199715. lajstromszámú szabadalom • Lengőkaros hajtás
4 vezetőrűdhoz felerősített merev vezetőlemezen ütközik fel, míg az 5 lengőkeret 10 nyúlványa a 11 rugó középső tartományához van erősítve, és így rugalmasan, állandóan a 9 görgővel érintkezik. A 3. ábrán látható kiviteli alak esetében 0° hajítási szögű 5 lengőkeret olyan könyökrésszel van ellátva, amely biztosítja a 4 vezetőrúd vezérlőfunkcióját. A 4 vezetőrúd középvonalát tartalmazó sík merőleges a W rezgésirányra. Az 5 lengőkeret ennél a kiviteli alaknál is a 4 vezetőrúdban van ágyazva. A 4 vézetőrúd a 6 alapkerettel a 7 forgásponton keresztül van összekötve és egyik vége az 1 hajtótengely ágyazásaként szolgál. Az 1 hajtótengely az 5 lengőkerettel a 2 hajtórúdon keresztül áll összeköttetésben. A lengőkaros vagy excenter mechanizmus hajtása a kis tömeg (és természetesen) a költségek miatt célszerűen szíjhajtással történik. A 4. ábrán látható lengőkaros hajtás elölnézetét mutatjuk be. Eszerint az előnyös kiviteli alak szerint az 1 hajtótengely lépcsősen lecsökkenteti végein golyóscsapággyal vannak a 4 vezetőrudak ágyazva, amelyek rugalmas gumibakokban vannak az 5 lengőkereten és a 6 alapkereten a 7, 12 forgáspontokban rögzítve. Az 1 hajtótengely lecsökkenteti átmérőjű végeinek egyikére van a hajtott 13 szíjtárcsa 14 ékkel elfordulásmentesen felékelve, és a 13 szíjtárcsát leesés ellen 16 csavarral az 1 hajtótengelyhez rögzített 15 alátét rögzíti. Az 1 hajtótengelyen 17 excentrikus agy van felhúzva és ezen a 17 excentrikus agyon van a másik végén az 5 lengőkerethez csatlakoztatott 2 hajtókar vége rögzítve. A 13 szíjtárcsát a 19 motor 20 szíjtárcsájáról érkező 18 ékszíj hajtja meg. Az 5. ábrán a találmány szerinti lengőkaros hajtás excenteres kapcsolatának kialakítására mutatunk be másik példát. Ennél a megoldásnál a hajtott 13 ékszíjtárcsa a 4. ábrán bemutatott kiviteli alaktól eltérően saját maga rendelkezik excentrikus aggyal, ahol a 13 ékszíjtárcsa E excentricitását az 1 hajtótengely fél T lengésampitudójának és a középhelyzetű 4 vezetőrúd M középvonala és a 19 motor motortengelyét az 1 hajtótengellyel összekötő egyenes által bezárt ß szög szinuszának szorzata adja. Mint látható, a 19 motor elrendezését az 1 hajtótengely rezgésiránya annyiban korlátozza csupán, hogy a 19 motor tengelyének távolsága az 1 hajtótengelyhez viszonyítva megközelítőleg állandó értékű kell hogy legyen. A hajtó 20 szíjtárcsa forgáspontjának a középhelyzetű 4 vezetőrúd M középvonalának meghosszabbításába esik. Ha a 19 motort más tetszőleges helyzetben kívánjuk rögzíteni, a hajtott 13 szíjtárcsát kell excentrikusán kiképezni, minek következtében a 13 szíjtárcsa középpontja és az 1 hajtótengely középpontja egymást ke5 resztező irányban rezegnek. Az említett két elem pályája által bezárt ß szög tetszőleges értékűre választható és a 13 szíjtárcsa E excentricitásának mértéke határozza meg. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Lengőkaros hajtás, elsősorban súlyosztályozókhoz, száraz kőosztályozókhoz vagy fekvő szitaberendezésekhez, amely alapkeretből, azon forgathatóan ágyazott vezetőrudakon mozgatható lengőkeretből, hajtótengelyt vagy excentertengelyt hajtó motorból és legalább egy, a hajtótengelyt vagy excentertengelyt a lengőkerettel összekötő hajtórúdból illetve legalább egy, a lengőkeret nyúlványán legördülő, az excentertengelyen elrendezett görgőből áll, azzal jellemezve, hogy a tömegkiegyenlített lengőkaros hajtás legalább egy vezetőrúdja (4), a lengőkeret (5) egyik végén, az alapkerethez (6) való rögzítési helyen kiképzett forgásponton (7) túlnyúlóan meg van hosszabbítva és a hajtótengely (1) vagy az excentertengely ( 1 ’) a meghosszabbított vezetőrúd (4) végén, az elmozdulását tekintve középhelyzetű vezetőrúd (4) középvonalának (M) és a lengőkeret (5) súlypontján (s,) átmenő, rezgésirányt (W) meghatározó normálisnak a metszéspontjában van ágyazva, ahol a lengőkeret (5) tömegének (m,) és a vezetőrúd (4) lengőkereten (5) való forgáspontja (12) és a vezetőrúd (4) alapkereten (6) való forgáspontja (7) közötti távolságnak (a,) a szorzata 20% tűréstartományon belül megegyezik a hajtótengely (1) vagy excentertengely ( 1’) és adott esetben az azon elrendezett kiegyenlitősúlyok kiegyenlítőtömegének (m2) és a vezetőrúd (4) alapkereten (6) kiképzett forgáspontja (7) valamint a vezetőrúdban (4) ágyazott hajtótengely (1) vagy excentertengely (1’) középvonala közötti távolság (a2) szorzatával. 2. Az 1. igénypont szerinti lengőkaros hajtás, azzal jellemezve, hogy a motor (19) szíjhajtáson át áll a hajtótengellyel (1) vagy excentertengellyel (1’) hajtáskapcsolatban, ahol a hajtótengellyel (1) vagy excentertengellyel (1’) párhuzamosan húzódó motortengellyel metszi a középhelyzetű vezetőrúd (4) középvonalát (M). 3. A 2. igénypont szerinti lengőkaros hajtás, azzal jellemezve, hogy a szíjhajtás hajtótengelyen (1) vagy excentertengelyen (1’) felerősített szíjtárcsája (13) excentrikusán van kiképezve, és a szíjtárcsa (13) excentricitása (E) a hajtótengely (1) vagy excentertengely (1’) fél lengésamplitudójának (T) és a középhelyzetű vezetőrúd (4) középvonala (M) és a motor (19) motortengelyét a hajtótengellyel (1) vagy excentertengellyel (L) összekötő egyenes által bezárt szög (ß) szinuszának szorzatával egyenlő. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
