199873. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vankomicin típusú antibiotikumok kinyerésére
1 HU 199873 B 2 A találmány tárgya új eljárás vankomicin típusú antibiotikumok kinyerésére. A vankomicin típusú glikopeptidek az antibiotikumok értékes csoportját képezik. A vankomicin, ez a keresett antibiotikum az ötvenes évek végétöl kezdve kereskedelmileg beszerezhető. A vankomicin típusú antibiotikumok közül példaként említhető antibiotikumok: a vankomicin (3.067.099. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), az M43A (4.548.925. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), az M43D (4.547.488. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), az M43B és M43C (4.548.924. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás) az A82846A, A82846B és az A82846C (0265071. számú európai nyílvánosságrahozatali irat), a risztocetin (2.990.329. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), a risztocetin A pszeudoaglikon (Williams és munkatársai, J. C. S. Chem. Comm. 1979, 906- -908), az A41030 A-G faktorok (4.537.770. sz. Amerikai Egyesült államok-beli szabadalmi leírás), az A47934 (4.462.942. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), az A355512B. pszeudoaglikon (4.029.769. sz. Amerikai Egyesült Államokbeli szabadalmi leírás, ebben A35512B ágiikon elnevezéssel szerepel, de itt A35512B pszeudoaglikonként említjük, minthogy az aminocukor megmarad); az aktaplanin (A —4696) A és B faktor (4.115.552. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), az aktaplanin B1( B2, B3, Cja, C3 és Ej faktorok (4.322.406. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), az aktaplanin G faktor (4.461.723. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), az aktaplanin K—O faktorok (4.479.897. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), az aktaplanin pszeudoaglikon (4.322.343. sz. Amerikai Egyesült Államokbeli szabadalmi leírás), a teikomicin (teikoplamin) Aj, A2 és A3 faktorok (4.239.751. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), a teikomicin A2 1 — 5 faktorok (4.542.018. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), az L17054 (4.594.187. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), és az L17046 (119.574-A. számú európai szabadalmi leírás). Az egyszerűség szempontjából a vegyületeknek ezt a csoportját a továbbiakban vankomicin típusú antibiotikumoknak nevezzük. A vankomicin ti, usú antibiotikumok terápiás céllal használhatók elsősorban a gram-pozitív baktériumokkal szemben. Ugyancsak felhasználhatjuk őket állati növekedésserkentőkként is. Általában az antibiotikumoknak a fermentléből való kinyerésénél akkor maximális a kinyert anyag mennyisége, ha a folyamat lépéseinek száma minimális. Különösen nehéz a maximális kinyerés nagy térfogatú fermentációnál. Nagyméretű fermentáción azt értjük, ha a fermentáció legalább 4000 literes fermentorban történik. Ilyen esetben az antibiotikumot nagy mennyiségű, összetett vizes fermentléből kell kinyerni. A jermentlé, melyben az antibiotikum termelődött. nemcsak az antibiotikumot tartalmazza, hanem az el nem reagált tápkomponensek, más anyagcsere köztitermékek és a termékek oldatában szuszpendált szilárd micéliumot is. Az antibiotikum elválasztása ezért rendszerint nehéz és számos elválasztási, betöményítési, tisztítási lépésből áll. A legtöbb esetben a fermentlében termelődő antibiotikum kinyerésének első lépése, hogy szűrést elősegítő anyagot, például Hyflo Supercelt adnak a fermentléhez. Ennek célja, hogy a micéliumot hatékonyabban választhassák el. Nagy mértékben végzett fermentálásnál nagy mennyiségű szűrési segédanyagra van szükség. Minthogy ezek a segédanyagok biológiailag nem könnyen bonthatók le, a nagy mennyiségben történő alkalmazásuk súlyos hulladékmegsemmisítési problémákat okoz. A micélium eltávolítása után az antibiotikum kinyerésének következő lépése gyakran abból áll, hogy a leszűrt fermentlé kémhatását megfelelő pH értékre állítják be. A lépéshez szükséges nagy mennyiségű sav vagy bázis biztonsági és kezelési gondokat okoz, és növeli a feldolgozandó oldat térfogatát. Az eddigi eljárásoknál a vankomicin előállításához a fermentlevet pH= 8 — 10 kémhatásnál leszűrték, a szűrlet kémhatását pH = 6,7 értékre állították be, majd a szűrletet ioncserélő gyantán, tipikusan alacsony térhálósítási fokú polisztirol-divinil-benzol-nátrium kationcserélő gyantán engedték át. A vankomicin adszorbeálódik a gyantán. Miután a fermentlevet átvezették, a gyantát vízzel mosták, és a vankomicint pH = 9 — 11 kémhatású vizes lúgos oldattal eluálták. Az elucióhoz általában pH = 10 — 11 kémhatású vizes nátrium-hidroxid-oldatot használtak. A vankomicint tartalmazó lúgos eluátumot semlegesítették, és az antibiotikumot tovább tisztították, újból megkötve a vankomicint egy nemfunkcionális gyantán (lásd 4.440.753. sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás). A találmány javított eljárása a következő lépésekből áll: 1) Az antibiotikumot tartalmazó teljes fermentlevet 2% vagy annál kisebb mértékben térhálósított mikroporózus szulfonált polisztiroldivinil-benzol gyantával, például Dow XFS— 43278.00 gyantával keverjük össze; 2) elválasztjuk a gyantát a közegtől; 3) leoldjuk az antibiotikumot a gyantáról. Az eljárás egyik előnye, hogy közvetlenül használjuk fel a teljes fermentlevet anélkül, hogy a kémhatást beállítanánk és/vagy szűrnénk. így csökken az a veszteség, mely abból adódik, hogy az antibiotikum egy része a micéliumon adszorbeálódik. Elkerülünk továbbá bizonyos hulladékmegsemmisítő problémákat is, minthogy nem használunk szűrési segédanyagokat és nem történik pH-beállítás. A gyantát az eljárás után regeneráljuk, és így visszavezethető a folyamatba, és így csak a micéliumot kell deponálni. Az eljárás lényeges tényezője a speciális típusú ioncserélő gyanta. Ezt a gyantát, mely a sztirol és a divinil-benzol szulfonált kopolimeije, poli-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
