrend­szert alkotó bármelyik tag legyen választható akár vezető, akar pedig követökészüléknek és egyetlen rendszeren belül tetszőleges számú vezető és tetszőleges számú követő működhessen egyidejűleg. A rendszer min­denegyes tagja a rendszeren belül, annak többi elemével együttműködve, ugyanolyan minőségi jellemzőkkel (parametrikus tulajdon­ságokkal) rendelkezzen, mint amilyeneket egy-egy készülék a rendszerből kiemelve, attól függetlenül, önállóan üzemeltetve nyúj­tani képes. Célként tűztük ki tehát még azt is, hogy a rendszerbe kapcsolás az egyes készülékek egyedi paramétereit a legcseké­lyebb mértékben se rontsa. Felismertük, hogy a szabályozás sorén, a szabályozási hurokban lévő mechanikus bi­zonytalanságok nem szüntethetők meg, igy a találmány elé kitűzött célt csak a referencia idökód nyávogásának megszüntetésével ér­hetjük el. Kísérleteink során rájöttünk arra, hogy egyetlen idökód-generátor alkalmazásé­val, amely hibátlan vezetőjelet szolgáltat, mindkét szabályozó hurok - a vezetökészülék és a hozzátartozó szinkronizátor, valamint a követökészülék és a hozzátartozó másik szinkronizátor - számára elérhető a legpon­tosabb szabályozás, biztosítható mindkét ve­zető- és követökészülék minimális nyávogása. Felismertük továbbá, hogy az egyes idökód szinkronizált magnetofonrendszerben alkal­mazható magnetofonkészülékek felépítése egységesíthető, függetlenül attól, hogy a ké­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom