199816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indánszármazékok, valamint e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 199816 B 2 maradékot felvesszük 5 ml vízzel, majd a vizes oldathoz 6 ml 32 %-os nátrium-hidroxid-oldatot adunk és etil-acetáttal ismét extrahálunk. Az extraktumot vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, szárítjuk és csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. így 0,64 g mennyiségben lépés címadó vegyületét kapjuk, amelyet további tisztítás nélkül felhasználunk a következő lépésben. E. lépés: Transz-(±)N-(2,3-dihidro-3,3-dimetil-l(lpirrolidinil)-1 H-indén-2-il)-N-metil-1 -benzotiofén-4- acetamid és fumarátja. a) Transz-(±)N-(2,3-dihidro-3,3-dimetil-l-(l-pirrolidinil)- lH-indén-2-il)- N-metil-benzotiofén-4-acetamid Egy lombikba 1,72 gramm D lépésben előállított vegyületet és 20 cm3 vízmentes tetrahidrofuránt helyezünk, majd hozzáadunk 1,45 gramm karbonildiimidazolt. A reakcióelegyet 30 percig kevertetjük, majd hozzáadjuk 1,67 gramm sósav 100 cm tetrahidrofúránnal készített oldatát ás hozzáadunk 4 cm3 trietilamint. Az elegyet éjszakán át szobahőmársékleten kevertetjük, majd vízzel hígítjuk, etilacetáttal extraháljuk, vízzel majd vizes nátrium-klorid oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, szűrjük és az oldószert ledesztilláljuk. 2,5 gramm olajat kapunk amelyet kromatográfiás módszerrel tisztítunk (eluáló-szerként etilacetát-hexántrietilamin 75:20:5 arányú keveréket alkalmazzuk). 1,5 gramm kívánt terméket kapunk. Rf=0 25 IR Spektrum (CHCI3): =0: 1636 cm'1 konjugált rendszer 1588 cm1 + 1572 cm1 aromás b) Transz-(±)N-(2,3-dihidro-3,3-dimetil-1 -( 1 -pirrolidinil)-1 H-indén-2- -il)-N-metil-1 -benzotiofén-4-acetamid-fumarát A fumarát előállítása: Két oldatot készítünk, az egyikhez 820 mg a) lépésben kapott olajat 10 cm3 etilacetátban oldunk, a másikhoz 0,249 gramm fumársavat 20 cm3 izopropanolban oldunk. A két oldatot összekeverjük, az elegyet jéggel hűtjük, a kristályosán kiváló terméket szűrjük, és vákuumban szárítjuk 80 ”C-on. 0,9 gramm kivánt terméket kapunk. Op=185 °C. A terméket átkristályosítjuk, úgy hogy 0,9 gramm sót 30 cm3 acetonitrilban oldunk és az acetonitril forráspontján melegítjük. Az oldatot melegen leszűrjük, jéggel lehűtjük, a szilárd anyagot elválasztjuk és vákuumban szárítjuk. 550 mg színtelen, tisztított terméket kapunk. Op=190 *C. Elemanalízis: C32H3ôN2O7S=592,70: 1,5 mól fumársav. Számított: C% 64,84 H% 6,12 N% 4,72 S% 5,41 Talált: 64,6 6,0 4,7 5,5 Farmakológiai vizsgálatok l. K ópium-receptorhoz való kötődés in vitro Tengerimalac kisagyából készített, körülbelül 30 napig -30 "C-on tárolt membrán-receptorokat használunk. ezeket a receptorokat 7,7 pH-jú trisz-pufferban szuszpengáljuk. 2 ml-es egységenként hemolizis-csövekbe tesszük, hozzáadunk 1 nM 93H-etil- ketociklazocint és a vizsgálandó anyagot. (Ezt az anyagot először 5xlrí6M-ban teszteljük (háromszorosan). Amikor a vizsgált anyag a specifikusan a receptorhoz kötött radioaktivitás több, mint 50 %-át elmozdítja helyéből, akkor újra teszteljük egy 7 dózisos skálán, hogy meghatározzuk azt a dózist, amely inhibitálja specifikusan a receptorhoz kötött radioaktivitás több, mint 50 %-át. így az 50 %-os inhibeáló koncentrációt kapjuk. A nem specifikus kötődést az U-50488 H néven ismert (Lahti és munkatársai: 1982, Life Sei. 31, 2257) vegyület hozzáadásával határozzuk meg (10'5M, háromszorosan). 25 *C-on inkubáljuk 40 percig, 5 percre 0 “C-os vízfürdőbe tesszük, vákuumban leszűrjük, pH=7,7-es trisz-pufferral öblítjük és Trition szcintillátorral megmérjük a radioaktivitását. Az eredmény közvetlenül 50 %-os inhibeáló koncentrációban van kifejezve (CI50),vagyis ez az a vizsgált anyag koncentráció, nM-ban kifejezve, amely a vizsgált receptorhoz kötött specifikus radioaktivitás 50 %-ának a helyéről való elmozdításához szükséges. Eredmény: Az 1. példában előállított vegyületre a kapott 050=1,8 nanomól, a 3. példában előállított vegyületre pedig 4,9 nanomól. 2. Fájdalomcsillapító hatás in vivo Meleg fűtőlap-teszt 22-24 g-os nőstény egereket egyenként egy 56 °C-on tartott réz fűtőlapra helyezünk. A fájdalomra az állat a mellső lábainak megnyalásával reagál. Ezt a reakcióidőt jegyezzük fel, és csak a 8 másodpercnél hamarabb reagáló egereket vesszük figyelembe. Az állatokat homogén csoportokba osztjuk és a vizsgálandó anyaggal bőr alatt kezeljük őket, egy csoportnak csak a vivőanyagot adjuk. A fájdalomra való reagálás idejét újra mérjük, 30-60 perccel a kezelés után. Az aktív dózis vagy DA100 az a dózis, amely a kezelés után 30 perccel 100 %-kal megnöveli a reakcióidőt, figyelembe véve az összehasonlító csoport állatainak reakcióidő-változásait. Az 1. példában előállított vegyületre a DAioo=8 mg/kg. 3. Antiaritmiás hatás patkányoknál 300-350 g-os hím patkányokon gégemetszést alkalmazunk, 1,20 g/kg uretán intraperitoneális bevitelével történő érzéstelenítés után, és mesterséges légzést alkalmazunk (40-50-szer 3 ml/perc befújással). Bőr alá tűket implantálunk, hogy rögzíteni tudjuk a patkányok elektrokardiogramját a Dü derivációs jelre. A vizsgálandó anyagot intravénásán adjuk be. Az anyag beadása után 5 perccel a patkányok nyaki erén 0,2 ml 10 mg/mn-os akonitin oldatot áramoltatunk át, és jegyezzük a szívritmus zavarainak megjelenését. Az eredményt a szívritmus zavarok megjelenési ideje meghosszabbodásának százalékában fejezzük ki, az összehasonlító mintákhoz képest, a vizsgált anyag dózisa függvényében. Az alábbi táblázatban feltüntetett eredmények jól mutatják, hogy bizonyos, a találmány szerint előállított vegyületek jó antiaritmás tulajdonságokkal rendelkeznek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
