199890. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidált keményítő alapú ragasztóanyag előállítására

1 HU 199890 B 2 A találmány tárgya eljárás oxidált keményítő­alapú ragasztóanyag előállítására. Keményítőt módosított keményítő-származé­kot tartalmazó ragasztóanyagokat széles körben alkalmaznak. Különösen elterjedt az ilyen ragasztók hasz­nálata papírzsákok és többrétegű hullám karton gyártásánál. Ilyen eljárást ismertetnek a "Starch Chemistry and Technology" című könyvben. (Acad. Press. N.Y., London, 1965, Vol 1 — 2.) A felhasználás alapja az, hogy az azonos egy­ségekből álló cellulóz és a keményítő között an­­hidroglükóz-egységeik poláris csoportjai révén intermolekuláris hidrogénkötések alakulnak ki. Ezek nagy szerepet játszanak a két polimer közti adhéziós és adszorpciós folyamatokban. Napjainkban a papíriparban a keményítőt kedvezőbb reológiai jellemzőjű módosított szár­mazékaival váltják fel. Többnyire savas, vagy lú­gos hidrolízissel, illetve oxidációval módosítják a keményítőt. Az oxidáció enzimes katalízissel vagy kémiai úton mehet végbe. Ragasztóanyagként felhasználható keményítő­származékok előállítását ismertetik az 1.552.723. számú frakcia szabadalmi leírásban is. Oxidáció után csökken a felgyorsult csirízese­­dés hőmérséklete, a csiriz színe világosabb, visz­kozitása kisebb lesz, ezért adott viszkozitású diszperzió kevesebb vízzel készíthető az oxidált keményítő-származékokból. Ennek előnye a pa­píriparban használt nagy sebességű ragasztógé­pek termelékenységének növelhetőségében mu­tatkozik, mivel kevesebb vizet kell elpárologtatni a ragasztókötés kialakításához. Előnyös az is, hogy az oxidált keményítő gél­képződési hajlama sokkal kisebb a natív kemé­nyítőénél, mert az új funkciós csoportok gáltol­­ják a láncmolekulák asszociációját. Oxidált keményítő alapú ragasztó diszperziót írnak le a 4.379.015., 4.343.654., 4.008.121. ame­rikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Ma a papíripar egyre újabb területeken alkal­mazza az oxidált keményítőt, pl. ragasztószalag .készítésére, mosható tapéta ragasztására, üveg­­cimkézésre könyvkötészetben stb. Ezeket a felhasználási területeket tárgyalja a 7.600.540., 5.782.596. számú japán és a 2.321.324, és 3.146.364. számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás. Vegyszeres oxidációhoz leggyakrabban nátri­­um-hipokloritot használnak. Oxidációnál kétféle folyamat játszódik le: új funkciós csoportok ke­letkeznek (karbonil- és karboxilcsoport) és köz­ben fölhasad a glükozidos kötések egy része is. E folyamatok részaránya a reakciókörülmények függvénye. Ha az oxidáció 9-es pH-n megy vég­be, a karbonil- és karboxilcsoportok mennyisége azonos nagyságrendű, 10-es pH fölött viszont fő­ként karboxilcsoportok keletkeznek. 57 glükóz­egységre jut egy karbonil- és 200-ra egy karboxil­csoport. Ha egy glukózegység oxigénfogyasztása meg­haladja a 0,02—0,025 mólt, — ami a keményítő tömegére vonatkoztatva 1 t% aktív klórnak felel meg - jelentősebb degradáció megy végbe mind az amilóz, mind az amilopektin frakcióban, és a keletkezett degradált polimer 100 — 200 glükóz­egységből áll. Az ismert nátrium-hipoklorittal történő ke­ményítő oxidációs eljárások a gélesedési hőmér­séklet alatt, 27-47 °C-os hőmérsékleten, 1 — 4 órás reakcióidővel, 8 — 11-es pH-n mennek vég­be, a keményítőre számítva 0,5 —8,5 tömeg% ak­tív klór jelenlétében, majd a maradék oxidáló­szert nátrium-biszulfittal bontják el, majd a pH-t hígított sósavval 6,5-re állítják be. Ezután az oxi­dált polimert kipreparálják, és belőle készült vi­zes szuszpenzió lúgos vagy semleges közegben történő kezelésével, illetve hőkezelésével állítják elő a papír- vagy textilipari segédanyagot. Ilyen eljárásokat ismertet a 8.186.974. számú japán, a 128.888. számú csehszlovák, a 79.100.434. és a 7.847.433. számú japán szaba­dalmi leírás. Textil és bőr ragasztásra alkalmas oxidált ke­ményítő-alapú ragasztó kompozíciót ismertet 201.473. számú cseh szabadalmi leírás. Furnír lemez ragasztására alkalmas oxidált keményítő-alapú kompozíciót írnak le az 58.96.665. számú nem vizsgált japán közrebocsá­­tási iratban. Az így előállított ragasztóanyagok ragasztási kötéserőssége nem minden alkalmazási területen kielégítő. Célul tűztük ki olyan keményítő-származékot tartalmazó ragasztó kompozíció előállítását, amely az ismert keményítő-alapú ragasztókhoz képest megnövelt ragasztási kötéserősséggel ren­delkezik és papír, textil fa és bőr ragasztására egyaránt alkalmas. Kísérleteink során azt találtuk, hogy ha kemé­nyítőt lúgos közegben nátrium-hipoklorittal oxi­dáljuk, majd az oxidáció után a szokásosan alkal­mazotthoz képest 10-40-szeres mennyiségű fém-biszulfittal vagy -piroszulfittal reagáltatjuk, megnövelt ragasztóképességű terméket tudunk előállítani. A feleslegben alkalmazott biszulfit, illetve piroszulfit több funkciót is betölt. Egyrészt a szokásos módon az oxidálószer fe­leslegének elbontására és a pH beállítására szol­gál, azonban a nagy feleslegben lévő biszulfit, il­letve piroszulfit az oxidált keményítő karbonil­­csoportjaival addíciós vegyületeket is képez, az alábbiak szerint: Na2S2Os + H20 —> 2NaHS03 N S03Na Az addíciós vegyületeknek a jelenléte pedig kedvezően befolyásolja az előállított termék po­laritását és így annak jelentős mértékben növeli ragasztási szilárdságát. Az oxidáció minőségét a keményítő tömegére számított aktív klórtartalommal tudjuk befolyá­solni. A keményítő oxidációja során új funkciós cso­portok, karbonil- karboxilcsoportok keletkeznek és közben felhasad a glükozidos kötések egy ré-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom