199948. lajstromszámú szabadalom • Feszítőék
1 HU 199948 B 2 A találmány feszítőéit feszítőhüvelybe behúzható feszítőkúppal, amely egy szár egyik végén van elrendezve, míg a szár másik végén felerősítő eszközként előnyösen csavarként van kialakítva. A DE OS 3 420 075 sz. közrebocsátási iratból ismeretes olyan feszítőék, amelynél a szárvégen egy feszítőhüvelybe behúzható feszítőkúp van. A feszítőkúp behúzása úgy történik, hogy a szár másik végén elrendezett csavar egy rögzítendő tárgyra támaszkodik, és így a csavar felforgatásakor a szár és feszítőkúp a furatból kifelé húzásra kerül. Mivel a feszítőhüvely a furatban rögzítve van, azt a feszítőkúp szétfeszíti, és így a feszítőhüvely a furat falához szorul. Ilyen feszítőékeket előnyösen betonfalaknál alkalmaznak. Amennyiben azonban utólagos furatbővülés következik be — például repedéskor -, fenn áll annak a szükségessége, hogy a feszítőéket után kell feszíteni, abból a célból, hogy az tartó feladatát továbbra is ellássa. Nagyon nagy feszítőerők esetén a feszítőhüvely a feszítőkúpon berágodhat, azaz már tovább azok egymáshoz képest nem mozgathatók el. így további ulánfeszítésre nincs mód. A találmány feladata olyan feszítőék létesítése, ahol a fémes fesztőkúp és a fémes feszítőhüvely között a csúszási feltételek kedvezőek. A találmány szerint a kitűzött feladatot a bevezetőben említett típusú feszítőéknél azáltal oldjuk meg, hogy a feszítőkúpon a feszítőék szára irányába nyúló ütköző van kialakítva, amelyre a feszítőkúp előtt elrendezett csúszóhüvely fekszik fel, és a feszítőhüvely a csúszóhüvelyen keresztül a feszítőkúpra feltolhatóan van elrendezve. A csúszóhüvely a feszítési folyamat alatt deformálható anyagból áll, és így a csúszóhüvely anyagának egy részét a feszítőhüvely magával viszi, és a kúpfelületen mindegy elkeni. A kúpfelület pórusai a csúszóhüvely anyagával lezárásra kerülnek, és ugyanez történik a feszílőhüvelynek a feszítőkúppal érintkező belső felületével is. Ennek eredményeképpen a feszítőkúp és a feszítőhüvely közötti csúszóképesség nagy mértékben megnő, és így a feszítőék utánfeszílő tulajdonsága lényegesen javul. A találmány előnyös kivitele szerint a csúszóhüvely az ütközőn a feszítőkúp határos köpeny felületén túlnyúlik. A túlnyúló anyag a feszítési folyamat során a nagy nyomás hatására a feszítőkúp kúpfelületén elosztásra kerül. A csúszógyűrű anyagának megválasztásától függően a feszítőkúp és a feszítőhüvely között vékony csúszófilmréteg hozható létre. Különösen jó eredményeket lehetett elérni poliamidból készített csúszóhüvellyel, amelynek a feszítőkúp emelkedésének megfelelő kúpos felülete van. A találmány szerint előnyösen az ütközőt a feszítőkúppal határos sarok gyűrűsfelülete szolgáltathatja. Erre a sarokra fekszik fel a csúszóhüvely, a szárral ellentétes homlokoldalával. A feszílőhüvelynek kúpos belső felülete van, amely a feszítőkúp emelkedéséhez van igazítva. A feszítőhüvely kúpos felülete is, javítja a kívánt hatást, mégpedig azt, hogy a csúszóhüvely anyagának egy része, egyenletesen és igen vékony rétegben a feszítési folyamat során a feszítőkúp felületén elosztásra kerül. Műanyag csúszóhüvely helyett lehetséges lágy fémből készül, például ólom csúszóhüvelyt alkalmazni. A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán a rajz alapján ismertetjük. Az 1. ábrán látható feszítőék 2 fal 1 furatába van behelyezve. A feszítőék 3 szárból és a 3 szárral összekötött 4 feszítőkúpból 5 feszítőhüvelyből, és 6 rögzítőcsavarból áll. Az 5 feszítőhüvely és a 3 szár között 7 rugógyűrűként kialakított biztosító elem van, amely az 5 feszítőhüvelyt szétfeszítés előtt az 1 furatban megtartja. A 4 feszítőkúp és az 5 feszítőhüvely között 8 csúszóhüvely van elrendezve, amely a 4 feszítőkúppal határos 10 sarok 9 gyűrűfelületére támaszkodik. A 9 gyűrűsfelület így a 8 csúszóhüvely számára ütközőként szolgál. A 8 csúszóbüvelynek olyan belső átmérője van, amely a feszítőhüvelyen áthatoló 12 szár 11 szakaszának átmérőjének felel meg. A feszítőtest a 4 feszítőkúpjával a 12 szár és 13 menetes szakasz révén a 3 szárral mereven össze van kötve. Amennyiben a 6 rögzítőcsavart meghúzzuk, akkor a 3 szár a 4 feszítőkúppal együtl a furat nyílás felé mozdul el. Tekintettel arra, hogy az 5 feszítőhüvely a 7 rugógyűrű ill. biztosító elem révén a furatban rögzítve van, a 8 csúszóhüvely és a 4 feszítőkúp az 5 feszítőhüvelybe hatol és azt szétfeszíti, mindaddig míg az 5 feszítőhüvely a kívánt erővel a furat falára fel nem fekszik. Szétfeszítési folyamat közben a 8 csúszóhüvelynek a 10 sarkon túlálló része nagy nyomással az 5 feszítőhüvely révén a 4 feszítőkúp kúpfelületén adódik át. Eközben legalább a kúpfelület pórusai feltöltődnek, és így az 5 feszítőhüvely és a 4 feszítőkúp közötti csószóképesség jelentősen megnő. Ennek nem csak az az eredménye, hogy a feszítéshez kisebb forgatónyomatékot kell kifejteni, a 6 rögzítőcsavarra, hanem sokkal inkább az, hogy sokkal jobb az utólag bővülő furatban a rögzítőék utánfeszílő képessége. A 7 rugógyűrűnek, ill. biztosítania, hogy az 5 feszítőhüvely ne tudjon az 1 furatból kicsúszni. A kiviteli példánál a 8 vezetőhüvely poliamidból van, míg a feszítőhüvely többi része fémből. Szabadalmi igénypontok 1. Feszítőék feszítőhüvelybe behúzható feszítőkúppal, amely egy szár egyik végén van elrendezve, míg a szár másik végén felerősítő eszközként — előnyösen csavarként — van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a feszítőkúpon (4) a feszítőék szára (3) irányába nyúló ütköző (9) van kialakítva, amelyre a feszítőkúp (4) előtt elrendezett csúszóhüvely (8) fekszik fel, és a feszítőhüvely (5) a csúszóhüvelyen (8) keresztül a feszítőkúpra (4) feltolhatóan van elrendezve. 2. Az 1. igénypont szerinti feszítőék, azzal jellemez\’e, hogy a csúszóhüvely (8) az ütközőn (9) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
