199719. lajstromszámú szabadalom • Eljárás porkohászati célokra alkalmas vaspor előállítására finom vasoxid forró gázzal végzett redukálása útján

HU 199719 B hogy azoknak ellentétben az atomizált vas­porokkal jelentősen alacsonyabb az áruk, amely azokat számos olyan alkalmazásra, ahol a sajtolhatóság iránt nem támaszta­nak magas követelményeket, célszerűvé teszi. A szivacsvasporok legnagyobb részét je­lenleg Höganás-eljárással állítják elő. Ennél az eljárásnál a nagytisztaságú magnetitér­­cet egy előre meghatározott résznagyságra őrlik, amely a vaspor végleges részecske­nagyságát határozza meg, továbbá a fenti magnetitérceket szárítják és tűzálló anyag­ból készült hengeres formákba töltik, ahol a vasércből készült hengert kívülről és belül­ről koksz és mész keverékből álló anyag veszi körül. Az így megtöltött tartályok egy alagútkemencén mennek át, ahol a redukciótar­­tam kb. 72 órát tesz ki, ezután a színterezett vasszivacspogácsát, mely vastagfalú csövek formájában áll rendelkezésre, kiveszik a tar­tályból, megtisztítják és megőrlik. Osztályo­zás után az egyes porfrakciókat szétválasztják és tárolókba töltik és ebből ideális szemcse­elosztású szintetikus port kevernek össze az őrlés révén bevitt hidegkeményedés megszün­tetése érdekében még izzítják és ezután szál­lításra kész. Eltekintve a nagy őrlési ener­giától, mely ahhoz szükséges, hogy az erő­sen összeszinterezett vasszivacscsöveket szét­őröljük, van egy hátránya az itt ismertetett eljárásnak, mégpedig az, hogy az adódó vas­részecskék szemcsenagysága és ezzel a vas­por egyik fontos paramétere a vasoxid ki­induló szemcsenagysága által határozott. Ez azt jelenti, hogy finomporos vasoxidok alkalmazása esetén finom és ezzel a tech­nikában használhatatlan vasporok adód­hatnak. A vasszivacsporok előállítására szol­gáló második eljárást a Pyron cég (Niagara Falls, New York) alkalmazza. Itt az elő­irányzott szemcsenagyságra őrlés után leve­gőn történő felhevítéssel folyamatosan Fe203- rá oxidálják és azután szalagkemencében hidrogénnel redukálják. A redukálási hőmér­séklet itt minden esetben 1000°C alatt van. Az így nyert szivacsvaspogácsákat ezután úgy, mint* a Högánes-eljárásnál, felőrlik (ahol őrléssel a szivacsos vasporrészecs­kék bizonyos másodlagos kompressziója is elérhető.), majd osztályozzák és az egyes frakciókból a kívánt szemcseeloszlású por ke­verhető össze. Ez az eljárás is egy megha­tározott kiindulóanyag, jelen esetben nagy tisztaságú hengerreve beszerezhetőségével áll kapcsolatban'. A Fina Metall Ltd. cég Montreál, Kana­da által kidolgozott eljárásnál, melynél a magas hőmérsékleten, előnyösen 1093 és 1204°C között, történő redukciót választa­nak, finomrészű vasoxid kiindulóanyagot al­kalmaznak, melyet a megfelelő érc szétdara­­bolásával állítanak elő. Minden említett eljárás olyan vasoxidport alkalmaz, mely önmagában tömör, azaz ezek­nél az egyes vasoxid részecskéknek külön­­-külön pórusai vannak. Ezen porok töltési 3 tömörsége finomság szerint kb. 2 Mg-m“3. Ezen oxidok redukciója esetén bár belső po­­rózitás is kialakul, mivel oxigén keletkezik, az oxid és a fém közötti tömörségbeli kü­lönbség mégsem olyan nagy, hogy az egyes részecskék szétesnének, azaz egy adag meg­határozott szemcsenagyságú tömör vasoxid­­részecskékből redukcióval — több vagy ke­vesebb összeszinterezett — kb. a vásoxiddal azonos szemcsenagyságú önmagában kevésbé porózus vasrészecskékből álló adag keletke­zik. Az önmagában tömör vasoxidrészecskék redukciója itt alapvetően nem vet fel graví­­rozási problémát. Ezzel ellentétben a találmányunk szerinti eljárás célja a finom és nagyfinomságú vas­­oxidporok feldolgozása, amelyek pl. acél és hengerművekben maratósavregeneráláskor nagy mennyiségben keletkeznek és eddig eze­ket részben a ferritiparban alkalmazták, por­kohászati célokra azonban nem voltak alkal­masak. Ezeknél az anyagoknál a porrészecs­kék önmagukban nem tömörek, hanem számos tűszerű részben 1 pm-nél kisebb átmérőjű részecskékből állnak, amelyek gyengén van­nak színterezve. Az ilyen oxidok töltési tö­mörsége jelentősen L,0 Mg-m-3 alatt, sőt részben akár 0,5 Mg-m-3 alatt van. Ezen porok redukciója esetén szokásos módon finom és laza és ezzel a porkohászatban nem hasz­nálható vaspor keletkezik. A porkohászatban használható termékek előállítására találmá­nyunk szerinti eljárás lényege abban áll, hogy finom laza önmagában porózus 1,0 Mg-m - nál kisebb töltési tömörségű vasoxidport gáz­­szerű redukálószerrel 1200 és 1392°C közöt­ti hőmérsékleten, előnyösen 1300°C-on redu­kálunk. Igen jó minőségű vasporhoz jutunk az esetben, amennyiben a fentiekben, körülírt vasoxidport két lépcsőben redukáljuk, még­pedig oly módon, hogy az első lépcsőben 1200 és 1300°C közötti hőmérsékleten, a kö­vetkező lépcsőben pedig 1200°C alatt végez­zük a redukálást. Meglepő módon a találmányunk szerinti eljárással sikerült az ilyen finom porokból is a porkohászatban használható vasporokat előállítani. Amint azt a metallográfiái vizs­gálatok mutatták, a találmányunk szerinti eljárás alkalmazása esetén az egyes finom részecskék a redukciós folyamat alatt először laza halmazokká válnak, a redukció folyamán azonban szilárd és önmagában csak kevésbé porózus halmazokká egyesülnek, melyek ez­után a redukálópogácsák felőrlése során szilárdak és kevésbé porózusak maradnak, és az egyes vasporrészecskéket alkotják. A találmányunk szerinti eljárás legmeglepőbb hatása az a tény, hogy nagyfinomságú vas­­oxidtűk nem alakulnak át megfelelő finom vastűkké — ezzel filcet képezve — továbbá, mint ahogy az várható lenne, a szuperfinom por különösen magas színterezési aktivitás­nál tömör csak, belső porozitású vastuskó 4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom