199814. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzotiazinon-származékok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 199814 B 2 és kívánt esetben egy a fenti eljárások bármelyike szerint kapott (I) általános képletil vegyületet valamely gyógyászati szempontból elfogadható savval képezett sóvá alakítunk. Az (I) általános képletű vegyületek a fenti a) eljárásnál említettek kivételével új, az ismert analóg vegyületekét felülmúló kalciumantagonista hatást mu­tató termékek, amelyek elóállíthatók az említett ismert vegyületek előállítására már alkalmazott fenti a) el­járással is, de a bennük jelenlevő különböző szubsz­­tituensektől függőén előnyösen állíthatók elő az új b), c) illetőleg d) eljárásokkal is. Ezek az új eljárások az a) eljárásnál előnyösebben alkalmazhatók az em­lített, korábban leírt vegyületek előállítására. A fenti eljárások kiindulási vegyületeinek előállí­tása: Egy (IV) általános képletű vegyületből egy (X) általános képletű vegyülettel - a képletben A jelentése az (I) általános képletre megadott, Y jelentése a (H) általános képletre megadott és Q jelentése azonos Y-nak a (II) általános képletre megadott jelentésével - bázis, például nátrium-hidroxid, kálium-karbonát, nátrium-metilát vagy kálium-terc-butilát jelenlétében oldószerben, például tetrahidrofuránban, metanolban, dimetoxi- etánban, acetonban, metil-etil-ketonban, di­­metil-formamidban vagy dimetil-szulfoxidban (II) ál­talános képletű vegyületet állíthatunk elő. A (VII) általános képletű vegyületeket (IV) álta­lános képletű vegyületekből, például epiklórhidrinnel és bázissal (m=l) ismert módon, vagy (IV) általános képletű vegyületek (XI) általános képletű vegyüle­­tekkel - a képletben m jelentése az (I) általános képletre megadott és Y jelentése a (H) általános képletre megadott - való aÖcilezésével állíthatjuk elő, ekkor (XIII) általános képletű vegyület keletkezik, a képletben m= egész szám 1-től 4-ig, R2 és R3 jelentése az (I) általános képletre megadott. A (XIII) általános képletű vegyületet ezután ismert módon, például me­­ta-klór-perbenzoesavval metilén-kloridban epoxiddá alakítjuk, így (VII) általános képletű vegyületet ka­punk. Az (V) általános képletű vegyületet (II) általános képletű vegyületből állítjuk elő, oly módon, hogy ezt valamely (JÓI) vagy (Xlla) általános képletű vegyü­lettel - ahol P jelentése hidrogénatom, (1—4 szénato­­mos-alkoxi)-karbonil-, benzil-oxi- karbonil-, trifulor­­acetil- vagy triklór-metil-karbonil-oxi- csoport - rea­­gáltatjuk az a) eljárásnál leírt reakciókörülmények kö­zött, majd a P csoportot, amennyiben az nem hidro­génatom, az idoralomból ismert módon lehasítjuk. A (IV) általános képletű vegyületek a 146 893 számú európai nyilávnosságrahozatali iratból ismertek. Az (I) általános képletű, találmány szerinti vegyü­letek vérnyomáscsökkentő, különösen kalciumantago­nista hatást mutatnak és így minden olyan betegség kezelésére alkamazhatók, amely valamely melegvérű kalciumháztartásának zavarán alapul. A vegyületek kalciumantagonista hatását biokémiai tesztmodellben a triciummal jelzett Nitrendipin ki­szorításával mutathatjuk ki. Az izolált kalciumcsator­nákat tartalmazó membránkészítményekhez jelzett ve­gyületet adunk. A vizsgálandó vegyülettel való inku­­bálás után a szabaddá vált radioaktivitást a kapott oldatban meghatározzuk. Ezekben a vizsgálatokban a találmány szerinti, (I) általános képletű vegyületek IC50 értéke 10"6 - 10'8 mólnak adódott. További, a kalciumantagonista hatás kimutatására szolgáld mo­dellkísérletekben, például izolált tengerimalacszíven a koszorúér áteresztőképességét és az izolált tenge­­rimalac-inszál (amely a populáris izmok hegyétől a szívbillentyűkig húzódik) akciópotenciálját haosnló­­képpen erősen befolyásolja a hatóanyag. A találmány szerinti, (I) általános képletű vegyüle­tek és gyógyászatiig elfogadható sóik a kalciumio­noknak a sejtbe való beáramlását csökkentik, és így a szív és keringési rendszer megfelelő panaszainak, pél­dául az angina pectoris, tachykardia, szívritmuszavarok és magas vérnyomás különböző formáinak kezelésére használhatók. A vegyületek széles dózishatárok között hatásosak. Az alkalmazott dózis nagysága a kívánt ke­zelés és az adagolás módjától, a kezelt emlős állapo­tától, típusától és méretétől függ. Orális adagolás esetén kielégítő eredményt kaphatunk valamely (I) általános képletű vegyület 0,01 és 100 mg, előnyösen 0,1 és 20 mg/kg testsúly közötti mennyiségével. Embereknél a napi dózis 10 és 800 mg, előnyösen 20 és 500 mg között változik, míg az 5-200 mg közötti egységdó­zisokat napi 1-3 alkalommal adhatjuk be. Intravénás és intramuszkuláris adagolásra a dózis 1- 300 mg, előnyösen 5-150 mg naponta. A találmány szerinti, farmakológiailag alkalmaz­ható vegyületeket és sóikat gyógyászati készítmények előállítására használhatjuk, amelyek a hatóanyag ha­tásos mennyiségét hordozóanyagokkal együtt tartal­mazzák és enterális vagy parenterális adagolásra al­kalmasak. Előnyösek a tabletták vagy zselatin kap­szulák, amelyek a hatóanyagot higítóanyagokkal, így például laktózzal, dextrózzal, nyers cukorral, mamut­tal, szorbittal, cellulózzal és/vagy glicinnel és csusz­­tatószerekkel, így kovafölddel, talkummal, sztearin­­savval vagy sóival, például magnézium- vagy kalci­­um-szteraráttal és/vagy polietilénglikollal együtt tar­talmazzák. A tabletták kötőanyagokat, például mag­nézium- aluminium-szilikátot, keményítőt, zselatint, tragantmézgát, metil-cellulózt, nátrium-karboxi-metil­­cellulózt és/vagy polivinil-pirrolidont, valamint szük­ség esetén színezőanyagot, izanyagot és édesítőszert is tartalmazhatnak. Az injektálható oldatok előnyösen izotóniás vizes oldatok vagy szuszpenziók, amelyek sterilizálhatók és segédanyagokat, például konzerv­álószereket, stabilizálószereket, nedvesítő- és/vagy emulgeálűszereket, oldáskönnyítőket, az ozmózis nyo­más szabályozására sókat és/vagy pufferanyagokat tartalmazhatnak. A találmány szerinti gyógyászati ké­szítmények, amelyeknek kívánt esetben további gyógyhatású anyag is komponense lehet, hagyomá­nyos keverési granulálási és drazsirozási eljárással állíthatók elő, és 0,1 és 75 %, előnyösen 1 és 50 % közötti hatóanyagtartalmúak. Az alkil-, alkoxi-, alkilén-kifejezés, ha másként nem adjuk meg, egyenes vagy elágazó láncot jelent A következő példák a találmányt magyarázzák anélkül, hogy azt a példákra korlátoznánk. 1. példa 3,4-Dihidro-2-izopropil-4-metil-2-[2-(4-piperazino­­-butoxi)-fenil]-2H-1,4-benzotiazin-3-on-dihidroklorid 4,5 g (10 mmol) 3,4-dihidro-2-izopropil-4-metil-2- [2-(4-bróm- butoxi)-fenil]-2H-1,4-benzotiazin-3-ont 50 ml izopropanolban 1,4 g kálium-karbonáttal és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom