199916. lajstromszámú szabadalom • Lehorgonyzó eszköz
1 A HU 199916 A 2 zóerő az alapiestre áthárítható - pl. lyukba fűzött tüske. — , Felismerésünk még, hogy az erőt fogadó szerkezeti rész és a kalapácsfejű csavar közötti beépítés után létrehozható erő átadó kapcsolat legegyszerűbben egy felülről befűző nyílással ellátott hüvelyt és erőt továbbító szárat magába foglaló szerkezettel oldható meg, amely az erőt továbbító szárral kényszer kapcsolatban van. Ezen felismeréseink alapján dolgoztuk ki a találmány szerinti lehorgonyzó eszközt szerkeze tek vagy szerkezeti részek, főleg építőipari szerkezetek részei közötti statikus és/vagy dinamikus terhek, különösen húzóerők átadására, amelynek — célszerűen egymással oldható kapcsolatban levő — kötőeleme, valamint erőt fogadó szerkezeti része van és melyet az jellemez, hogy a kötőelem kalapácsfejű csavar és az erőt fogadó szerkezeti rész egymással merev kapcsolatban álló szárból és hüvelyből áll, mely hüvelyt oldallapok határolnak, valamint befűzőnyílással és horgonykamrával van ellátva. Az erőt fogadó rész fogadó fészekbe helyezhető, amely fogadó fészek utószilárduló anyaggal tölthető ki. A találmány szerinti lehorgonyzó eszköz további ismérve lehet, hogy a hüvely véglapokkal van ellátva. Egy másik lehetséges kiviteli alaknál az erőt további száron legalább egy áttörés van, melyhez rögzítő elem csatlakozik. A fogadó fészek kialakítása ebben az esetben olyan, hogy abba segédfurat vezet, amelyen keresztül a rögzítő elem utólag betolható az áttörésbe. A találmány szerinti lehorgonyzó eszköz segítségével tökéletes erőátadás valósítható meg mind statikus, mind dinamikus hatások, valamint ismételt igénybevételek esetén. Jelentős előnye, hogy az építési- és szerelési pontatlanságok jól kiegyenlíthetők. Emellett az erőátadás rövid szerkezeti hosszon történik, könnyen tipizálható, utólag is gyorsan és pontosan beépíthető az eszköz. Végül, de nem utolsó sorban segítségével oldható kapcsolatot biztosíthatunk az erőt átadó és erőt fogadó szerkezetek vagy szerkezeti elemek között, aminek elsősorban rekonstrukciós munkáknál van nagy jelentősége. A találmányt kiviteli és beépítési példa kapcsán a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesebben. A mellékelt rajzokon. 1. ábra a találmány szerinti lehorgonyzó eszköz egy egyszerű kiviteli alakja metszetben. 2. ábra a lehorgonyzó eszköz 1. ábra szerinti kiviteli alakja oldalnézetben (elülső véglap nem ábrázolva). 3. ábra a lehorgonyzó eszköz összeállítási rajza sematikusan ábrázolva (elülső véglap nélkül). 4. ábra a lehorgonyzó eszköz egy általános beépítési vázlata (elülső véglap nélkül). 5. ábra a lehorgonyzó eszköz sarok beépítési vázlata (elülső véglap nem ábrázolva). Az 1. ábrán és a 2. ábrán a lehorgonyzó eszköz oldalnézete és metszete látható. Az 1 kalapácsfejű csavar a kötőelem, az erőt fogadó szerkezeti rész 2 szárból és azzal merev kapcsolatban álló 3 hüvelyből áiL, amely 3 hüvelyt 4 oldallapok határolnak és 5 befűzőnyílást, valamint 6 horganykamrát fognak közre. A 3 hüvelyt 7 véglapok határolják. A 2 száron 8 áttörés van. Az 1 kalapácsfejű csavart: d, fejszelosség: a, fej hossz: b, fejmagasság: m méretlánccal jellemezhetjük. Az előző jelölések alapján befűzőnyílás A mérete > rögzítőelem d mérete befűzőnyílás A mérete > rögzítőelem a mérete befüzőnyílás B mérete > rögzítőelem b mérete befűzőnyílás A mérete < rögzítőelem b mérete a horgonykamra C mérete > rögzítőelem b mérete a horonykamra D mérete > rögzílőelcm c mérete A 3. ábrán a lehorgonyzó eszköz axonometrikus képét ábrázoljuk melyen jól látható a 1 kötőelem, amely oldható kapcsolatban van az erőt fogadó szerkezeti résszel. Utóbbi 2 szárból és 3 hüvelyből áll, melyet 4 oldal és 7 véglapok zárnak le és 5 befűző nyíláshoz csatlakozó 6 horganykamrája van. A 2 szár 8 áttöréssel van ellátva, melybe 9 rögzítő elem tolható be. A 4. és 5. ábrákon beépítési példák vázlatai láthatók. Az egyszerűbb ábrázolás és jobb áttekinthetőség érdekében a vázlatokon több egyszerűsítést alkalmaztunk, pl. a 4. ábrán az 1 szerkezetet a mellső végén nem zártuk le a 7 véglappal, a 4. ábra "üveg ábra" stb. A 4. ábra egy olyan beépítési példát szemléltet, amikor a 9 rögzítő elem az alapba — a találmány szerinti lehornyozó eszköz befogadására készített - 10 furat felső síkjából indított 11 segédfuraton át van befűzve. Az ábrán jól látható, hogy a találmány szerinti lehorgonyzó eszköz részére az alapba egy fogadó 10 fészket kell készíteni, amelynek legegyszerűbb formája furat, célszerűen két furat áttörve. A lehorgonyzó erő növelésére célszerű a 8 áttörésen keresztül egy 9 rögzítőelemet is "befűzni". Természetesen biztosítani kell a befűzés lehetőségét is. A terepszintből kiálló alapok esetében legegyszerűbb, egy oldalról történő befúrással létrehozott segédfurat készítése. A 10 fészket a lehorgonyzó eszköz behelyezése és a 9 rögzítőrúd befűzése után kötőanyaggal kell kitölteni. Az előzőekben említettük, hogy a 7 véglapok használata nem szükségszerű, csak célszerű. Látható, hogy ha a 6 horgonykamra a két végén nincs lezárva, akkor a kötőanyag befolyhat a 6 horgonykamrába, vagy kiöntés előtt a szabad végeken zsaluzni kell. Az 5. ábrán olyan beépítési példa furat elrendezése van szemléltetve, amikor a 9 rögzítőelem részére készített 11 segédfurat a 10 fészek felső síkjához képest szárat bezáró síkból az alap sarokrészből van indítva. A találmányunk szerinti lehorgonyzó eszköz több előnyös tulajdonsággal rendelkezik.- A kalapácsfejű csavar méreteihez "illeszthető" és "doboz" szerkezetként kialakított horgonykamra jelentősen lecsökkenti a fogadó fé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
