199920. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet megvastagított résszel, vagy részekkel rendelkező monolit beton és/vagy vasbeton cölöp előállítására
1 HU 199920 A 2 hogy nem feltétlenül szükséges flexibilis 5 védőburok (lásd az 1 —3. ábrát) alkalmazása. A kisajtolt anyag megszilárdulása után a talptartományában 4 köpennyel védett megvastagított részszel rendelkező, köpenycső nélküli monolit vasbeton cölöp kialakult, és e cölöp armatúráját (vasszerelését) a bentmaradó 13 injektálócső alkotja. Ha olyan cölöpöt kívánunk gyártani, amely több megvastagított résszel rendelkezik, a 6. ábrán vázoltmegoldás kerül alkalmazásra. Az 1 köpenycső ebben az esetben három 1 — 3. ábra szerinti felbővítő 18 szerkezetet tartalmaz, és az 1 köpenycsőbe vezetett 13 injektálócső segítségével történik a betonozás, vagyis az utószilárduló anyagnak az 1 köpencsőbe juttatása. A 18 injektálócső alsó végét például sűrített levegővel felfújható rugalmas 14 tömlő veszi körül. Ennek segítségével az 1 köpenycsőnek a 14 tömlő felett elhelyezkedő, és a tömlő felett levő kirekeszteti tartománytól az alulra besajtolt utószilárduló anyagot (betont) a 14 tömlő elzárja. Ezzel a szerkezettel a több helyen megnövelt keresztmetszetű cölöpöt úgy állítjuk elő, hogy alulról felfelé haladva, a 13 injektálócső szakaszos felhúzásával külön-külön sajtoljuk ki az egyes megvastagított részek utószilárdulő anyagát. Eszerint először a legalsó felbővítő 18 szerkezet fölé állítjuk a 13 injektálócső 13a kibocsátónyílásál, felfújjuk a rugalmas 14 tömlőt, és a korábban már említett nyomás- és időtartam paraméterekkel végrehajtjuk az első injektálási műveletet, amelynek eredményeként kialakul a 7. ábrán egészében 21 hivatkozási számmal jelölt cölöp legalásó 23 megvastagított része, közvetlenül a 20 cölöpcsúcs fölött. Ezután a 13 injektálócsövei az alulról számított második felbővítő 18 szerkezet fölé húzzuk fel, és itt ismét felfújjuk a rugalmas 14 tömlőt, majd végrehajtjuk a második injektálási műveletet; ezzel létrehozzuk a második 23 megvastagított részt. Ezeket a műveleteket addig ismételjük, amíg valamennyi 23 megvastagított rész el nem készül. Megjegyezzük, hogy az ismertetett technológiával csak olyan 21 cölöpök építhetők, amelyekbe armatúra (vasszerelés) csak a legfelső 23 megvastagított rész feletti cölöpszakaszba építhető be, mégpedig csak a 13 injektálócső kiszerelése után. A 7. ábrán látható 21 cölöpnek az e legfelső szakaszába helyezett armatúrát 9, az 1 köpenycsőbe az utolsó fázisban gravitációsan bejuttatott utószilárduió anyagot pedig 8 hivatkozási számmal jelöltük. Az 1 köpenycső elvesző szerkezet, véglegesen a talajban marad, és a felső vége — amint a 6. és 7. ábrán is látható -at terepszint fölé nyúlik. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következőkben foglalhatók össze: a találmány szerinti eljárás és berendezés segítségével olyan cölöpök készíthetők, amelyek keresztmetszete gyakorlatilag tetszőleges helyen bővíthető, így a cölöp megvastagított része(i) ott alakítható(k) ki, ahol a teherviselés szempontjából legkedvezőbb talajréteg(ek) van(nak). Rendkívül előnyös tulajdonsága továbbá a találmány szerinti technológiának, hogy a köpenycsőbe sajtolt betonanyag nem kerül közvetlen érintkezésbe a talajjal; ezzel ugyanis egyrészt ki van küszöbölve annak a veszélye, hogy a besajtolt anyagból víz hatoljon a környező talajba, tehát nem kell számolni a kohéziós talajok átázásával, és az ezzel járó talaj-teherbírás csökkenéssel, másrészt a végleges, megszilárdult betonanyag nincs kitéve a korrozív talajvizek hatásának. A találmány szerinti megoldással készült cölöpök igen anyagtakarékosak, mivel a köpeny (ballon) egyrészt meggátolja az anyag elszökését a talajban, másrészt a bevitt anyagmennyiséghez képest kedvező a cölöp teherbírása, mert nemcsak a csúcsellenállás növelhető meg jelentősen, hanem a köpenysúrlódás is a többszörösére nő azáltal, hogy a teherviselésbe bevont talajtartomány átmérője a cölöppel együtt kialakított "gallérok" miatt lényegesen megnő, és a cölöp-benyomódáskor fellépőú nyíróerő-ellenállás nem a cölöp köpenyfala és a talaj érintkezősi felületén, hanem a felbővített keresztmetszetek átmérőjével megegyező hengerpalást mentén talaj és talaj között lép fel. A találmány szerinti cölöpök egyszerű eszközökkel, energiatakarékosán elkészíthetők, a gépek és berendezések könnyen mozgathatók. A talajrétegek ismeretében az átmérőbővítések helye pontosan megtervezhető, és a besajlolt anyag mennyiségéből és a sajtolóerőből megbízható módon következtetni lehet a talajréteg fizikai állapotára, és a cölöp keresztmetszetének a bővítése a besajtolt anyag (például be ton) mennyiségéből pontosan meghatározható A cölöpök húzására (lehorgonyzásra) és nyomásra egyaránt igénybe vehetők. A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben példaként közölt megoldásokra, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül sokféle módon megvalósítható. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás megvastagított résszel vagy részekkel rendelkező monolit beton- vagy/és vasbeton cölöp készítésére, amely eljárás során köpenycsövet juttatunk a talajba, amelybe utószilárduló anyagot töltünk, és azt megszilárdulni hagyjuk, azzal jellemezve, hogy a cölöp (21) megvastagított részének (23) vagy részeinek megfeleő helye(ke)n nyílásokkal (2) áttört csőszakasszal (3) rendelkező, és e csőszakaszt (3) kívül körülvevő, tágulni képes, az utószilárduló anyaggal szemben át nem eresztő, vagy lényegében át nem eresztő köpennyel (4) ellátott köpenycsövet (1) juttatunk a talajba, és a köpenycsőbe (1) töltött utószilárduló anyagot a nyílásokkal (2) áttört csőszakasz (3) nyílásain keresztül az atmoszférikust meghaladó nyomással a merev köpenycső (1) és á tágulni képes köpeny (4) közé préseljük, miáltal a köpenyt (4) - utószilárduló anyaggal kitöltve — a köpenycsövet (1) körülvevő talajba nyomjuk, és ily módon alakítjuk ki a cölöpőnek (21) a talajtól a köpeny (4) által elhatárolt megvastagított részét (23) vagy részeit (1-3. éa 7, ábra). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
