199772. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluorozott diamino-hexin, savaddíciós sói és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 199772 B 2 2. példa Keményzselatin kapszulákat az alábbi alkotóanya­gokból állítunk elő: (a) hatóanyag 20 mg (b) talkum 5 mg (c) laktóz 90 mg A készítményt úgy állítjuk elő, hogy a száraz porokat finom lyukméretű szitán átengedjük és ala­posan összekeverjük azokat egymással. A port ezután keményzselatin kapszulákba töltjük, amelyek töltősú­lya 115 mg kapszulánként. 3. példa Tablettákat a következő alkotóanyagokból készí­tünk: (a) hatóanyag 20 mg (b) keményítő 43 mg (c) laktóz 45 mg (d) magnézium-sztearát 2 mg A laktózt összekeverjük a hatóanyaggal (a) és a keményítő egy részével és granuláljuk keményítő pasztával, majd szárítjuk, szitáljuk és magnézium­sztearáttal keverjük. A keverékből lettákat sajtolunk. 110 mg- os tab-4. példa Befecskendezhető szuszpenziót intramuszkuláris beadásra készítünk és ezt követően 1 ml-es ampul-Iákba töltünk. A szuszpenzióhoz a tóanyagokat alkalmazzuk: következő alko­tömeg (a) hatóanyag 1,0 (b) polivinil-pirrolidon 0,5 (c) lecitin 0,25 (d) szükséges víz az injekcióhoz 100.0 Az anyagokat összekeverjük, homogenizáljuk és 1 ml-es ampullákba töltjük. Az ampullákat lezárjuk és autoklávban tartjuk 20 percig 121 °C-on. Mindegyik ampulla 10 mg új vegyületet (a) tartalmaz ml-ként. 5. példa mg/kúp hatóanyag 50 teobroma-olaj 950 A gyógyszert porítjuk és átengedjük egy B.S. No. 100 méretű szitán és olvadt teobroma-olajjal trituráljuk 45 °C-on és így sima szuszpenziót készítünk. Az elegyet alaposan összekeverjük és 1G befogadóké­pességű formákba öntjük és úgy kúpokat állítunk elő. 6. példa Az (I) általános képletű vegyületek ODC gátló­hatását in vivo a következő módon határoztuk meg: Sprague-Dawley törzsbeli, 200-220 g súlyú hím patkányoknak a kívánságnak megfelelően adtunk táp­lálékot és vizet 12 óra hosszat világosban és 12 óra sötétben egyfolytában. Az állatoknak intraperitoneá­­lisan gyógyszert fecskendeztünk be (0,9 %-os sóol­datban oldva) vagy gyomorszondán keresztül adtunk be (vízben oldva). Kontrollként olyan állatok szol­gáltak, amelyek sóoldatot vagy vizet kaptak. A gyógy­szer beadása után 5-6 órával az állatokat leöltük, a hasi dülmirigyet és a csecsemőmirigyet gyorsan ki­vettük és mindjárt vizsgáltuk. A szövetket homoge­nizáltuk három térfogatnyi 30 mmólos, 7,1 pH-jú nátrium- foszfát puffer-oldattal, amely 0,1 mmól ED­­TA-t, 0,25 mól szukrózt, 0,1 mmól piridoxál-foszfátot és 5 mmól ditiotreitolt tartalmazott. Az omitin-de­­karboxiláz-aktivitását 1000 g dülmirigy-homogenizá­­tum és az egész csecsemőmirigy-homogenizátum fel­­használásával határoztuk meg Ono et al. [Biochem. Biophys. Acta, 284, 285 (1972)] által leírt módon. 7. példa Az (I) képletű vegyületek omitin-dekarboxiláz (ODC) gátlóhatását in vitro a következő módon ha­tároztuk meg: Omitin-dekarboxilázt (ODC) olyan patkányok má­jából készítettünk, amelyekbe 150 mg/kg testsúly tio­­acetátot fecskendeztünk be 18 órával a boncolás előtt és körülbelül tízszer kezeltünk savval 4,6-os pH-n Ono et al. [Biochem. Biophys. Acta 284, 285 (1972)] által leírt módon. Az ODC törzsoldat 16 mg/ml proteint, 30 mmól 7,1 pH-jú nátrium-foszfát puffert, 5 mmól ditiotreitolt és 0,1 mmól piridoxál-foszfátot tartalma­zott. Ennek a törzsoldatnak a fajlagos aktivitása 0,12 nmól C02/perc/mg protein volt. Kísérleti célra 320 ml ilyen törzsoldatot induláskor (0 időpont) 80 ml vizes inhibitor-oldattal kevertünk és 37 °C-on inkubáltunk. Különböző időpontokban 50-50 ml aliquot mennyisé­geket valamely 1- ml olyan kísérleti közegbe vittünk be, amely 30 mmól 7,1 pH-jú nátrium-foszfátot, 5 mmól ditiotreitolt, 0,1 mmól piridoxál- foszfátot, 0,081 mól L-ornitint és 0,043 mól (58 Ci/mól, Amersham) DL-[1- C] omitint tartalmazott egy zárt reakcióedény­ben, amely 50 ml 1 mólos hiamin-hidroxiddal nedve­sített szűrőpapírral volt kibélelve. A reakció 60 perc alatt lejátszódott 37 °C-on, amelyet 0,5 ml 40 %-os triklór-ecetsav hozzáadásával tettünk teljessé. A hoz­záadás után 30 perccel a szűrőpapír által elnyelt C02-t szabványos szcintillációs folyadékban mértük. A Ki látszólagos disszociációs állandót és a T50 felezési időt végtelen inhibitor-koncentrációnál Kitz és Wilson [J. Biol. Chem. 237, 3245 (1962)] által leírt módszerrel számítottuk. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás (I) képletű C=ch H2N-CH2-CF2-CH2-CH-NH2 (i) fluorozott diamino-hexin és savaddíciós sói előál­lítására, azzal jellemezve, hogy (III) képletű C=CH H2N-CH2-CF2-CH2-CH-ftálimido (III) ftálimido-vegyület valamely amino-védett-szárma­­zékáról a védőcsoportokat eltávolítjuk és kívánt eset­ben a kapott vegyületet savaddíciós sóvá alakítjuk. 2. Eljárás dekarboxiláz enzim gátlására alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jelle­mezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) képletű vegyületet megfelelő vivő­anyaggal és adott esetben adalékanyaggal össze­keverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk. Kiadja az Országos Találmányi Hivatal, Budapest A kiadásért felel: Himer Zoltán osztályvezető SZÜV LASER GYŐR Felelős vezető: Dr. Monoki Árpád igazgató 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom