199893. lajstromszámú szabadalom • Felületaktív anyagokat tartalmazó, szinergetikus hatású készítmény
1 HU 199893 A 2 A találmány felületaktív anyagokat tartalmazó, színergetikus hatású készítményre vonatkozik, mosó és tisztítószerek céljára. Ismeretes, hogy a színergetika a fizika, kémia, biológia és ökológia területén igen fontos kutatási terület. Lényege, hogy különbözó anyagok együttesen olyan új, előre nem várt, fokozott előnyös hatást fejtenek ki, amit külön-külön a komponensek önmagukban nem tudnak elérni. A színergetika tehát azért rendkívül fontos a kémia területén is, mert a színergetikus hatás felismerése olyan lehetőséget ad, hogy pl. két komponens egymásra hatása révén jobb, olcsóbb, tökéletesebb tulajdonságokkal rendelkező termékhez lehet jutni, mint egy bonyolult szintézissel előállított termék által. A színergetikus hatás sokszor igen bonyolult kémiai eljárást helyettesít. A színergetikának napjainkban főleg a szerves kémiában van igen nagy jelentősége az ipar és a technika számos területén. A szinergizmussal foglalkoznak például a következő irodalmi helyek: Haken Graham: Umschau 71, 191-195 (1971): Haken: Synergetics, Cooperative Phenomena in Multi-Component Systems, Stuttgart, Teubrner 1973. Az életszínvonal emelkedése megköveteli, hogy a különböző használati cikkel, anyagok ugyancsak magas színvonalúak legyenek. A háztartásvegyipari cikkek zöme különböző felületaktív anyagokat tartalmaz. A legtöbb felületaktív anyag előállítása vagy túlságosan bonyolult vagy túl költséges. Egyes felületaktív szerek továbbfejlesztése, korszerűbbé tétele, hatékonyságának növelése legtöbbször igen technológia igényes. Figvelembevéve az előzőeket, a találmány célkitűzése, hogy néhány felületaktív anyag egymásrahatásával olyan hatásfokú felületaktív készítményt biztosítson, amelyet a jelenlegi ismereteink alapján az adott komponensekből semmiféle technológiával nem lenne lehetséges előállítani. A találmány szerinti kompozíció lényege, hogy 4 — 8 tömegrész aromás szulfonsavat, előnyösen dodecil-benzolszulfonsavat, ftálsavszulfonsavat, naftalinszulfonsavat, 1,5 —4,5 tömegrész éter-alkoholt vagy éter-alkoholszulfátot, 0,5 — 2 tömegrész nonil-fenol-poli(glikol-éter)l, 0,07-0,2 tömegrész glicint tartalmaz, egy vagy több oldószer, és adott esetben semlegesítő komponens, és/vagy inhibitor, és/vagy tenzid, és/vagy illatanyag kíséretében. A komponenseket tetszés szerinti mennyiségű vízben oldjuk fel illetőleg tetszés szerinti koncentrációra hígítjuk. A találmány szerinti készítmény hatásmechanizmusa a következő: Az aromás szulfonsav — például dodecil-benzolszulfonsav — monomolekulárisan, az éter-alkohol micellárisan, a nonil-fenol-poli(glikol-éter) monomolekulárison vagy térkitöltő hatással oldódik. A dodecil-benzolszulfonsav nedvesít, emulgeál, az éter-alkohol diszpergál, részecske lebegtető, a nonil-fenol-poli(glikol-éter) emulgeál, viszkozitást növel. Ha az említett komponenseket külön-külön alkalmazva készítenénk valamilyen mosó-tisztószert, 30 — 30 t%-nyi mennyiséget kellene alkalmazni, és még így is sok kívánnivalót vonna az elért hatás maga után. Valamely tisztítószernek tudnia kell nedvesíteni, szcnnyeltávolítani, lebegtetni, emulgeálni (diszpergálni). A korszerű felületaktív anyagok és készítmények előállítása — amint említettük — bonyolult technológiát igényel, a termékek ezért költségesek. A találmány szerinti felismerés értelmében a hatásmechanizmus növelhető, egyszerű technológia mellett, a színergizmus révén elért hatásnöve léssel. A találmány szerint kifejlesztett megoldással három meghatározott felületaktív anyagból empirikus úton megállapított, meghatározott arányok kiválasztása mellett olyan színergetikus hatást értünk el, mely jóval nagyobb tisztító hatást eredményez, mintha a komponensek mennyiségét külön-külön önmagukban 3 —4-szeresére megnövelnénk. A legkedvezőbb arány a következő: dodecilbenzolszulfonsav 6 tömegrész, éter-alkohol 3 tömegrész, nonil-fenol-poli(glikol-éler) 1 tömegrész. Ez az arány 1 t%-os töménységtől 15 t%-os töménységű készítményekhez egyaránt alkalmazható, különböző célra használatos tisztítókompozíciók előállításánál. Megnövelt koncentráció nem fejt ki nagyobb hatást. A színergetikus hatást létrehozó mennyiségű említett komponensekhez szükséges 0,07 — 0,2, célszerűen 0,1 tömegrész glicin hozzáadása. A glicin mint a-aminoecetsav, illetőleg mint a legegyszerűbb aminosav, amíoter elektrolit szerepet tölt be. H?N-CHi-CaOOH + H,() + H+ +H3NCH2-CCK)H. glicin Vizes közegben az aromás szulfonsav (például dodecil-benzolszulfonsav) és alifás kénsavészter (éter-alkoholszulfát) bizonyos idő eltelte után egy része deszulfonálódik, így a kompozíció hatása leromlik. A nonil-fenol-poli(glikol-éter) nemcsak diszpergál, hanem növeli a viszkozitást, így a hidrolízist elősegítő molekulák mozgása lelassul és a glicin mint amfoter elektrolit az akceptor szerepét betöltve protonmegkötő, így gyakorlatilag a deszulfonálás megszűnik. A találmány szerinti készítmény összetételét a következőkben példák kapcsán szemléltetjük. Példák 1. példa 9,01% dodecil-benzolszulfonsav, 4,51% éter-alkoholszulfát, 1,51% nonil-fenol-poli(glikol-éter), 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
