199882. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, vazopresszin antagonista hatású, polipeptidek és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 199882 B 2 luolszulfonil-, a trifluor-acetil-, az aril-szulfenil- és a formilcsoportok. A (II!) általános képletű vegyületck körébe tartoznak a vegyületek optikailag aktív izomerjei is. Ezeket az izomerelegyekből királis bázisokkal alkotott sóik frakcionált kristályosításával választhatjuk szét királisan tiszta D- és L-izomer formáikra. A találmány szerinti eljárás végtermékei vazopresszin antagonista hatásúak. A vazopresszinről ismeretes, hogy a vesében ható antidiuretikus mechanizmus részese. Ha ezen vegyületek hatása antagonizálja a természetes antidiuretikus hormonok (ADH) hatását, a szervezet a vese tubulusok terminális szakaszának megnövekvő permeabilitása folytán vizet választ ki. A hatás mechanizmusa egyes renális epiteliális sejtek plazraamembránján elhelyezkedő vazopresszin receptorokon (V2-receptorok) érvényesül. A találmány szerint előállított vegyületek legjelentősebb farmakodinámiás hatása a víz diuretikus hatás, nátrium-hajtó hatásuk, így a hidro-klór-tiazid hajtó hatás is kevésbé jelentős. A találmány szerint előállított vegyületek olyan betegeknek adhatók, akik elégtelen antidiuretikus-hormon-kiválasztás tünetegyüttesben (SIADH) szenvednek vagy nem kívánt ödémás állapotban vannak. Az olyan klinikai állapotok, amelyek esetén a találmány szerint előállított vegyületek alkalmasak, például a magas vérnyomás, a májcirrózis, a hiponátrémia, a vértolulásos szívelégtelenség vagy bármely, komoly sérülésből vagy betegségből adódó traumás állapot. A vazopresszin-receptor helyek második csoportját a kardiovaszkuláris rendszerben magában lévő vaszkuláris presszor helyek (Vrreceptorok) alkotják. A találmány szerint előállított vegyületek bzonyos mértékig ezeket is antagonizálják, ezáltal antipresszor és vérnyomáscsökkentő hatást kialakítva. A fentieknek megfelelően a találmány szerint előállított vegyületeket elsősorban vérnyomáscsökkentő és diuretikus aktivitás kifejtésére alkalmazhatjuk. Ezt a vegyületek nemtoxikus, de hatásos mennyiségét — előnyösen gyógyászati célra alkalmas hordozóanyaggal elegyítve — belsőleg, orálisan, parenterálisan, száj üregen át vagy belégzéses úton adagolva érjük el. Az alkalmazott hatóanyag dózis 0,01 —10 mg/kg, előnyösen 0,1 — 1 mg^kg egy 70 kg testtömegű beteget számításba véve. A kezelendő embernek vagy állatnak a dózisegységeket napi 1-5 részletben adjuk be. A találmány szerint előállított vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítmények folyékony hordozóanyagban, például izotóniás sóoldatban oldott vagy szuszpendált dózisegységek, amelyek parenterális adagolás, például intravénás, szubkután vagy mtramuszkuláris injekciók céljára ampullákba vagy több dózist tartalmazó fiolákba vannak kiszerelve. Hasonlók a belégzésre szolgáló készítmények, de ezek szokásosan dózisegységet adagoló készülékbe vagy inhalátorba vannak töltve. Alkalmazhatók még por formájú készítmények, olajos készítmények, gélek, izotóniás készítményeiéhez megfelelő pufferek, száj üregből felszívódó készítmények, transzdermális tapaszok, emulziók vagy aeroszolok is. A természetes antidiuretikus hormon elleni V2-antagonista hatást (anti-ADH aktivitás) in vitro sertés velőszöveten (az I. táblázat "Kj," oszlopa) vagy emberi vesén, in vitro pedig vízhiányos patkányon vizsgáltuk. A vazopresszinnel stimulált adenilát-cikláz aktivitás (K;) és a vazopresszin kötő aktivitás (Kkötö) in vitro vizsgálati eljárását F. Stassen és mtsai ismertetik a J. Pharmacology and Experimental Therapeutics, 223 50 — 54 (1982) szakirodalmi helyen. A Vrantagonista aktivitást patkány mellkasi-aorta szövetet és plazma-membránt alkalmazó módszerrel vizsgáltuk. Ezeket az eljárásokat az előbbiekben hivatkozott Stassen közleményben és a Diuretikumok 1. Nemzetközi Konferenciájának (1984. március, Florida, Miami) közleményében ismertetik. Az oxitocin antagonizmust W. Sawyers és mtsai eljárásával [Endocrinology, 106 81 (1978)] vizsgáltuk. Az anti-ADH aktivitás in vivo vizsgálatát vízhiányos patkányon végeztük és az eljárást a következőkben ismertetjük. A vizsgálatot megelőzően körülbelül 18 órával megvontuk a vizsgálatba vont hím patkányoktól az élelmet és a vizet. Az állatokat négyesével anyagcsere-ketrecbe helyeztük. A vizsgálat kezdetén (0 óra) intraperitoneálisan beadtuk a kísérleti csoport tagjainak a vizsgálandó vegyületet, és mindkét kontroll csoport tagjainak (éheztetett és nem éheztetett) a kísérleti csoportéval azonos térfogatú hordozóanyagot. A vizelet térfogatát és ozmózis-nyomását 4 óránként mértük. A vizsgálat eredményeit a kiválasztott vizelet térfogatával (kumulatív, ml), a kiválasztott elektrolit mennyiségével (mekv/patkány), a kiválasztott karbamid mennyiségével (mg/patkány) és az ozmolalitással (milliOsmól/kg víz) mérjük. A szignifíkancia megállapítására tolerancia-tesztet alkalmazunk. ED300 értéken a vizsgált vegyületnek azt a dózisát értjük (/íg/kg egységben megadva), amely a vizelet ozmolalitásnak 300 milUOsmól/kg értékre való csökkentéséhez szükséges. Az alábbi vegyületeket vizsgáltuk: A. [l-(/3-merkapto-/?,/J-ciklopentametilén-propionsav)-2-(0-etil-D-tirozin)-4-valin-8-arginin-9-dezglicin]-vazopresszin. B. [l-(/?-merkapto-/?,/?-ciklopentametilén-propionsav)-2-(0-etil-D-tirozin)-4-valin-6-D-cisztein-8-arginin-9-dezglicin]-vazopresszin. C. [l,6-(6,6-ciklopentametilén-2-amino-L-szuberinsav)-2-(0-etil-D-tirozin)-4-valin-8-arginin-9-dezglicin]-vazopresszin. D. [l,6-(6,6-cikIopentametilén-2-amino-D-szuberinsav)-2-(0-etil-D-tirozin)-4-valin-8-arginin-9-dczglicin]-vazopresszin. Eredményeinket az I. táblázatban adjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
