199840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás xantinszármazékok előállítására
1 HU 199840 B 2 hatóanyagok hozzáadaásának a hatására megszűnik, és a csíkok elemyednek. A csíkok feszülését (tónusát) fokozhatjuk 10'6 M karbachol vagy IO4 M hisztamin hozzáadásával. A görcsoldó hatás igazolása céljából vizsgálandó vegyületeket fiziológiás sóoldatban oldjuk, 5 perces időközökben, növekvő mennyiségekben adjuk a szervfurdőhöz, s ennek alapján kumulatív koncentráció/hatás görbét szerkeztünk. A fenti kísérleti modell alapján a találmány szerinti vegyületek és észtereik koncentrációjuktól függően elernyesztik a tengerimalacól előállított légcsőspirális készítményt, tekintet nélkül a görcsöt kiváltó hatóanyagra, az alaptónushoz vizsonyítva körülbelül 5x10 7 M-tól körülbelül 10'5 M-ig terjedő tartományban; karbachol jelenlétében körülbelül 1,5x10-5 M-tól körülbelül 10-4 M-ig terjedő tartományban; és hisztamin jelenlétében körülbelül 10'7 M-tól körülbelül 10~5 M- ig terjedő tartományban. 1.2. Izolált emberi légcsőre kifejtett hatás vizsgálata Tüdőrákos szövetekből kimetszett, a rákbetegség tüneteitől lényegében mentes tüdőrészből körülbelül 2 mm mélységig hörgőspirálist készítünk, majd a vizsgálandó anyagok hatását az „A” példa 1.1. pontjában leírt módszerrel határozzuk meg. E kísérleti modell alapján a találmány szerinti vegyületek és észtereik koncentrációjuktól függően elernyesztik az emberi hörgőspirális-készítményt körülbelül 10’6 M-tól körülbelül 10~4 M-ig terjedő tartományban, tekintet nélkül a görcsöt kiváltó hatóanyagra. 2. A bronchustágító hatás igazolása in vivo körülmények között 2.1. A bronchusgörcsre kifejtett gátló hatás vizsgálata Tengerimalacokat 30 mg/kg intraperitoneálisan adagolt pentobarbitállal és 100 mg/kg intraperitoneálisan adagolt fenobarbitállal érzéstelenítünk, és légcsőkanül segítségével ventilezzük őket (10 ml/kg, 1Hz). A lélegeztetést vagy nyomásátvivő fejjel ellenőrzizzük, amely a légáramlást méri (Konzett-Rossler módszer), vagy Fleisch-féle áramlásátvivő műszerrel figyeljük, amelyet a légzőkörbe helyezünk. Ha az áramlást mérjük, akkor a mellkasban beálló nyomásváltozásokat közvetlenül a mellkasba helyezett eszközzel („trochar”) állapítjuk meg, amely lehetővé teszi a légcsőben fennálló nyomáskülönbségek kijelzését. Ebből az információból minden egyes belégzésre kiszámítható a lélegzési rendszer ellenállása. Ezután körülbelül 500|ig/kg bombezint adagolunk az állatnak intravénás bólusz-befecskendezéssel. Ennek következtében a légúti ellenállás megnövekszik, és több percig azonos szinten marad. Ezt követően intravénásán adagoljuk a vizsgálandó vegyületet, és a bombezinnel előidézett bronchusgörcs gátlásával mérjük az aktivitásukat. A fenti kísérleti modell alapján a találmány szerinti vegyületek és észtereik körülbelül 0,01 mg/kg-tól körülbelül 1,0 mg/kg-ig terjedő mennyiségben intravénásán adagolva a dózistól függően csökkentik a bronchusgörcsöt. 2.2 A bronchusösszehúzódás gátlása tüdőbe adagolás útján Éber tengerimalacoknak inhalálás útján adagoljuk a vizsgálandó anyagot vagy placebo-t (vivőanyagot), majd 10 perc eltelte után 0,3 %-os permet formájában acetilkolint adagolunk. A vizsgálandó anyagot aeroszol-készítményből képzett köd alakjában, 1 mg/ml-től 0,001 mg/ml-ig terjedő töménységben adagoljuk. A bronchustágító hatást annak az időtartamnak a meghosszabbodásával mérjük, amely a kísérleti állatok ájulásos állapotáig eltelik a kezelt csoportokban, összehasonlítva a placebo-val kezelt csoportokkal. A fenti kísérleti modell alapján a találmány szerinti vegyületek és észtereik bronchusgörcs elleni védőhatása világosan megfigyelhető, ha e vegyületeket a fentebb megadott koncentrációkban 1 ml mennyiségben visszük be a kísérleti kamrába. „B” példa: A légutak túlzott érzékenységének (hiperreaktivitásának) vizsgálata 1. Érzékennyé tett (szenzibilizált) állatok Tengerimalacokat elaltatunk, és légúti ellenállásukat, valamint teljesítőképességüket a fenti „A” példa 2.1. pontja szerint megállapítjuk. A légutak érzékenységének meghatározására 1-1,8 mg/kg hisztamint fecskendezünk be intravénásán, majd allergiás reakciót váltunk ki úgy, hogy szarvasmarha y-globulinjából és szarvasmarha anti-y-globulinjából előre előállított immunkomplexet intravénásán befecskendezünk olyan adagban, amely az első befecskendezés során éppen elegendő bronchusgörcs előizézésére. Az immunkomplex e dózisának adagolását 10 perces időközökben szabályszerűen megismételjük. Az utolsó dózis adagolása után ismételten meghatározzuk hisztaminnal szemben a dózis-hatás viszonyt. Az így kezelt állatokon folyamatosan megfigyeljük a légutak indukált hiperreakti vitását. Ha a találmány szerinti vegyületeket és észtereiket körülbelül 0,03 mg/kg-tól körülbelül 3,0 mg/kg-ig terjedő mennyiségben intravénásán adagoljuk, akkor megfigyelhetjük, hogy a kezeletlen kontrollállatokkal összehasonlítva a légutak indukált ellánállása csökken. 2. A trombocita-aggreagációt előidéző faktorral („PAF-anyaggal”) kezelt állatok vizsgálata E vizsgálat céljára a tengerimalacokat a fentebb leírt „A” példa 2.1. pontja szerint elaltatjuk és előkészítjük. Ezután hisztamin intravénás befecskendezésével görcsöt előidéző (szpazmogén) anyagokkal szemben érzékenységet hozunk létre. A PAF-anyagot 1 órán át infúzióval adagoljuk (összesen 600 ng/kg mennyiségben), majd a hisztamin befecskendezését megismételjük. Ennek következtében beáll a alégutak hiperreaktivitása, amely célszerűen úgy fejezhető ki, mint a PAF-anyag hatása előtti és utáni válasz amplitúdójának párosított különbsége. Ha a találmány szerinti vegyületeket vagy észtereiket a PAF adagolása során körülbelül 0,1 mg/kg-tól körülbelül 20 mg/kg-ig terjedő mennyiségben intravénás infúzióval adagoljuk, akkor megfigyelhetjük, hogy csökkentik a légutak indukált hiperreaktivitását. „C” példa: Az eozinofil sejtek halmozódásának befolyásolása A vizsgálandó vegyületek e hatását úgy határozzuk meg, hogy in vivo kísérletben megmérjük a trombocita-aggregációs faktorral kiváltott eozinofil-halmozó-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
