199919. lajstromszámú szabadalom • Árok-, vagy mederburkoló elem
1 HU 199919 B ■t A találmány betonból vagy vasbetonból készült árok- vagy mederburkoló elemre vonatkozik. Ismeretes, hogy vízvezető árkoknak, medreknek a fenekét gyakran kell szilárd burokolattal ellátni, amelynek sok esetben vízzárónak, vagy legalábbis részben vízzárónak kell lennie. Az árokburkolás (mederburkolás) rendeltetése például a talajerózió megakadályozása; a vízsebesség növelése az áramlási ellenállás csökkentése és a növénybenövés kiküszöbülése révén; a víz elszivárgásának a megakadályozása a vízzáróság biztosításával; a meder-, illetve árokfenntartási munkák megkönnyítése. Az árok- és mederburkolatok céljára jelenleg túlnyomórészt a következő megoldások valamelyike használatos; — beton járdalapok talajtükörre vagy ágyazatra fektetve; — állandó falvastagságú tömör, derékszögű U- keresztmetszetű vasbetonelemek; — trapézkeresztmetszetű tömör vasbetonelemek. A beton járdalapokból készüli burkolatok hátránya, hogy a lapok az illesztéseknél egymáshoz képest könnyen elmozdulnak, a burkolat a kimosásokkal szemben nem megfelelően ellenálló, és a hézagok csak mérsékelten vízzáróak. Az U-keresztmetszetű és trapézkeresztmetszetű vasbeton elemek hátránya, hogy a belőlük készült árok-, illetve mederburkolat hidraulikai szempontból kedvezőtlen alakú, emellett a nagy falvastagság miatt az elemek nehezek, szállításuk és beépítésük ezért körülményes. A találmány feladata, hogy olyan osztatlan keresztmetszetű árokburkoló elemet szolgáltasson, amelynek felhasználásával hidraulikailag optimális szelvényű árokburkolatok építhetők. Emellett az árokburkoló elemnek a lehető legkisebb súlyúnak — vagyis anyagtakarékosnak —, ugyanakkor maximális hosszúságúnak kell lenie, ami az árokburkolat egyszerű és gyors megépítését teszi lehetővé. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben az árokburkoló betonelem falát helyenként keresztirányú (vas)beton bordákkal erősítjük meg, a burkolóelem minimális, csak a vízzárás biztosításához szükséges faivastagsággal alakítható ki. További felismerésünk, hogy e szerkezeti kialakításnak is köszönhetően a burkolóelem szelvénye hidraulikailag a lehető legkedvezőbb alakkal, például párából-, tojás-, vagy ezeket közelítő sokszög-alakkal gyártható, és az ilyen elemekkel burkolt árokban még kisvízfolyások (-állások) mellett is elég nagy vízsebesség alakul ki ahhoz, hogy ülepedés ne következzék be. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan árok- vagy mederburkoló elem segítségével oldottuk meg, amelynek alsó és oldalsó határolási funkciót betöltő, a két végén és felül nyitott beton vagy vasbeton fala van, és amely árokburkoló elemnek az a lényege, hogy íves, vagy az íves alakot sokszöggel közelítő alakú fallal rendelkezik, és a fal végein a fal hosszirányára keresztirányú, előnyösen arra merőleges, betonból vagy vasbetonból készült, a fallal egybeépített külső erősítő bordái vannak, és a fal hosszirányában az egyik bordából csap nyúlik ki, a másik öordába pedig ilyen csap befogadására alkalmas horony van bemélyítve. Előnyös, ha a fal végén levő bordák között egy vagy több közbenső borda van, továbbá, ha a bordák sík talppal rendelkeznek. Az elem egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a bordák a falat kívülről körülvevő lemezszerű, a fal felső peremétől lefelé szélesedő szerkezetrészek, és a fal legalsó alkotója alatt távközzel végződnek, mimellett a fal felső peremétől a bordák oldalirányú távközzel kifelé nyúlnak. Célszerű továbbá, ha a csap és a horony előlnézetben tekintett alakja azonos a fal metszetben tekinetett alakjával, valamint ha a csap hosszúsága azonos, vagy lényegében azonos a horony mélységével; végül ha a fal keresztmetszetben parabola alakú vagy tojásszelvényű, vagy pedig a parabolát vagy tojás alakot közelítő sokszög alakú. A találmányt a továbbiakban a csatolt raj alapján ismertetjük részletesen, amely az árok- vagy mederburkoló elem egy előnyös kiviteli példáját axonometrikus nézetben tartalmazza. Az elemnek a jelen kiviteli példa esetében parabolát közelítő sokszög alakú, osztatlan szelvényű 1 fala van, amelyek a vastgságát a hivatkozási betűvel jelöltük. Az 1 falnak statikai szerepe gyakorlatilag nincs, ezért vasalatlan lehet, és vastagságának csak a vízzárást kell biztosítania. Ezért az a méret lényegében kisebb lehet, mint a bevezetőben említett derékszögű U-alakú mederburkoló elemek falvastagsága. Az elem két végén egy-egy külső 2, 3 borda van, továbbá az elem e két 2, 3 borda között egy további közbenső 4 bordával is rendelkezik. Ezek a 2 —4 bordák legfelül az 1 fal peremétől b mértékkel kifelé túlnyúlnak,, és az elem beépített helyzetében függőleges 8 oldallapokkal és 7 sík talppal rendelkeznek, amely utóbbi az elem beépítésekor mintegy síkalapozást biztosít. Ezek a 7 talpak az 1 fal legalsó alkotója alatt ç távközzel húzódnak. Az ábrán jól látható, hogy a 2—4 bordák mintegy az elem hosszirányára keresztirányú külső merevítő lemezszerkezetként biztosítják az 1 fal stabilitását, és erősítik statikailag a falat, hiszen azzal egybe vannak építve. A 2—4 bordák — még ha kis mértékben is — rendszerint vasaltak, bár kis elemméreteknél a bordák vasalatlanok is maradhatnak. Az elem közbenső borda nélkül, de egynél több közbenső bordával is készülhet; a közbenső bordák száma az elem gyártási hosszának a függvénye. Az elem egyik végén az 5 csap, a másik végén 6 horony van kialakítva, amelyeknek azonos az alakjuk; így az 5 csap egy (nem ábrázolt) azonos szomszédos elem hornyába illeszkedhet, míg az elem 6 hornyába egy másik (ugyancsak nem ábrázolt) szomszédos elem csapja illeszkedik. A jelen kiviteli példa esetében az 5 csap az 1 fal h hosszúságú meghosszabbításaként a 2 borda homloklapján túl. A 6 horony ugyanilyen h 3 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
