199987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gépjárművek futóműveinek, elsősorban lengőkarral felfüggesztett futóműveinek a gépjárműhöz viszonyított helyzete megállapításához és adott esetben beállításához

1 HU 199987 A 2 A találmány tárgya olyan eljárás és berende­zés, amellyel a gépjárművek minden futómű­vénél, elsősorban a lengőkarral felfüggesz­tett futóműveknél a gépjárművekhez viszo­nyított helyzetük, illetve ezek beállítási hibái megállapíthatók és helyesbithetök. Ismeretes, hogy a gépjármüvek közleke­dési biztonságát, és a gumiabroncsok élettar­tamát jelentősen befolyásolja a mellső futó­művek helyes beállítása. Ezért nemcsak a gyártáskor, hanem a gépjármű életében többször, rendszeresen ellenőrzik a mellső futóműnél a csapterpesztést, az utánfutást, a kerékösszetartást, a kerékdőlést és a kor­mányszerkezet holtjátékát. (A csapterpesztést és a kerékdőlést csak független kerékfelfüg­gesztésnél kell ellenőrizni.) Erre a feladatra számos gépjármüdiagnosztikai berendezést dolgoztak ki. Ezek egy része közvetlen mé­rési elven, másik, nagyobb része közvetett mérési elven alapul. A legismertebb, klasszikusnak tekinthető közvetlen mérési módszer az, amikor a mellső kerekekre olyan készülékeket rögzítenek, amelyek előre és oldalt egy-egy vékony fénysugarat vetítenek ki egy-egy ernyőre. Az előre vetített fénysugarak fényfoltjának egymástól mért távolságából, vagy az ernyő­re helyezett skálán leolvasható értékekből a kerékösszetartás helyességére lehet követ­keztetni. Az oldalt vetített fénysugarak által a kerék elkormányzása közben leírt fénygör­béből az utánfutásra és a csapterpesztésre lehet gyárilag megadott, vagy empirikus gör­bék egybevetéséből következtetni. Közvetlen mérési elven működik az a mérőberendezés, amelynél a kormányzott ke­rekekre rudazatos mérőszerkezetet rögzíte­nek, ahogy az a DE 2 935 899 lsz-ú szaba­dalmi leírásban látható. Itt a rudazat a hibá­kat felnagyítja, és a rájuk szerelt érzékelők elektromos jelekké alakítják. Bár ez a mérő­­szerkezet abszolút pontos, mégsem terjedt el, mert a kialakítása is, és a használata is rendkívül bonyolult. Hasonló megoldásnak tekinthető a HU 177 659 lsz-ú szabadalmi leírásban bemutatott is. Ennél is a vizsgálandó kerékre kell sze­relni a mérőeszközt, de a kormányzáshoz szükséges erő mérése céljából dinamóméterrel ellátott mérőkormánykereket is felszerelnek a rendes korménykerék helyett. Ez a megoldás sem terjedt el. Az előbbi okból inkább a közvetett mé­rési elven működő rendszerek terjedtek el. Ezt azért is előnyben részesítik, mert az ilyen berendezések jól kombinálhatok a gép­jármű egyéb jellemzőit is vizsgáló komplex diagnosztikai berendezésekkel. Ilyen komplex berendezések ismerhetők meg a GB 2 094 988 lsz-ú, vagy a DE 2 801 855 sz-ú szabadalmi leírásokból. Itt a mellső kerekeket egy-egy forgózsámolyra a hátsókat pedig egy-egy görgőpárra állítják. A forgózsámolyon a kor­mányholtjátékot, a görgőkön a féket, a se­bességet és a gyorsuló képességet lehet mérni. A komplex berendezés el van látva egy harmadik mérőhellyel is, amelyen az ol­dalcsúszás mérhető. A kormányszerkezet pontosabb mérését szolgálja a DE 2 737 661 lsz-ú leírásban be­mutatott forgózsámoly. Ennél ugyanis a kere­ket nem egy sik recézett lapra, hanem egy bölcsőbe állítják. A mérési pontosság növelé­sét szolgálja a DE 2 801 855 lsz-ú szabadalmi leírásban látható mérőlap, amely több rugóval alátámasztott golyón nyugszik. Más konstrukciós irányzatot képvisel az EP 0 124 258 lsz-ú szabadalmi leírás. Itt a mellső kerekeket is görgőpárra állítják. En­nek az az előnye, hogy a geometriai jellem­zőkön kivül a fékhatást is lehet mérni. A tényleges méréshez a két görgő között egy harmadikat is elhelyeztek és ennek az oldal­irányú elmozdulásaiból következtetnek a hi­bára. A támasztó görgők is mozgathatók axi­­álisan, ebből például a kormányrudazat hi­báira lehet következtetni. Bár a most ismertetett megoldások több­­-kevesebb pontossággal képesek a mellső fu­tómű vizsgált hibáit kimutatni, mégsem te­kinthetők kielégítőnek. Ennek az az oka, hogy a gépjárművek úttartását olyan hibák is befolyásolhatják, amelyeket eddig nem is vettek figyelembe. így például a hátsó futómű beállításának helyességét nem is vizsgálják az úttartás szempontjából, pedig a kerekek tengelyének a gépjármű hossztengelyéhez mért merőle­­gességi hibái, nyomkövetési hibái, és egyten­­gelyűségi hibái épp úgy befolyásolják a gép­jármű forgalmi biztonságát és a gumiabron­csok élettartamát, mint a mellső futóművek­nél. Hasonló, eddig nem vizsgált hibák for­dulhatnak elő a mellső futómüveknél is pl. az olyan gépjármüveknél, ahol a futóművek geo­metriáját, igy többek között a gépjármű hossztengelyéhez viszonyított merőlegességet csak lengőkarok biztosítják. Az ilyen gépjár­müvek legjellemzőbb képviselői a légrugós autóbuszok. A találmányunk célja tehát olyan eljárás és berendezés kialakítása, amellyel mindenfé­le gépjárműnél, azaz pl. személygépkocsinál, kettő és több tengelyes tehergépjárműnél nyergesvonatnál, autóbuszoknál vagy csuklós autóbuszoknál minden futómű minden felfüg­gesztési hibája megmérhető és kiküszöbölhe­tő. A találmányunk azon a felismerésen ala­pul, hogy minden kerekét egyszerre állítjuk mérógőrgőkre, pontosabban görgópárokra, és ezeket megforgatjuk, ezzel a gépjármű kere­kei és az útburkolat haladás közbeni kapcso­latát tudjuk szimulálni, és az ilyenkor ébre­dő oldalirányú erőhatásokat megmérve, ezek nagyságából következtetni tudunk a futómű­vek beállításának pontosságára, és azonnal el is végezhetjük a beállítást. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom