199743. lajstromszámú szabadalom • Eszköz és eljárás csomag, bála összefogásához és egybetartásához
HU 199743 A 2 A találmány olyan eszközre vonatkozik, mellyel csomag, bála körülfogva összefogható, a heveder vagy pánt megfeszíthető és rögzíthető, és a csomag, bála egybetartható, s az eszköz ismételten felhasználható. A találmánynak tárgya továbbá a csomag, bála összefogására és egybentartására szolgáló eljárás. Bálák pántjainak rögzítése korábban általában két külön szerszámmal történt. Az egyik szerszám a feszítéshez, a másik a rögzítéshez szolgált. A rögzítést irreverzibilisen végezték: a pánt torzításával, leforrasztásával vagy elvarrásával, ami a szükséges későbbi utánfeszítést nem tette lehetővé. Újabban oldható rögzítési megoldásokat helyeznek előtérbe. Több feszítési és rögzítési megoldást ismert. A technika állását jellemző megoldások legtöbbje egykarú emelő alkalmazásán alapszik, melybe a bálát körülfogó pánt vagy heveder be van fűzve, s a kar átfordításával a pánt megfeszíthető. Ilyen pl. a 111.831 sz. Európa-szabadalom, mely egymástól független rögzítő és feszítő elemeket alkalmaz. A pánt egyik vége hurkolt és fixen van rögzítve a rögzítő elembe, míg a másik vége elcsúsztathatóan. A külön feszítő elemet a kellő feszítettség elérése és a pánt rögzítése után a báláról eltávolítják. Bár itt a rögzítés oldhatóan van megoldva, de a rögzítés és a feszítés két külön szerszámmal történik. Ennél számos szempontból előnyösebb a 2,109.453 sz. angol szabadalom szerinti megoldás, ahol a feszítéshez és rögzítéshez egyazon eszközt alkalmazzák, mely azonban két részből áll. Egy a bálára fekvő keretből és az ebbe csapokkal kapcsolódó egykarú emelőből. A pánt hurkolt vége a kerethez, másik vége az emelő szerkezetéhez van csatlakoztatva. Mindkét megoldás feszítő eszköze csak korlátozottan kis feszítést képes biztosítani, mert az egykarú emelő átfordítása a hevedernek csak órsóátmérőnyi rövidülését eredményezi, aholis az orsó az a rúd, mely köré a heveder szabad végét befűzik. A mondott Európa-szabadalom ezt a hátrányt úgy küzdi le, hogy az emelőt kilincs-szerkezetben ismételt alternáló mozgatással használja, miközben egy szinkron-műkődésű egység a heveder visszacsúszását megakadályozza. Ez azonban egy többszörösen összetett bonyolult szerkezet, melyet mint mondtuk, a heveder rögzítése után a báláról el kell távolítani. Az ismertetett két megoldásnál és az ezekhez hasonló más megoldásoknál is hátrány továbbá, hogy alakjuk és méretük miatt a csomag, bála felületéből kiemelkednek, s a bálák összeakadását, sokszor sérülését is okozzák. Nagyobb mértékű feszítés érhető el a 2,589.830 számú francia szabadalom szerinti megoldással. Ennek célja tároló szemközti oldalainak öszekapcsolása és összetartása pánttal. A pántra zárt rácsszerkezet van ráhúzva úgy, hogy a pánt kétszer át van fűzve a rácsszerkezeten. A rácsszerkezet a pánt fekvése irányában átfordítva a pánton kétszeres 1 átlapolással kettős redő keletkezik, s e megrövidítés következtében megfeszül. A megrövidítés, feszítés elérhető mértéke a befűzés szempontjából két szomszédos rácsrúd közötti távolság kétszerese. A rácsszerkezet egyik végén kampó van, melynek segítségével az átfordított, azaz megfeszített állapot rögzíthető. E megoldás előnyösen egyesíti egyazon eszközben a feszítő és rögzítő funkciókat, de nem hevedervégek összefogását oldja meg, hanem mindkét végén rögzített pánt rövidítését. A lehetséges rövidítés és feszítés, mint láttuk, korlátozott, és utánfeszítésre nincs lehetőség. A találmány célja csomag, bála hevederes rögzítésének egyszerű, olcsó megoldása és olyan feszítő, rögzítő eszköz kifejlesztése e feladathoz, mely külön segédeszköz nélkül ad megoldást, nem emelkedik ki a csomag felszínéből, a csomag, bála tömörödése miatt fellépő lazulás esetén utánfeszíthető, s a bála oldása után ismételten felhasználható. Felismertük, hogy egy hevederből és rácsszerkezetből álló eszköz megoldja a célkitűzésben megfogalmazott összes feladatot, beleértve az utánfeszítést is, ha a rácsszerkezet a hevedervégeket fogja össze és nem a heveder belső szakaszán van elhelyezve. Felismertük továbbá azt is, hogy a feszítés mértékét meghatározó rövidülést a két hevedervég egymáshoz való közelítése majd átlapolásának mértéke határozza meg, míg az önmagára visszahalló hevedervég rövidülést és feszítettséget nem eredményez. Ugyancsak felismertük, hogy a rögzítést jelentősen elősegíti a hevedervégek egymásra fekvésének mértéke, s így a súrlódó felület nagysága. Még a találmányt megalapozó felismerésünk az is, hogy szemben az ismert zárt rácsszerkezettel nyitott, nyílt rácsszerkezetet alkalmazva a szükséges távolságok könnyen és egyszerűen beállíthatók és később is megváltoztathatók. A kitűzött feladatot találmányunk szerint csomag, bála összefogására, egybentartására szolgáló eljárással oldjuk meg oly módon, hogy a csomagot, bálát hevederrel fogjuk körül, a hevedert rácsszerkezeten fűzzük át, majd a rácsszerkezetet a heveder fekvése irányában elfordítjuk és ezáltal a hevedert megfeszítjük, s végül a rácsszerkezetet elfordított állapotában rögzítjük, előnyösen a rácsszerkezeten lévő fülnek a heveder alá csúsztatásával, amely eljárást jellemzően úgy foganatosítunk, hogy a bála két ellentétes oldaláról a rácsszerkezethez vezetett két hevedervéget, távolságot hagyva azok között, a rácsszerkezetbe befűzzük, úgy, hogy a heveder egyik végén hurkot alakítunk ki és a hurkolt hevedervéget a rácsrúd köré helyezzük, és a hurkoiatlan hevedervéget egy másik rácsrúd köré fűzzük be; a hevedert a burkolatlan hevedervég segítségével a manuálisan elérhető legfeszesebb helyzetbe húzzuk, majd a rácsszerkezetet egykarú emelőként alkal-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
