199867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-szubsztituált pirimidin-nukleozidok előállítására

1 HU 199867 B 2 d) l-(béta-D-arabino-furanozil)-5-propinil­­citozin. Ezen belül jelentős VZV elleni hatásával kü­lön kitűnik a b) és c) vegyület. Jelentős vírus elleni hatással, elsősorban VZV és bizonyos esetekben CMV és EVB elleni ha­tással rendelkeznek továbbá a következő vegyü­­letek: e) 2’-dezoxi-5-etinil-citidin, f) 2’-dezoxi-5-(l-propinil)-uridin, g) l-(béta-D-arabino-furanozil)-5-etinil-ura­­cil, h) l-(béta-D-arabino-furanozil)-5-propinil­­- uracil, i) l-(béta-D-arabino-furanozil)-5-etinil-cito­­zin. Ezen belül kitűnik jelentős VZV elleni hatá­sával az f) és g) vegyület. Az új vegyületek közé tartoznak még a követ­kezők: j) l-(béta-D-arabino-furanozil)-3-N-benzoil­­-5-propinil-uracil, k) l-(béta-D-arabino-furanozil)-3-N-benzoil­­-5-etinil-uracil. A hatóanyagok bármilyen ismert módon ada­­golhatók, amely a kezelt beteg állapotának figye­lembevételével alkalmazhatók. így adagolhatók orális, rektális, nazális, topikus (így bukkális vagy szublinguális), vaginális és parenterális (így szubkután, intramuszkuláris, intravénás, intra­­dermális, intrapekális és epiturális) úton. A hatóanyag szükséges mennyisége egy sor faktortól, például a kezelt beteg állapotától függ, és ezek figyelembevételével szakember által könnyen meghatározható. A megadott indiká­cióknál a hatékony dózis általában 0,1 — 250 mg/kg testtömeg, előnyösen 1 -100 mg/kg test­tömeg, elsősorban 5—30 mg/kg testtömeg na­ponta. Az optimális napi dózis mintegy 15 mg/kg testtömeg (ellenkező értelmű megjelölés hiányá­ban a megadott dózis az alapmolekulára vonat­kozik, só- és észter-származékok esetén a mennyiséget megfelelően növelni kell). A szük­séges napi dózis kívánt esetben 2, 3, 4 vagy több részre osztva adagolható. Ezeket a részleteket dózisegység, például 1 — 100 mg, előnyösen 2 — 500 mg, elsősorban 100— 400 mg hatóanya­got tartalmazó dózisegység formájában adagol­juk. A gyógyszerkészítmény legalább egy ható­anyagot és egy vagy több megfelelő hordozóanya­got és más gyógyszerészeti segédanyagot tartal­maz. A készítményt adagolásra, így orális, rektális, nazális, topikus (például bukkális vagy szublin­guális), vaginális vagy parenterális (például szubkután, intramuszkuláris, intravénás, intra­­dermális, intratekális és epidurális) adagolásra alkalmas formára hozzuk. A készítményt általá­ban dózisegység formájában állítjuk elő, és az előállításhoz Kihasználható bármely ismert gyógyszerészeti eljárás. Az eljárás legfontosabb lépése, hogy az egy vagy több segédanyagot tar­talmazó hordozót a hatóanyaggal elegyítjük. Ál­talában úgy járunk el, hogy a hatóanyagot alapo­san elkeverjük a folyékony hordozóanyaggal vagy finoman eloszlatott szilárd hordozóanyaggal, és kívánt esetben a készítményt formáljuk. Orális adagolásra alkalmas készítmény az elő­re meghatározott hatóanyag mennyiséget tartal­mazó kapszula, ostya vagy tabletta, valamint por vagy granulátum, továbbá vizes vagy nemvizes fo­lyadékban felvett oldat vagy szuszpenzió, vala­mint olaj-a-vízben vagy víz-az-olajban típusú emulzió. A hatóanyag alkalmazható végül pirula, szirup vagy kenőcs formájában. A tablettát préseléssel vagy olvasztással állít­juk elő, amelyhez egy vagy több segédanyagot al­kalmazunk. A préselt tablettához a szabadon fo­lyó formában, így por vagy granulátum alakjában lévő és kívánt esetben kötőanyagot, például povi­­dont, zselatint vagy hidroxi-propil-metil-cellu­­lózt, csúsztatószert, inert hígítóanyagot, konzer­válószert, szétesést elősegítő anyagot (például nátrium-keményítő-glikolátot, cross-povidont vagy nátrium-karboxi-metil-cellulózt), felületak­tív anyagot vagy diszpergálószert tartalmazó ké­szítményt megfelelő berendezésen préseljük. Öntött tabletta előállításához az inert folyékony hígítóanyaggal megnedvesített porított ható­anyagot megfelelő berendezésen mintákba önt­jük. A tabletta kívánt esetben bevonható vagy pél­dául megfelelő mennyiségű hidroxi-propil-metil­­cellulóz felhasználásával nyújtott hatású készít­ménnyé alakítható. A szem vagy más külső szövet, például száj vagy bőr fertőzésének kezelésére helyi adagolási kenőcsöt vagy krémet alkalmazunk, mely a ható­anyagot például 0,075-20 tömeg%, előnyösen 0,2—15 tömeg%, elsősorban 0,5—10 tömeg% mennyiségben tartalmazza. Kenőcs előállításá­hoz a hatóanyagot paraffinos vagy vízzel elegye­dő kenőcsalappal, míg krém előállításához olaj­­a-vízben típusú krémalappal elegyítjük. A krémalap vizes fázisa kívánt esetben leg­alább 30 tömeg% polialkoholt, vagyis két vagy több hidroxilcsoportot tartalmazó alkoholt, így propilénglikolt, bután-1,3-diolt, mannitot, szor­­bitot, glicerint, polietilénglikolt vagy ezek ele­­gyét tartalmazza. A helyi adagolásra alkalmas készítményben a hatóanyagot olyan adalékanyag­gal keverjük, amely lehetővé teszi a bőrön vagy más szöveten keresztül történő felszívódást. Eb­ből a célból előnyösen alkalmazható például a dimetil-szulfoxid és analógjai. Az emulziós készítmények olajos fázisát ön­magában ismert módon állítjuk elő, és ez első­sorban zsírt és/vagy olajat, valamint legalább egy emulgeálószert tartalmaz. A hidrofil emulgeáló­­szer mellett előnyösen lipofil emulgeálószert is alkalmazunk, amely stabilizálószerként is hat. Az emulgeálószerek, adott esetben a stabilizáló­szerrel együtt, úgynevezett emulgeálóviaszt ké­peznek, amely az olajjal és/vagy zsírral együtt úgynevezett emulgeáló kenőcsalapot képez, amely azonos a krémkészítmény olajos fázisával. A készítményekhez emulgeálószerként vagy emulziós stabiÚzálószerként előnyösen alkal­mazható a Tween 60, Span 80, cetosztearil-alko-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom