200015. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés síkbeli koordináták meghatározására és eltárolására, valamint síkbeli alakzatok kirajzolására

5 HU 200015 B 6 egység, a mérőfejhez kapcsolt kiértékelő egységhez pedig kimenetével a gerjesztő egységekhez kapcsolódó vezérlő egység van csatlakoztatva. A két vezetékrendszer ger­jesztő egysége egy egységként is kialakítha­tó. A találmány szerinti berendezésnél a durva helymeghatározás vezetékhálózatainál alkalmazott, a sávokat körülvevő hurkokat alkotó vezetékek célszerűen GRAY-kód sze­rint vannak lefektetve. Előnyös továbbá, ha a durva helymeg­határozás vezetékhálózatait alkotó vezetékek visszavezető ága közösítve van, illetve a di­gitalizáló tábla körül kompenzáló mágneses teret létrehozó, hurkot alkotó vezeték van elhelyezve. A találmány szerinti berendezésnél a mérőfejben alkalmazott érzékelő tekercs át­mérője előnyösen a pontos helymeghatározás vezetérendszerét alkotó kígyóvonalszerű hu­rokrendszer azonos vezetékei távolságának 0.76-0.88-szorosa közé esik. Előnyös továbbá, ha a találmány szerinti berendezésnél a pontos helymeghatározás ve­zetékrendszerének vezetékhálózatait alkotó vezetéknél az azonos vezetékek távolsága és a durva helymeghatározás vezetékrendszeré­nek vezetékhálózatait alkotó vezetékeknél a szomszédos vezetékek távolsága közötti arány 4/3, 2 vagy 4. A találmány szerinti berendezésnél al­kalmazott első gerjesztő egység kétfázisú négyszögjelet előállító generátorból, a gene­rátor kimenetére kapcsolt meghajtó erősítő­ből, valamint az erősítő és a vezetékrendszer közé kötött demultiplexerból van kialakítva, ahol a demultiplexer kiválasztó bemenetére a vezérlő egység jelvezetéke van csatlakoztat­va, a mérőfej érzékelő tekercsével párhuza­mosan kondenzátor, a kondenzátorra jelfor­máló áramkör, a jelformáló áramkörre minta­vevő és tartó áramkör mintavevő bemenete, a mintavevő és tartó áramkör kimenete a ve­zérlő egység soros bemenetére és a generá­tornak a gerjesztőjelhez képest negyedfázis­sal eltolt jelet szolgáltató kimenete a minta­vevő és tartó áramkör vezérlő bemenetére van kötve. A találmány szerinti berendezésnél al­kalmazott második gerjesztő egység egy két­fázisú négyszögjelet szolgáltató generátorból van kialakítva, amelynek kimenetei a pontos helymeghatározás vezetékrendszereinek veze­tékhálózataira vannak kapcsolva, a mérőfej érzékelő tekercsével párhuzamosan konden­zátor, a kondenzátorra jelformáló áramkörön keresztül logikai kapu egyik bemenete, a lo­gikai kapu kimenetére integráló áramkör, az integráló áramkörre analóg digitális átalakító, az átalakító kimenetére pedig a vezérlő egy­ség párhuzamos bemenete van csatlakoztatva, továbbá a logikai kapu másik bemenetére multiplexeren keresztül négy egymáshoz ké­pest negyedfázissal eltolt referenciajelet szolgáltató generátor, a multiplexer kiválasz­tó bemenetére pedig a vezérlő egység vezér­lő jelvezetéke van kötve. A kétfázisú jelet adó generátor a négyfázisú jelet adó generá­tor részeként is kialakítható. A találmány szerinti berendezés tovább­fejlesztett változatánál a mérőfej rajzgép írófejéhez van rögzítve, ahol a mérőfej pozí­cióját meghatározó vezérlő egység egyben a rajzgép vezérlő egysége is. A találmányt a továbbiakban a mellékelt rajzon példaképpen ábrázolt kiviteli alakok alapján ismertetjük részletesebben, ahol az 1. ábra a találmány szerinti durva hely­meghatározáshoz szükséges veze­tékhálózat elrendezése az egyik koordinátatengely mentén, a 2. ábra az 1. ábra szerinti egyik hurok fö­lött mozgatott mérőfejben indukált feszültség a koordináta függvényé­ben, a 3. ábra a durva helymeghatározáshoz ki­alakított kapcsolás elvi vázlata, a 4. ábra a durva helymeghatározásnál al­kalmazott jelek idődiagramja, az 5. ábra a találmány szerinti pontos hely­meghatározáshoz szükséges veze­tékhálózat elrendezése az egyik koordinátatengely mentén, a 6. ábra a pontos helymeghatározás veze­tékhálózata fölött mérőfejjel mérhe­tő fázishelyzet, két ellentétes fázi­sú referenciajelhez képest, a 7. ábra a pontos helymeghatározáshoz ki­alakított kapcsolás elvi vázlata és a 8. ábra a pontos helymeghatározásnál al­kalmazott jelek idődiagramja látha­tó. Az 1. ábra a digitalizáló táblában elhe­lyezett vezetékrendszernek a durva hely­meghatározáshoz szükséges vezetékhálózatát mutatja az egyik koordinátatengely mentén. Az ábrán látható rajzfelület példaképpen nyolc azonos szélességű S0-S7 sávra van felosztva három A, B és C hurok által, még­pedig úgy, hogy minden sávhatárra csak egy vezeték kerüljön. Könnyen belátható, hogy a vezetékek ilyen elrendezésével n számú hu­rok alkalmazásával kettő n-dik hatványéval azonos számú sáv különböztethető meg, ami jelentősen lecsökkenti a helymeghatározáshoz szükséges hurkok számát. Ugyanilyen módon N sáv megkülönböztetésére alkalmas rendszer hurkainak számát úgy kapjuk meg, hogy N kettes alapú logaritmusának értékét fölfelé kerekítjük. így ha minden huroknak egy bi­tet feleltetünk meg, akkor a számítógépben legegyszerűbben kezelhető 8 bites adat 256 sávot képes megkülönböztetni. A megvalósí­tásban szereplő 2 cm-es sávokkal az 5x5 mé­teres tábla fedhető le. Mint az ábrán látható, az A hurok az SO, SI, S2 és S3 sávokat, a B hurok az S2, S3, S4 és S5 sávokat, a C hu­rok pedig az SÍ, S2, S5 és S6 sávokat fedi ‘ le. Az A, B és C hurkoknak a tábla alsó szé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom