199956. lajstromszámú szabadalom • Hőhatásra záró csőszerelvény

1 HU 199956 B 2 A találmány olyan csővezetékbe - elsősorban gázvezetékbe - építhető szerelvény, amely auto­matikusan lezár, ha a környezeti hőmérséklet egy meghatározott érték fölé növekszik. Egy ki­viteli formája villamos segédenergia igénybevéte­lével távműködtetéssel is lezárható. Ismeretesek olyan elzárószerelvények, ame­lyek meghatározott környezeti hőmérséklet túl­lépése esetén automatikusan lezárnak. Ilyet ismertet pl. a DE 3126214 sz. szabadalmi leírás. Ennek záróeleme egy hagyományos, 90°­­os elforgatással működtethető kúpos csap, ame­lyet egy spirálrugó záró irányba igyekszik elfor­gatni. A rugót egy olyan ütköző tartja előfeszí­tett állapotban, amely vagy hőhatásra olvadó a­­nyagból készül, vagy hőhatásra elmozdul; így az automatikus zárás csak meghatározott hőmér­séklet fölött jön létre. A megoldás hiányossága magában az elforgatással működd záróelemben van, mivel a kúpos csapok esetében tömör zárást csak nagy erejű axiális irányú befeszítéssel lehet elérni, amikor viszont az elforgatáshoz szükséges erő válik irreálisan naggyá. Automatikus működ­tetés esetén ez a probléma még nagyobb jelentő­ségű, mint egy egyszerű kézi elzárószerelvénynél. Korszerűbb záróelemet (szelepet) tartalmaz a DE 3408489 sz. szabadalmi leírás. Ebben a sze­lepet nyomórugó feszíti záró irányba, míg a nyi­tott helyzetben maradást három db hőre olvadó anyagból készült tárcsa alakú alátéttel ellátott csavar biztosítja. A szelep az oviadótárcsák kiol­vadása esetén azok vastagságának megfelelő mértékben, záró irányban mozdul el. Ez a meg­oldás működési elvéből következően csak igen kis mértékű automatikus szelepmozgást tesz le­hetővé, ami azt jelenti, hogy az adott felhasználá­si területen a megfelelő áteresztőképesség eléré­sét csak igen nagyméretű, költséges szerkezettel volna képes elérni. További hátránya, hogy a sze­lep hőre érzékeny rugalmas elemet is igényel. Még előnyösebb záróelemet (a záráskor erő­vel a fészekbe nyomott kúpos csapot) és kioldó­szerkezetet (golyós reteszelést) tartalmaz a DE 3344704 sz. szabadalmi leírás. Ebben a kioldó­szerkezetet egy olyan egység hozza működésbe, amelyben a hő hatására táguló folyadék egy csa­pot mozdít el rugóerő ellenében. A megoldás hátránya, hogy a kioldószerkezet működtetésé­hez aktívan elmozduló, tehát viszonylag bonyo­lult és így kevésbé üzembiztos szerkezetet igé­nyel, ami az adott cél szempontjából nem elha­nyagolható, mivel a tűzvédelmi berendezéseknek esetenként évtizedekig is készenlétben kell állni ahhoz, hogy egyszer biztonsággal teljesítsék fel­adatukat. További hátrány, hogy a hő hatására táguló folyadék felmelegítéséhez az azt környező szerkezeteknek is át kell melegedni, ami a műkö­dést jelentősen lelassítja. Egyszerűbb és üzembiztosabb felépítésű az US. 3,747,619 sz. szabadalmi leírásben ismerte­tett szerelvény, amely távvezérléssel is működtet­hető. Ebben az egyenes vonalú elmozdulást vég­ző záróelemet tekercsrugó feszíti záró irányba, és olyan elemeket tartalmaz, amelyek normális hőmérsékleten a záróelemet a nyitott helyzetben reteszelik, magasabb hőmérsékelten pedig — alakjukat megváltoztatva — a reteszelést felold­ják. A hőhatásra alakjukat változtató elemek vil­lamos fűtőszállal vannak ellátva. A megoldás hátránya, hogy a hőhatásra alakjukat változtató elemek nem a környezettel, hanem a belső szer­kezettel érintkeznek, így - annak ellenére, hogy az őket a környezettől elválasztó dugók jó hőve­zető anyagból készülnek — hőhatásra csak akkor működőképesek, ha már a közeget szállító szer­kezetek is felvették a megnövekedett környezeti hőmérsékletet. További hátrány, hogy a leírás­ban ismertetett hengeres záróelem nem alkalmas a gáztömör zárásra, mivel annak a működés fel­tételeként lazán kell illeszkednie a házba. Az eddig ismert legfejlettebb műszaki megol­dások közös hátránya, hogy a hő hatására kiolva­dó, elmozduló, vagy alakját változtató elem nem közvetlenül a környezettel érintkezik annak el­kerülése érdekében, hogy a bekövetkező elválto­zás hatására nehogy szivárgás keletkezzen a sze­relvény falán. Emiatt a működés csak akkor kö­vetkezhet be, amikor az egész szerelvény — a szállított közeg hűtőhatása ellenére — átveszi a környezet hőmérsékletét. Ez pedig pl. tűz esetén veszélyes lassúságot jelent. A találmány feladata olyan hőhatásra záró csőszerelvény kialakítása, amely magas hőmér­sékleten is gáztömören képes zárni, nem tartal­maz meghibásodásra hajlamos szerkezeti egysé­geket, ugyanakkor a hőhatásra érzékeny eleme közvetlenül a környezettel érintkezik. További feladat olyan szerkezet kialakítása, a­­mely egyszerű kiegészítő elemekkel a távvezérlé­sű lezárásra is alkalmas. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a záróelem nyitott és zárt helyzet közötti elmoz­dulását úgy lehet egyszerűen előidézni, ha a zá­róelem és a hőhatásra olvadó betéttel merev kap­csolatban álló közdarab között olyan mechani­kus kapcsolat van, amely kismértékű elmozdulás után megszűnik. Egy további felismerés szerint a zárás tömör­sége és megbízhatósága azzal fokozható, ha a zá­róelem anyagának (pl. ötvözött alumínium) hő­tágulási együtthatója nagyobb, mint a csapház anyagáé, (pl. acél) így lezárás után a hőmérsék­let további emelkedésének hatására a záróelem és a csapház egymáshoz illeszkedő felületei nagy erővel feszülnek össze. Az előző felismerések alapján a kitűzött fel­adatokat olyan hőhatásra záró csőszerelvény se­gítségével oldottuk meg, melynek a csőtengelyre merőleges középvonalú, kúp alakú záróelemét a zárási irányba nyomórugó feszíti, és nyitott hely­zetben a szerelvényházhoz egy hőhatásra olvadó betét rögzíti úgy, hogy a hőhatásra olvadó betét a szerelvényház belső terén kívül helyezkedik el, és a záróélemhez egy közdarab közbeiktatásával kapcsolódik, amely a rajta lévő furat(ok)ba il­leszkedő golyóval (golyókkal) kapcsolódik a zá­róelemhez rögzített tengely hornyához úgy, hogy ennek a horonynak a hőhatásra záró csőszerel­vény nyitott állapotában a horonynak a hőhatás­ra záró csőszerelvény nyitott állapotában elfog-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom