199715. lajstromszámú szabadalom • Lengőkaros hajtás

4 vezetőrűdhoz felerősített merev vezetőleme­zen ütközik fel, míg az 5 lengőkeret 10 nyúl­ványa a 11 rugó középső tartományához van erősítve, és így rugalmasan, állandóan a 9 görgővel érintkezik. A 3. ábrán látható kiviteli alak esetében 0° hajítási szögű 5 lengőkeret olyan könyök­­résszel van ellátva, amely biztosítja a 4 veze­­tőrúd vezérlőfunkcióját. A 4 vezetőrúd közép­vonalát tartalmazó sík merőleges a W rezgés­­irányra. Az 5 lengőkeret ennél a kiviteli alak­nál is a 4 vezetőrúdban van ágyazva. A 4 vézetőrúd a 6 alapkerettel a 7 forgásponton keresztül van összekötve és egyik vége az 1 hajtótengely ágyazásaként szolgál. Az 1 hajtótengely az 5 lengőkerettel a 2 hajtórúdon keresztül áll összeköttetésben. A lengőkaros vagy excenter mechanizmus hajtása a kis tömeg (és természetesen) a költségek miatt célszerűen szíjhajtással tör­ténik. A 4. ábrán látható lengőkaros hajtás elöl­­nézetét mutatjuk be. Eszerint az előnyös ki­viteli alak szerint az 1 hajtótengely lépcsősen lecsökkenteti végein golyóscsapággyal van­nak a 4 vezetőrudak ágyazva, amelyek rugal­mas gumibakokban vannak az 5 lengőkereten és a 6 alapkereten a 7, 12 forgáspontokban rögzítve. Az 1 hajtótengely lecsökkenteti át­mérőjű végeinek egyikére van a hajtott 13 szíjtárcsa 14 ékkel elfordulásmentesen felékel­ve, és a 13 szíjtárcsát leesés ellen 16 csavar­ral az 1 hajtótengelyhez rögzített 15 alátét rögzíti. Az 1 hajtótengelyen 17 excentrikus agy van felhúzva és ezen a 17 excentrikus agyon van a másik végén az 5 lengőkeret­hez csatlakoztatott 2 hajtókar vége rögzítve. A 13 szíjtárcsát a 19 motor 20 szíjtárcsájá­ról érkező 18 ékszíj hajtja meg. Az 5. ábrán a találmány szerinti lengő­karos hajtás excenteres kapcsolatának ki­alakítására mutatunk be másik példát. Ennél a megoldásnál a hajtott 13 ékszíjtárcsa a 4. ábrán bemutatott kiviteli alaktól eltérően saját maga rendelkezik excentrikus aggyal, ahol a 13 ékszíjtárcsa E excentricitását az 1 hajtótengely fél T lengésampitudójának és a középhelyzetű 4 vezetőrúd M középvonala és a 19 motor motortengelyét az 1 hajtóten­gellyel összekötő egyenes által bezárt ß szög szinuszának szorzata adja. Mint látható, a 19 motor elrendezését az 1 hajtótengely rezgésiránya annyiban korlá­tozza csupán, hogy a 19 motor tengelyének távolsága az 1 hajtótengelyhez viszonyítva megközelítőleg állandó értékű kell hogy le­gyen. A hajtó 20 szíjtárcsa forgáspontjának a középhelyzetű 4 vezetőrúd M középvonalá­nak meghosszabbításába esik. Ha a 19 motort más tetszőleges helyzet­ben kívánjuk rögzíteni, a hajtott 13 szíj­tárcsát kell excentrikusán kiképezni, minek következtében a 13 szíjtárcsa középpontja és az 1 hajtótengely középpontja egymást ke­5 resztező irányban rezegnek. Az említett két elem pályája által bezárt ß szög tetszőleges értékűre választható és a 13 szíjtárcsa E excentricitásának mértéke határozza meg. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Lengőkaros hajtás, elsősorban súlyosz­­tályozókhoz, száraz kőosztályozókhoz vagy fekvő szitaberendezésekhez, amely alapkeret­ből, azon forgathatóan ágyazott vezetőruda­­kon mozgatható lengőkeretből, hajtótengelyt vagy excentertengelyt hajtó motorból és leg­alább egy, a hajtótengelyt vagy excenterten­gelyt a lengőkerettel összekötő hajtórúdból illetve legalább egy, a lengőkeret nyúlványán legördülő, az excentertengelyen elrendezett görgőből áll, azzal jellemezve, hogy a tö­megkiegyenlített lengőkaros hajtás legalább egy vezetőrúdja (4), a lengőkeret (5) egyik végén, az alapkerethez (6) való rögzítési helyen kiképzett forgásponton (7) túlnyúlóan meg van hosszabbítva és a hajtótengely (1) vagy az excentertengely ( 1 ’) a meghosszabbí­tott vezetőrúd (4) végén, az elmozdulását tekintve középhelyzetű vezetőrúd (4) közép­vonalának (M) és a lengőkeret (5) súly­pontján (s,) átmenő, rezgésirányt (W) meg­határozó normálisnak a metszéspontjában van ágyazva, ahol a lengőkeret (5) töme­gének (m,) és a vezetőrúd (4) lengőkereten (5) való forgáspontja (12) és a vezetőrúd (4) alapkereten (6) való forgáspontja (7) közötti távolságnak (a,) a szorzata 20% tű­réstartományon belül megegyezik a hajtóten­gely (1) vagy excentertengely ( 1’) és adott esetben az azon elrendezett kiegyenlitősúlyok kiegyenlítőtömegének (m2) és a vezetőrúd (4) alapkereten (6) kiképzett forgáspontja (7) valamint a vezetőrúdban (4) ágyazott hajtótengely (1) vagy excentertengely (1’) középvonala közötti távolság (a2) szorzatá­val. 2. Az 1. igénypont szerinti lengőkaros haj­tás, azzal jellemezve, hogy a motor (19) szíjhajtáson át áll a hajtótengellyel (1) vagy excentertengellyel (1’) hajtáskapcsolatban, ahol a hajtótengellyel (1) vagy excenterten­gellyel (1’) párhuzamosan húzódó motorten­gellyel metszi a középhelyzetű vezetőrúd (4) középvonalát (M). 3. A 2. igénypont szerinti lengőkaros haj­tás, azzal jellemezve, hogy a szíjhajtás haj­tótengelyen (1) vagy excentertengelyen (1’) felerősített szíjtárcsája (13) excentrikusán van kiképezve, és a szíjtárcsa (13) excentri­­citása (E) a hajtótengely (1) vagy excenter­tengely (1’) fél lengésamplitudójának (T) és a középhelyzetű vezetőrúd (4) középvona­la (M) és a motor (19) motortengelyét a hajtótengellyel (1) vagy excentertengellyel (L) összekötő egyenes által bezárt szög (ß) szinuszának szorzatával egyenlő. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom